Sárgarépa és pasztinák vetése, hagymák duggatása

Melegebbre fordult az idő, és belátható időn belül kiadósabb eső is várható, ezért március 26-án elvetettem a sárgarépát és a pasztinákot. 

Porzott a száraz talaj, ezért a kihúzott sort vetés előtt is meglocsoltam.

 

Kaptam ajándékba salotta hagymát, ezeknek a sárgarépaágyásból csíptem le egy kis helyet. Nem fért el az összes, még ki kell találnom, a maradékkal mi legyen. Nálunk csak rovarháló alatt érdemes termeszteni, különben a hagymalegyek tönkreteszik.

Egy másik ágyásba lila hagymát (Red Carmen fajtát) és Stuttgarti vöröshagymát ültettem. Maradt ki dughagyma, ezeket bedugdostam a sárgarépa sorok közé és a pasztináksor két oldalára. A szomszédok árnyékában nem fognak nagyra nőni, de sem a pasztinák, sem a sárgarépa fejlődését nem akadályozzák, és az apró hagyma is jobb, mintha a dughagyma kidobódna.

A kerti cicáink elsősorban az üres veteményesben kaparnak, ezért a sárgarépa- és hagymaágyást betakartam csirkehálóval. 

Egyelőre úgy néz ki, használ, ott nem kaparnak, csak sétálgatnak.

A pasztináksor környékén több a növény és nem annyira laza a talaj, oda csak botokat dugdostam a sor szélére. 

A macskákat az üvegházból is ki kellett zárni. Eleinte bíztam benne, hogy az állványra tett növényekhez nem nyúlnak, de elég volt egy órára nyitva hagyni az ajtót, és a palánták egy része már föl volt borogatva a tálcákon. 

Ha csak az ablakot nyitom ki, nem szellőzik át az üvegház, napos időben muszáj az ajtót is nyitva tartani. 

Találtam egy megfelelő méretű vakondháló darabot, ezzel zárom az üvegházat. Csipeszekkel erősítem a küszöbhöz, így könnyű nyitni-zárni, pakoláshoz félrehúzva is tudom rögzíteni.

Egyelőre hatásosnak tűnik, és könnyen kezelhető.

Római saláta, borsó, levélpetrezselyem, oroszlánfül és Solanum pyracanthum vetése

A római salátát rögtön a Kobak palánták kiültetése után el szerettem volna vetni, de végül csak 19-én került rá sor. Ezt is virágládába vetettem, mint korábban a Kobakot. A saját termésű magok 3 nap múlva el is kezdtek kelni, ekkor kiköltöztettem a ládát az üvegházba.

Idén is nevelek palántákat a velőborsóból, ugyanúgy, mint tavaly. Most is az Achimenesek tavalyi földjét használtam föl, a palánták idén is a reteksorok között lesznek félliteres poharakban. Minden pohárba 4 szem borsót vetettem, Kelvedon csodáját, mint mindig.

Hülyeségnek tűnhet palántát nevelni a borsóból, melegebb kertben mindenképpen érdemesebb helybe vetni, de itt hideg még a talaj, a gyomok is alig kelnek. Várni kellene még, de ha későn vetek, mire szedhető lenne a borsó, általában hőség van, sok hüvely rászárad a növényekre. Tavaly a palántáról ültetett kevesebb tőről többet tudtam leszedni, mint máskor a több, helybe vetett növényről. Más, hidegtűrőbb fajtára nem szeretnék áttérni, jobban szeretem a velőborsót, mint a korai kifejtőket.

Borsópalánták a reteksorok között a fóliában

Reggelente még fagy, úgyhogy éjszakára ráterítem a növényekre a fátyolfóliát.

Miután a borsók poharait a helyükre pakoltam és belocsoltam, egy 40 sejtes tálcába vetettem metélő petrezselymet.

Március 24-én vetettem oroszlánfület (Leonotis nepetifolia) és Solanum pyracanthumot. Úgy látom, a Solanum töveim átteleltek, de nem árt, ha van tartalék, és egy ismerős is kért ilyen növényt. 

A vetődobozokat a fűtőtest közelébe tettem.

