A földicseresznye, padlizsán, petrezselyem, káposzta és cukkini palánták kiültetése
Június elején, már nem emlékszem, pontosan mikor, kiültettem az üvegház mögé a 6 db földicseresznye (Physalis peruviana) palántát. Az április végi növényvásáron vettünk 2 tő folytontermő földiepret, ezek is itt kaptak helyet. A tavalyi petrezselymeket fájó szívvel kihúztam, csak egy kis csoportot hagytam meg az üvegház sarkánál. Ott már nem árnyékolja a többi növényt. Szeretem a virágát, illatos, és vonzza a hasznos rovarokat.
A kis ágyásban földicseresznyék (Physalis peruviana) és két tő földieper, előttük lyukaslevelű orbáncfű (Hypericum perforatum) és szedermálna
A 10 db. padlizsánpalántánkat szintén a hónap elején ültettem ki. Nagy cserepekbe kerültek a tavalyi földicseresznyék komposzttal kiegészített földjébe, a cserép méretétől függően cserepenként 1 vagy 2 tő.
Kiültettem a sejtes tálcában nevelt 40 db levélpetrezselyem palántát is. Egy-egy rekeszben általában 4 növény volt, egy átlagos palánta így nézett ki:
Levélpetrezselyem palánta
A 40 palántából sok helyre jutott. Egyet-egyet ültettem a padlizsánok mellé:
Néhányat a paradicsomok mögé az üvegház melletti magaságyásba:
A paradicsomok mögé ültetett petrezselymek és a tavalyi növények magjáról kelt borsikafüvek.
Egy részük vacak talajba került a melléképület mögötti betonozott rész szélére ill. a ház mögé. Itt nem fog olyan nagyra nőni, de úgy tapasztaltam, hogy gyengébb talajon biztonságosabban telelnek át.
A ház mögötti elefánt fokhagymák közé ültetett petrezselymek
Pár nappal később következtek a káposztapalánták és az 5 db. Leonotis nepetifolia. Nem volt könnyű a sok káposztának helyet találni, a kert különböző részein szórtam szét őket.
A portugál káposzták közül egyet az üvegház elé ültettem, a többit a kerítés mellé a kert felső, melegebb részébe. Két Leonotis is a kerítés mellé került.
A szomszéd kerítése mellé ültetett Leonotisok és portugál káposzták
Úgy néz ki, az Asa de Cantaro káposzták is magasak lesznek, ezeknek is olyan helyet kerestem, ahol majd valamihez ki fogom tudni kötni őket. Kettőt a vízakna közelébe ültettem a szomszéd kerítéséhez, a többit a mi betonkerítésünkre akasztott acélháló elé. Ide ültettem két Leonotist is.
Asa de Cantaro káposzták a betonkerítésük előtt
2 tő Leonotis nepetifolia az utcai kerítésnél
A fodros levelű leveles keleket (Westlander Winter és Rosco) sok helyre osztottam szét. Van belőlük többek között az előkertben a kerítés melletti virágágyásban, az út szélén, a szamócaágyás szélén, a paradicsomok mellett, és a zöldségágyásokból is csíptem le nekik egy kis területet. Egy részükről néhány kép:
Fodros kelek (zöld: Westlander Winter, lila: Rosco) a fokhagymaágyás szélén
A szamócaágyás szélére ültetett fodros kelek bekarikázva
Az előkertbe, virágágyásba ültetett fodros kel (a képen Rosco)
A káposztákkal egy napon kiültettem a cukkiniket is. Szép nagyok voltak már, de kiültetés után így is sok kárt okoztak a csigák, megrágták a rügyeket. Számítottam erre, többek között ezért is neveltem sok (8 db.) palántát. Remélem, kinövik.
A másik ok, amiért ennyi palántát ültettem, hogy igazán napos hely nem jutott nekik, tövenként csak kevés termés várható. Így összességében valószínűleg pont annyi fog teremni, amennyire szükségünk van.
Cukkinik a tavalyi portugál káposzták helyén. A karókat bent hagytam, hátha idén is szükség lesz rájuk, kukoricát fogok ültetni a cukkinik közé.
