Macskabiztos karácsonyfa

Két új cicánk, Gombóc és Emília már beköltöztek hozzánk a lakásba. Nagyon tevékeny állatkák, mindent megpiszkálnak, Emília mászni is szeret (a hátamon is), ezért nem mertünk hagyományos karácsonyfát állítani.

Az illata miatt lucfenyőt szoktunk venni, de most biztonságosabbnak gondoltuk a nordmann fenyőt, mivel annak nem hullik a tűje.

Először az interneten sok helyen látható megoldást terveztük, a mennyezetről lelógatott fenyőt. De látva, hogy Emília milyen magasra felugrik egy falon lógó dísz megszerzésének reményében, a biztonságos magasságban lévő fenyő túl kicsi lett volna, és a díszek sem érvényesültek volna eléggé.

Végül azt találtuk ki, hogy megpróbálunk hosszában kettévágni egy fenyőfát, és a két felet kis átfedéssel felszereljük a mennyezet alá a falra. Egyáltalán nem voltunk biztosak benne, hogy ez sikerülni fog, de volt tartalék megoldás is: vettünk egy sárgaréz élvédő csempeszegélyt, ennek a háromszög alakú nyílásaiba rögzítettem volna a fenyőről levágott ágakat, és ezt a réz tartót rögzítettük volna a falhoz vagy a plafonhoz.

A tervnek megfelelően választottunk fenyőt. A szimmetria nem számított, inkább a törzs megfelelő vastagsága, felezhetősége.

24-én aztán egy akkumulátoros láncfűrésszel nekiláttunk az izgalmas műveletnek. 

És sikerült!!

A fenyőt egy lécre csavaroztuk, melyre először egy polifoamszerű anyagból készült csíkot rögzítettünk kétrétegű ragasztóval, hogy védje a falat a koszolódástól.

A lécet két helyen felcsavaroztuk a falra, és levágtuk a kilógó polifoamot. 

Ezután a lécen kijelöltük a karácsonyfa darabok helyét. Mindkét fenyőfél törzsét két helyen kifúrtuk, majd felcsavaroztuk őket a lécre.

Eddig mindig igazi gyertyákat tettünk a fára. Azt ilyen magasra már nem lehet, úgyhogy vettünk egy fényfüzért, melyet egy, a macskák számára elérhetetlenül magasan lévő konnektorhoz csatlakoztattunk.

A feldíszített karácsonyfa ilyen lett:

Meglepetés: kibújt a régi gerezdekből duggatott elefántfokhagyma

Egy korábbi bejegyzésben írtam, hogy eldugdostam a 2020. nyarán kiszedett, a több, mint egy éves tárolás után kissé már fonnyadt, de életképesnek látszó elefántfokhagyma gerezdeket. 

December elsején vettem észre, hogy már szépen kibújtak:

A piros körök jelölik az elefántfokhagyma hajtásokat.

A fólia kiürítése

Egy darabig a fagyos éjszakákon befűtöttem a fóliában, de december 4-én hajnalra már - 8°C körüli hőmérsékletre számítottunk. Ekkor már nem érte meg tovább életben tartani a növényeket, ezért dec. 3-án leszedtem az összes paprikát, és a töveket is kihúzgáltam.

Ennyi lett a leszedett termés:

A nagy rekeszbe tettem a tárolható, ép terméseket, a kicsikbe azokat, amelyeket hamarabb kell felhasználni.

A paprikák kihúzgálása után jól láthatóvá váltak a kétoldalt, a fólia mellé ültetett Oxalis tuberosa tövek.

Oxalis tuberosa tövek a fólia szélénél

Még fejlődtek rajtuk a gumók, de fűtés nélkül elfagytak volna, úgyhogy ezeket is fölszedtem.

A legnagyobb tő alatt ennyi volt:

A gumók nagy része a talaj közelében fejlődött.

A száron is fejlődnek gumók. Ha nem kellett volna még a töveket felszedni,  ezek még sokat nőttek volna, és keletkezett volna több gumó is.

Az egész Oxalis tuberosa termés ennyi lett:

Nem túl sok, de mivel még nem jöttem rá, hogyan lehet könnyen meghámozni, elég lesz ennyit megfőzni. Lehetne héjastul is fogyasztani, de a héja savanyúbb, mint a belseje, ezért szívesebben eszem hámozva.