Salátapalánták kiültetése

A Kobak salátapalánták már nagyon megnőttek, de az éjszakák hidegek voltak, sokáig nem mertem őket kiköltöztetni. A tizenhatodikára virradó éjszaka viszont fagymentesnek ígérkezett, ezért 15-én gyorsan kiültettem őket a fóliába.

Frissen kiültetett Kobak saláták

A második sort nem töltötték ki végig a palánták, és az ágyás szélén is maradt még egy kis hely, ide galambbegy salátát vetettem kaporral. A galambbegy saláta ősszel nem kelt ki, és nem tudom, azt ebből az adag magból vetettem-e, mint most, így a kelése bizonytalan, de ha nem kel ki, akkor még mindig ott lesz a kapor. Ha mindkét növény kikel, akkor majd válogatok, valamit kiritkítok.

A salátaágyás félig üresen maradt vége kaporral vegyes galambbegy saláta sorokkal

Mivel napos idő volt, és korábban a salátát nem volt energiám ki-be hurcolászni, az edzetlen növényeket alapos belocsolás után rögtön letakartam fátyolfóliával. Nem készítettem alagutat, csak ráterítettem a fóliát a növényekre, és pár napig le se vettem róluk. Később aztán erősebb fagyok is jöttek, ma pl. -9 °C volt, ilyenkor éjszakára még két rétegben ráhajtogatom a növényekre a fóliát. Nappalra most már teljesen leveszem.

A módszer jónak bizonyult, a növények ültetés után nem fonnyadtak el, nem is égtek meg, és az éjszakai fagyok se tettek kárt bennük.

Paradicsomok tűzdelése

A március 4-én vetett paradicsomok tűzdelését 12-én fejeztem be. 

A saját szedésű magok gyorsan és jól csíráztak, az Armirából elvetett 4 szem magból csak kettő kelt ki, ezek is elég nehezen.

Egy darabig írtam, melyik fajtából mennyit ültettem el, de közben néha megzavartak, és nem írtam föl az aktuális darabszámot. Egyszer pakolás közben véletlenül csak az egyik macskát zártam be, és az előszobában hagyott tálcáról Emília lerágott két palántát. Nem emlékszem, hányat ültettem helyettük, így a végleges számokat nem tudom.

Egyelőre csak nappalra viszem ki őket az üvegházba, ha hideg van, bekapcsolom alattuk az ágymelegítőt. Van bent egy fűtőventilátor is, de azt csak reggel szoktam rövid időre bekapcsolni, míg bemelegszik az üvegház és megszárad a hajnali fagyok után víztől csöpögő üveg. Éjszakára beviszem a tálcákat a fűtetlen szobánkba.  

Ennyi paradicsompalántánk van:

Paradicsompalánták március 15-én

Mesevirág (Achimenes) rizómák és Oxalis hagymák kiszedése, mesevirágok ültetése

A mesevirágokról és az Oxalisokról két tavalyi bejegyzésben írtam részletesebben:

Mesevirágok

Oxalis

Tavaly március 8-ra már minden el volt ültetve, idén csak 10 nappal később kerültek földbe az Achimenes rizómák. Az Oxalisok e sorok írásakor sincsenek még elültetve. Hamarabb virágoznak, mint a mesevirágok, még ráér.

A rizómák kibányászásának módszere tavaly óta annyit változott, hogy Gombóc és Emília (az új, fiatal macskák) nem hagytak volna a konyhában nyugodtan dolgozni, ezért az emeleti fürdőszobába költöztem, ahová a macskák nem mehetnek be. A cserepeket egy papírral bélelt alomtálba borogattam ki, így kevesebb föld szóródott szét, mint tavaly.

Papírral bélelt alomtálba kiborított cserép Oxalis hagymákkal

Idén is találtam a cserepekben szálkás gyalogormányos (Otiorhynchus sulcatus) lárvákat, de kevesebbet, mint tavaly. Viszont sok cserepet nem sikerült időben kiszárítanom, és a rizómák egy része károsodott, illetve tönkre is ment. A Himalayan Sunrise fajtából az egyik cserépben egy rizómát sem találtam, a másik cserépben is csak két aprót. Ezeket azonnal el is ültettem, remélem, lesz belőlük növény. Ha nem, ezt a fajtát megpróbálom újra beszerezni.