Cukkinik és fodros kelek a paradicsomágyás mellett
Miután kiültettem a felsorolt növényeket, felszabadult egy csomó hely az üvegházban. Át tudtam oda vinni az addig a fóliában tartott palántákat, és a kiürített fóliába végre kiültethettem a paprikákat.
2022-06-06
Elkezdődött a szamócaszezon
Az első pár szem földiepret május 26-án szedtem le.
Június 3-án már érett az összes fajtánk, a földieprek és az erdei szamócák is. Sokféle van itt-ott a kertben, némelyiknek jut külön ágyás, némelyik más növényekkel keverve él.
Sikerült egy képen összegyűjteni majdnem az összeset. Ezeken kívül van még egy fajta, amit anyósomtól kaptunk. Az árnyékban él, évek óta keveset terem, azt a pár szemet, ami volt rajta, helyben megettem.
Szamócafajtáink
A dobozfedélen látható 1 és 2 jelű fajta magról kelt.
Az 1 jelűt a kertben találtam. Nagy, hosszúkás szemeket terem, finom, erdei szamócára emlékeztető íze van. Nagyon puha és sajnos rettentő romlandó. Nem lehet megvárni, hogy teljesen bepirosodjon, mert addigra tönkre is megy. Külön ágyást nem szántam rá, az út szélén, a fű között és más növények közé nőve van belőle néhány tő. Arra azért ügyelek, hogy egy kevés mindig legyen belőle valahol.
A 2 jelű Ribes aciculare (ami már nincs meg) magvetése között kelt ki. A Ribes magok egy botanikus kertből származtak. Nem tudom, hogy az eper magja a Ribesé közé volt-e keverve, esetleg a földben volt, vagy valamelyik saját növényem magja került-e oda. Szép, nagy növény lett, megtartottam, és kivártam azt a 3 évet, míg végre termett. A levelei között szokott lenni néhány öttagú is. A termése kimondottan nagy szemű, nagyon kemény, jóízű, nem túl savas. Még szaporítom, lesz belőle egy kis ágyás.
A 3 jelű szamóca a szomszédból nőtt át, ott a fű között volt, lenyírták. Nagyon illatos.
A 4 jelű sárga gyümölcsűt vásárolt magról vetettem, a fajta nevére már nem emlékszem. Indátlan, folyton termő. Finom, de nem annyira illatos és aromás, mint a piros, ami egyszer termő, indás.
Az 5 jelű Thuriga, ez a legrégebbi fajtánk, kb. 20 évvel ezelőtt ültettük az első töveket. Akkor a helyi árudában vettük a palántákat. Ebből van a legnagyobb ágyásunk. Jóízű, megbízhatóan, bőven terem.
A 6 jelű Diamante, ezt Németországból vettem, amikor a korábbi bejegyzésben szereplő Ribes divaricatumot. Nekem ez a kedvencem. Édes, bő levű, fényes, feszes gyümölcse van, nagyon jóízű. Puha, de nem különösebben romlékony. A nagy szemű magoncunkhoz hasonlóan ennél a fajtánál is előfordulnak ötszörösen összetett levelek.
A 7 jelű a korábban már emlegetett, porzópartnert igénylő, nagy szemű, kiránduláson gyűjtött szamóca, Fragaria moschata. Mióta ültettem mellé egy hozzá hasonlóan erős növekedésű, porzós növényt, amit a városban találtam egy főút mellett, bőven terem. A képen láthatónál pirosabbra nem érik meg, a szemek alsó fele mindig világos marad. Érdekes íze van, nem savas, finom. Nem szabad hagyni túlérni, mert akkor elveszíti az aromáját.
A 8 jelűt a szomszéd kolléganőjétől kaptuk málnatövekért cserébe. Nem tudjuk pontosan, milyen fajta. A kolléganő Rivalként adta, majd beszéltem a férjével, aki szerint Clery. Mindenesetre finom. Nincs túl jó helyen, ezért aránylag keveset terem. Sokkal több növényt kaptam, mint amennyit kértem (2-3 tő helyett 104-et, lemosott gyökérrel), nem volt idő előkészíteni az ágyást, csak gyorsan elültettem a kerítés mellé, mert ott volt éppen hely. A kerítésre futtatott tököt is oda szoktam ültetni, ez sem tesz jót a földiepernek, de pár dobozzal így is le szoktam szedni róla.