A veteményes és az üvegház december elsején

A sárgarépa kiszedése után így néztek ki az üvegház mögötti ágyások:

Elöl a fátyolfóliás ágyásban vannak a retkek, mögötte cukorrépa, majd karórépa.

Ezen a képen elöl, a fóliaívek alatt voltak a sárgarépák. Az ágyáson hagytam takarásnak a lecsavart lombját.

A retkek közelebbről:

Japana F1 japán retek

Húsvéti rózsa retek. A szárat növesztő példányt kiszedtem, nem volt fás.

Cukorrépa:

Cukorrépák, a tövüket nagyrészt a szomszédból kapott szőlőlevéllel takartam

Karórépa és a háttérben a sárgarépa helye a letépkedett levelekkel:

A lombbal takart karórépa ágyás mellett a sárguló levelű növény idén kelt magról. Valószínűleg sárga nőszirom (Iris pseudacorus), majd tavasszal átültetem valahová.

A levélpetrezselyem az idén nem lett szép:

Levélpetrezselyem

A portugál káposzta és a leveles kel szép nagy lett:

A magas növények portugál káposzták, az alacsonyabbak Nero di Toscana leveles kelek.

A póréhagymát télre tartogatom, csak akkor szeretném elkezdeni szedni, amikor már nem lesz retek. Remélem, nem megy addigra tönkre.

Lombbal takart póréhagymák

Az üvegházból decemberre már bepakoltam a házba és a teleltetőbe a mesevirágokat és az Oxalisokat. 

Az Etna paprikának elfonnyadt a levele, ezért azt levágtam, és a szárával együtt megszárítom. 

A tulipánpaprika is fonnyadt már, de azt nem akarom megszárítani, ezért azt ekkor még nem vágtam le. Körülbelül egy héttel később szüreteltem le, mikor el tudtam küldeni a barátnőmnek, aki szívesen feldolgozza. Mi kevés erős paprikát eszünk, magunknak csak pár szemet tettem el belőle friss fogyasztásra.

Tulipán paprika

A szőrös paprika jobban bírja a hideget, kevésbé volt fonnyadt a lombja, de az sem volt már szép. Azt is egy héttel később szedtem le, elsején még így nézett ki:

Guatemalan Orange fajtájú
szőrös paprika (Capsicum pubescens) 

Egy kis összeállítás a november végi - december eleji friss zöldségekből:

Sárgarépás-majorannás zsömlefelfújt

Az üvegházban idén bazsalikom helyett majoranna termett. Az elvetett bazsalikommag nem kelt ki, utána pedig a legközelebbi boltban nem kaptam másik magot. Utánajárni nem akartam, vettem hát helyette majorannát.

Az Achimeneseket tartó állvány alatt kevés volt a fény, ezért meglehetősen ványadt lett, de nem akartam hagyni kárba veszni, ki kellett találni hozzá valami felhasználást.

Anyám zsömlés csirketöltelékbe használt majorannát, ez adta a következő ételhez az ötletet. Én húst nem eszem, de a zsömlés töltelékhez hasonló felfújt önálló ételként is megállja a helyét.

Adva volt még az előző bejegyzésben bemutatott félvödörnyi hibás sárgarépa, azt is el kellett kezdeni felhasználni.

A mélyhűtőben volt még eltéve zöldborsó és a fóliából tudtam szedni pirosra érett paprikát.

Ezek felhasználásával készült a következő étel.

Hozzávalók:

4 zsömle

Kb. 4 vagy 5 dl folyadék, esetemben a párolt zöldség leve (nem mértem le, mennyi volt, lekanalaztam a zöldségről egyből a tojáshoz) + egy bögre tej. A zsömle friss volt, szikkadtnál lehet, hogy többet is fölvesz.

Párolt sárgarépa kockákra vágva (mikróban pároltam, mert így egyszerűbb, de finom lenne kis olajon serpenyőben is).

Mélyhűtött zöldborsó

Piros zöldpaprika kockákra vágva, a félig megpuhult borsóra dobva mikróban megpuhítva. A borsót a répa után ugyanabban az edényben pároltam, így az ízes répafőzőlé nem veszett kárba.