A Forget Me Not fajtából egyik cserépben sem volt egyetlen rizóma sem. Ezt a fajtát nem fogom pótolni. Egyébként is szerettem volna csökkenteni a fajták számát, mert túlságosan zsúfolt volt az üvegház, és a  Forget Me Not pont egy olyan fajta volt, amelyiktől könnyen megválok. Szép, nagy virága van, de nálam rövid ideig virágzott, vannak ennél jobb kék virágú fajtáim is. 

A cserepek oldalára ragasztott, szigetelőszalagra írt tavalyelőtti felirat még mindig jól látszott, így a rizómák ismét az előző évben használt cserepekbe kerültek.

Az Oxalisok földje sem száradt ki teljesen, az O. deppeinél sok növénynek csak a levelei száradtak el, a húsos gyökerek még megvoltak. Ha sikerül jól kiszárítani ősszel a cserepeket, ezek el szoktak tűnni.

Oxalis deppei húsos gyökerei

Az Oxalisok cserepeiben valamivel több gyalogormányos lárva volt, mint a mesevirágokéban, de a hagymákban kevés kárt tettek, rengeteg Oxalis deppei és O. lasiandra hagymám fog kimaradni ültetés után. 

Szálkás gyalogormányos (Otiorhynchus sulcatus) lárvák Oxalis deppei földjében, a hagymák és a gyökér találkozásánal

Paradicsomvetés

Március 4-én Florimo palántaföldbe, átlátszó műanyag dobozokba elvetettem a paradicsomokat, ezeket:

Botkerti

Mexikói Méz

Szilva

Ida-féle

Ausztrál

Red Fig

Paprika alakú

Sárga Körte

Batyus

Big Rainbow

Orosz ökörszív

Goldkrone

Aurija

Halványsárga orosz koktél

Orosz narancs

Lapított orosz

Armira

Néhány kerti kép

A fóliában sorol a retek.

Virágzik két korai nőszirom:

Iris reticulata

Iris danfordiae

Egyre több virág nyílik a pirosló hunyoron:

Pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) Brumival és Rudival

Ő is kertünk lakója:

Sarolta

Paprikák tűzdelése

Március 3-án befejeztem a paprikák tűzdelését. Nem számoltam meg, hány mag kelt ki, de biztos, hogy elég lesz.

Ágymelegítőn tartom őket a fűtetlen szobánkban.

Paprikapalánták az ablak elé szerelt polcon, ágymelegítőn

A palánták mögé idén is fóliával bevont kartont (aldis négercsók szétszedett dobozát) tettem fényvisszaverő felületként. A kartont könyvtámaszok tartják. Így sokkal szebbek lesznek a palánták, kevésbé nyúlnak meg és nem dőlnek annyira az ablak felé.

Palánták a tükröző felület mögött

Ugyanilyen fóliás katon van a Kobak salátapalánták mögött is. Ezek már nagyok, ha nem lenne ilyen hideg, pár napos edzés után ki is lehetne ültetni őket, de ezzel most még legalább egy hetet várni kell.

Kobak saláta palánták

Elfogyott a retek, jön a lehűlés...

Mivel március első napjaira erős lehűlést jósoltak, kiszedtem a lombbal és több réteg fátyolfóliával takart ágyásból a maradék retket.

Ennyi volt még:

A karórépákon csak egy réteg fátyolfólia volt eddig. Egy részük tönkrement, de van még sok, amire érdemes vigyázni, ezért átrendeztem a fóliatakarásokat.

Karórépák

A karórépák fóliáját átraktam a cukorrépára (lehet, hogy ezeknek már mindegy, de ártani nem fog), a retekágyásról leszedett rétegeket pedig ráterítettem a karórépákra. Az alagútvázat nem raktam át, nem marad sokáig a fátyolfólia a növényeken, jó lesz egyszerűen rájuk terítve. Úgy jobban is véd a hidegtől.

A fátyolfólia alatt cukorrépa és karórépa rejtőzik.

Ezután tényleg jött a lehűlés, de eddig -7 °C-nál hidegebb nem lett.