Eperszedés közben mindig találok néhány szemet, melyeknek a talajjal érintkező részén egy nagy csokor féregnek látszó állatka lóg ki a gyümölcsből. Szabad szemmel nem sokat látok belőlük, de a róluk készült fotók és videók alapján sikerült kiderítenem, mik ezek. Blaniulus guttulatus, magyar neve a rövid keresgélés után talált magyar anyagok szerint pettyes (vagy pirospettyes) vaspondró. Alapjában véve korhadékkal táplálkozó, talajlakó állat, de néhány termesztett növényben kárt okozhat. Általában sérüléseken keresztül hatol be a gyümölcsbe, hagymába, gumóba. Ők azok:
Blaniulus guttulatus csokor földieperben
Nálunk eddig számottevő kárt nem okoztak, a leszedett mennyiséghez képest keveset kell emiatt eldobni. Érdemes lenne mulcsozni az ágyást, akkor az állatkák nem férnének hozzá a gyümölcshöz, de most nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű és minőségű anyag, ami a szamóca közé jó lenne. Régen szalmát használtam, de mióta megjelentek a kertben a spanyol csigák, nem lehet, mert beköltöznek a szalma alá és reménytelen az összegyűjtésük.
Egy jó összefoglaló a Blaniulus guttulatusról angolul itt olvasható: Blaniulus guttulatus
A fóliában már nagyon megnőtt a kapor, és egy-egy tövön megjelentek a tetvek. Még időben észbe kaptam, leszüreteltem a tiszta levelek nagy részét és betettem a mélyhűtőbe csavaros tetejű befőttes üvegben. Remélem, nem lesz az egész hűtő kaporszagú...
Nem szedtem ki az összes kaprot, tudok még frisset szedni, és néhány virágzó tövet később is érdemes a fóliában tartani. Vonzza a zengőlegyeket, a zengőlegyek lárvái pedig leeszik a tetveket a paprikákról.
A kapor most ilyen, paprikaültetéskor fogok még ritkítani rajta:
Kapor a fóliában
Május 30-án sok minden vetettem.
Poharakba elvetettem az előzőleg beáztatott, már csírázó kukoricát, Blauhilde és Cobra zöldbabot és Mohikán F1 uborkát. Helybe nem nem merem ezeket vetni, mert hamar eltüntetnék a csigák. Egyelőre a fóliában vannak. Mire ezeket a sorokat írom, már mindegyik elkezdett kibújni a földből.
Kukorica, bab és uborka poharakban
Valamikor május első felében vetettem Black Beauty cukkinit és Solor sütőtököt. Ezeket nedves vécépapírban csíráztattam, és a csíranövényeket ültettem cserepekbe. Olyan helyre fognak kerülni, ahol sok a csiga, ezért mindegyik tejfölös pohárnál nagyobb edényt kapott, hogy minél fejlettebb növényt ültethessek ki. Most ilyenek:
Balra 4 tő Solor sütőtök, mögöttük és jobbra Black Beauty cukkini.
Egy ládába vetettem majoránnát, már az is kel. Tavaly az üvegházban volt a polcok alatt, az árnyékban nagyon megnyúlt. Fűszernek így is jó lett, de szeretnék pár egészséges tövet, mert szép növény.
Az üvegházba a polc alá bazsalikomot vetettem, az elég jól bírja az árnyékot. Már az is kel.
Az egyik magaságyásba a paradicsomok elé vetettem egy-egy sor Detroit2 és Cylindra céklát. Mostanra ki is keltek.
Május végén kiültettem az utolsó adag tavasszal vetett római salátát. Sajnos nagyon rágják a csigák, lehet, hogy ezekből már nem lesz semmi. Tulajdonképpen minden évben így járok az utolsó adag salátával, de azért mindig újra próbálkozom. Egy-egy fej néha megnő, ezeket főleg vegyes salátákba szoktam felhasználni.
Római saláta, a nyíllal jelölt helyen éppen rágja egy spanyol csiga
Korábban az út és a saláták közé vetettem kaprot, az is kikelt már. Erről nem biztos, hogy fogunk tudni enni, meg szokott tetvesedni, de hátha szerencsénk lesz.