A kinti cicák nagyon élvezték a fóliák mozgatását. Egy darabig hagytam őket játszani, mielőtt végleges helyére raktam a retkekről leszedett darabot.

Az alábbi videón a két nálunk lakó kiscicán, Rudin és Saroltán kívül látható egy szomszéd kandúr, aki Rudikáért epekedik (annyira, hogy sokszor elkergetni se tudjuk), és pár pillanatra megjelenik az anyjuk is.

A címfelirat egy barátom műve, az ő írásai itt olvashatók:

http://amire-gondolok.blogspot.com/

Málna mulcsozása, metszése

Már januárban elkezdtem metszeni az Autumn Bliss és a szomszédból átnőtt, szintén kétszer termő málnát, aztán jött a hidegebb idő, és csak február végén folytattam. Levágtam az összes száraz vesszőt és az egyévesek fölső részét, ahol már volt termés. A szomszédból átnőtt, ismeretlen fajtát még ki is fogom ritkítani, de arra mostanában már nem volt idő.

A hajtások egy részén mindig vannak dudorok, ezeket is levágom. A gubacsos vessző is kihajt, terem is, de aprót és ízetlent, nem érdemes meghagyni. Az igazán sok és finom termés a tavasszal frissen kihajtó vesszőkön terem, de nem vágom le a letermetteket sem, ha egészségesek, jól jön nyár elején is a málna.

A dudorok legnagyobb részében a málna-gubacsszúnyog (Lasioptera rubi) lárvái élnek, néhányat láttam is egy januárban levágott vesszőben.

Málna-gubacsszúnyog (Lasioptera rubi) lárvái. A jobb alsó sarokban egy lárva látható kinagyítva

A februári metszés során is elég sok vesszőt félbevágtam, de csak egyben találtam élő lárvákat. Ezek is szúnyoglárvák lehetnek, de valami más fajé.

Dudor a málnavesszőn

A dudorban és a málnavessző belsejében talált lárvák

Három szobamacskánknak faaprítékból készült, komposztálható almot szoktunk venni. A használt macskaalom egy részét nem a komposztra öntöm, hanem a málna alá kiszórom, majd betakarom a szomszédból kapott diólevéllel. Már tavaly is így volt takarva a málnás, és nagyon szép termésünk lett.

Egy málnaágyásba kiszórt használt macskaalom. A vödör 20 literes.

Az alom kiszórva

Atumn Bliss málna metszés után, diólevéllel takarva

A szomszédból átnőtt málna metszés után, ritkítás előtt

A szálkás gyalogormányos kártétele

Ma reggel föltűnt, hogy egy magról kelt tűzeső (Heuchera) fonnyadozik. Ez akkor szokott előfordulni, mikor a szálkás gyalogormányos (Otiorhynchus sulcatus) lárvái megeszik a növény gyökerét. A levélrózsát finoman meghúzva kiderült, hogy most is ez történt, a levélrózsát könnyedén le lehetett emelni a talajról.

Tűzeső (Heuchera) magonc lerágott gyökérrel

Közvetlenül a növény alatt a földben rengeteg lárva volt. Ezeket nem fotóztam, hanem gyorsan likvidáltam. Később a növény gyöktörzséből is több lárva kipotyogott, a fotózásig csak egy maradt rajta, ez látható a képen. Közelebbről:

Szálkás gyalogormányos (Otiorhynchus sulcatus) lárva és a lárvák rágásnyomai

A képen látható összes gödröcskét egy-egy lárva vájta ki.

Ilyenkor a növények legtöbbször megmenthetők. A levelek nagy részét levágom, a tövet levélrózsákra szétszedem és a megmaradt részeket jól kimosom, hogy véletlenül se maradjon bennük lárva. A szárdarabok földbe dugva meggyökeresednek, párásítani se kell, csak tűző naptól védeni és a földet nedvesen tartani. 

Ez most egy fiatal növény volt, nagyon rövid szárrészek maradtak csak, és azok is össze-vissza vannak rágva, így ebben az esetben nem biztos, hogy a növény megmarad.

A szálkás gyalogormányosról itt láthatók képek:

Otiorhynchus sulcatus