2022-06-04
Egy ragadozó és egy szép kártevő
Az üvegházban egy paprikapalántán üldögélt az alábbi videón látható gyűrűslábú gyilkospoloska (Rhynocoris annulatus). Egy rokon faj, a gyilkospoloska (Rhynocoris iracundus) gyakori a kertünkben, de a gyűrűslábúval eddig csak egyszer találkoztam sok évvel ezelőtt, ezért nagyon megörültem neki. A telefonommal kisméretű rovarokról jobb videókat tudok készíteni, mint fényképeket, a nagyítás nem rontja annyira a minőséget, mint a fotóknál, ezért készült inkább videó. Jobb is, mert az állat hamar elrepült, nem lett volna idő beállítani a fotót. Íme a videó:
A gyilkospoloskák ragadozók. A gyakoribb fajt sokféle zsákmánnyal megfigyeltem már a kertben. Puha bogárlárvákon, hernyókon kívül különféle bogarakat és más poloskafajokat is elfogyaszt.
A blog Poloskagyűjtemény oldalán a rablópoloskákra vonatkozó Reduviidae fül alatt mindkét gyilkospoloska fajról és a családba tartozó, a kertünkben is élő többi rablópoloska fajról is láthatók régebbi képek.
A ribizli egyik kártevője a ribiszkeszitkár (Synanthedon tipuliformis), más néven üvegszárnyű ribiszkelepke. Kertünkben is előfordul, találok időnként egy-egy elszáradt, kirágott belsejű ribiszkeágat, és néha magát a lepkét is lehet látni.
Nálunk eddig jelentős kárt nem okozott. Rengeteg ribizlibokrunk van (magról kelnek, és ahol nincsenek útban, meghagyom), az a néhány tönkre rágott ág nem számít. A lepke viszont nagyon szép, így tulajdonképpen örülök is a jelenlétüknek.
Pár napja az öntözőkannám fülén üldögélt egy példány.
Készült róla videó is, itt több nézetből is látható. A film vége felé a zenei kíséretet a cicáinkat kísérgető, foghíjas szomszéd kandúr szolgáltatja.
Az első gyümölcs: mézbogyó
A mézbogyó (Lonicera kamtschatica) termése már a földieper előtt szedhető. A neve megtévesztő, mert nem mézédes, hanem egy kellemes ízű, de savanykás, kicsit áfonyára emlékeztető gyümölcs.
Lassan növő bokor, nem fagyérzékeny és az átlagos kerti talaj megfelel neki. Vízigényesnek tartják, és öntözés nélkül nyár végére valóban csúnya lesz, a levelei részben elszáradnak, de tavasszal szépen kihajt és terem.
Nálunk a diófa közelében él félárnyékban. Már nem emlékszem, mikor ültettük, kb. 15 évvel ezelőtt. Nem tudjuk, milyen fajta. A magányos bokron is volt termés, de később vettünk mellé egy másik fajtát, mert azt mondják, többet terem, ha két különböző fajta van egymás mellett. Az újabb bokor fajtáját sem tudjuk, de tényleg más, mint az első. Gömbölyűbb a termése, valamivel később virágzik és érik, és sajnos enyhén dohszagú. Ezért ezt a második bokrot erősebben visszavágom, elég, ha segít a beporzásban, a termését csak jobb híján fogyasztom.
Idén március végén, virágzáskor ilyen volt a két bokor (jobbra az újabb):
Virágzó mézbogyó (Lonicera kamtschatica)
Az első gyümölcsöket május második felében már lehet eszegetni. Nagy mennyiség nincs rajta, a kertben el szoktam csipegetni a termést. Mindig addig eszem, míg el nem kezdi csípni a nyelvem, így elég hosszú ideig kitart.
Az alábbi felvétel május 24-én készült, akkor már pár napja eszegettem.
Mézbogyó(Lonicera kamtschatica) termésekkel
Később egy kis adagot leszedtem dobozba is:
2022-06-03
Dáliagumók kiültetése
Eredetileg azt terveztem, hogy május 22-én kiültetem a dáliagumókat.
Aznap délben palántacsere volt a Diverzitás Közhasznú Alapítvány szervezésében. Sok dolgom volt, palántát cserélni sem szerettem volna, nem akartam elmenni, de egy ismerősöm rábeszélt.
Utólag nagyon örülök, hogy így alakult, mert ott el tudtam osztogatni a fölösleges dáliagumóimat, ez nagyjából a készlet 2/3-a volt. Másnap a maradéknak már könnyebben találtam helyet, nem kellett összezsúfolnom őket.
Egy egresszerű bokor: Ribes divaricatum (Schwarze Honigbeere) – pár éves dugványok kiültetése és egy levéldarázs
Néhány éve Németországból vettem a címben szereplő bokrot, ezt, innen:
Eredetileg a porzópartnert igénylő, kiránduláson gyűjtött szamócámhoz (Fragaria moschata) kerestem porzós növényt. Ha már kifizetem a drága szállítást, csak egyetlen növényt nem érdemes rendelni, így aztán többek között vettem egy ilyen bokrot, és nem bántam meg.
A gyümölcs íze valahol az egres és a josta között van. Nem annyira édes, mint az érett egres, de kevésbé savas, mint a josta. Finom, nagyon bőven terem, gyorsan nő és nem érzékeny a lisztharmatra. Furcsa, hogy nincs szélesebb körben elterjedve. Talán egyetlen hátránya, hogy nagyon tüskés, de némelyik egres is szúr ennyire.
Mikor már második éve megvolt a bokor, és volt néhány erős hajtása, kipróbáltam, lehet-e dugványozni. Lehet, a dugványok majdnem mind megeredtek, így lett egy csomó cserepes bokrom. Néhányat elajándékoztam, a többi a ház és a melléképület közötti betonozott részen állt a növények méretéhez képest meglehetősen kicsi cserepekben. Ha fújt a szél, gyakran felborultak, és sok tüske miatt keserves volt felállítgatni a őket.
A paradicsomok után eredetileg a dáliagumókat akartam kiültetni, de aznap viharos szél volt, az összes bokor felborult, és reménytelen volt újra felállítani az egymásba gabalyodott növényeket. Így aztán újraterveztem a programot, és gyorsan kiültettem ezeket a bokrokat a korábban már kiszemelt helyre, a veteményes alsó és fölső része közötti félárnyékos sávba. A hely nem biztos, hogy megfelelő, de annál valószínűleg jobb, mintha a növények továbbra is cserépben nyomorognának.
Mivel a bokor hajlamos szétdőlni, ágai ívesen lehajlanak egészen a földig, mindegyik növény mellé bevertem egy magas akáckarót, hogy valamennyire kordában tudjam majd tartani a kis sövényt.
Kiültetve így néztek ki:
Sok termés van rajtuk:
Meglátjuk, mennyi érik be belőle és milyen ízük lesz ezen az árnyékos helyen.
A kerteben lévő eredeti bokorral soha semmi probléma nem volt, se gombabetegség, se rovarkártevő nem okozott gondot.
A cserepes növények néha megtetvesedtek, de a tetveket hamar el is fogytak róluk. Nagy kárt tudtak viszont okozni a levéldarazsak. Míg nem tudtam, hogy figyelni kell rájuk, egy-egy ágat szinte tarra rágtak a lárváik.
Az álhernyók (a valódi hernyók és az álhernyók közötti különbséget egyszer itt érthetően elmagyarázták nekem) a levelek szélén rágnak.
Ribiszke levéldarázs álhernyók. Az alsó képen megfigyelhető a valódi hernyókénál több álláb. Elöl látható a 3 pár karcsúbb, világosabb valódi láb, hátrébb a tömzsibb állábak.
Később az ágakra tapadva meg lehet találni zöldesfehér szövedékbe burkolt bábjaikat:
3 évvel ezelőtt néhány bábot befőttes üvegbe zártam, és kineveltem a levéldarazsakat, ilyenek:
Az állat valószínűleg ribiszke levéldarázs (Pristiphora pallipes). A ribizliken és az egresen is károsít, a ribizlin kevésbé, és nálunk csak a cserepes növényeknél okoz gondot. Ha figyelek, és leszedegetem a levelekről a lárvákat, kordában lehet tartani, de időigényes.
Szerencsére a kerti növényeknél nincs észrevehető kártétel, valószínűleg jobban hozzáférnek a ragadozók. Remélem, a most kiültetett bokrokról se kell többet álhernyókat szedegetnem.