Majoranna

5 tojás

Só

Némi reszelt trappista sajt, 5 és 10 dkg között valahol, szemre

A zsömlét vékonyra szelve összetépkedtem. Az összehabart tojáshoz hozzákevertem a folyadékot, némi sót, és ráöntöttem a zsömlére. Hozzáadtam a majorannát, a reszelt sajtot és a zöldségeket, és kivajazott formába töltve átsütöttem. Elég lassan sült, nagyjából egy órát kb. 150-160 fokon. Kicsit sok volt benne a folyadék, így elpárolgott, de nem égett meg.

A felfújthoz felhasznált kerti zöldségek

A kész felfújt

Sárgarépaszedés

December elsején kiszedtem a sárgarépát.

A korábbi években mindig kukacos lett a sárgarépa. Kipróbáltam a sok helyen ajánlott sárgarépa-hagyma párosítást is, nem vált be. Ugyanolyan nyüves lett a répa is és a hagyma is, mint társítás nélkül, csak a hagyma kicsi maradt, mert a répa lombja beárnyékolta.

Idén kipróbáltam a rovarhálós takarást. A háló az egész szezonban az ágyáson volt, de őszre már elég sok helyen kiszakadt. Az ágyás közel volt a körtefához, a hulló gyümölcsök helyenként szakadásokat okoztak, és a fekete KPE csőből készült tartóíveknél is károsodott a háló. 

Úgy látszik, a legyek rajzásakor még megfelelő volt a védelem, mert a kiszedett sárgarépák nem látszanak kukacosnak. Még soha ennyi ép sárgarépát nem sikerült betakarítanom. Természetesen vannak sérült, rágott gyökerek is, a csigákat nem tartotta teljesen vissza a háló, de a terméssel elégedett vagyok.

A két kb. 6 méteres sorból a képen látható mennyiséget szedtem ki. A rekeszekben az ép répákat tárolom, a vödörbe a sérülteket tettem.

Zöld cukormázfesték cukorrépalevélből

Minden évben rengeteg festett mézeskalácsot gyártok karácsonyra.

Idén már november elején megsütöttem és rögtön elkezdtem kifesteni. Készültünk beköltöztetni a házba a két új macskánkat, és addigra szerettem volna elkészülni süteményekkel. Túl nagy kihívásnak tűnt kiscicák társaságában mézeskalácsot festeni.

A tészta receptje:

1 kg teljes kiőrlésű rozsliszt

40 dkg porcukor

1 púpos kávéskanál szódabikarbóna

5 evőkanál zsiradék (vaj vagy margarin, az eredeti recept szerint zsír, de azt nem tartok otthon). 

2 dkg őrölt fahéj

1 dkg őrölt szegfűszeg

5 tojás

Annyi méz, amennyit a tészta felvesz ahhoz, hogy gyúrhatóra összeálljon. Idén 4 kg lisztből készült tésztához valamivel több, mint 1 kg méz fogyott el.

A hozzávalókat célszerű időben kivenni a hűtőből vagy meglangyosítani. Este szoktam összegyúrni, és másnap sütöm.

Sütés előtt a tepsit jól ki kell vajazni, különben odaragad a tészta. Sütőpapírt nem használok, mert akkor hullámos lesz a sütemények hátulja. Ha nagy mennyiséget sütünk, túl nagy pazarlás is lenne, és gyorsabb vajazni, mint papírt igazgatni a tepsire. A tészta gyorsan, 10 percnél hamarabb megsül, ezért nem célszerű magára hagyni sütés közben.

A sütemények egy részén a natúr tésztára kerül a máz, egy részét a cukormáz készítése előtt céklalével pirosra festem. A céklalé gyümölcspréssel nyers céklából készül. Idén nem kellett ezzel foglalkoznom, tavalyról sok lé megmaradt és le volt fagyasztva. 

Az alap, fehér mázat egy tojásfehérjéből, kb. 20 dkg porcukorból, pár kávéskanál sima lisztből és egy kevés citromléből keverem. A pontos mennyiségeket nem tudom, akkor jó a máz, ha a keverő kanálról lecsorgatva már szakadozva folyik, de még nem túl sűrű, ezt ki kell tapasztalni. Egy citrom leve elég volt 4 kg lisztből készült sütemény kifestéséhez.

A rózsaszín mázat nyers céklalével festem. Ehhez a levet kis csokoládébonbonnyi mennyiségekben le szoktam fagyasztani, egy tojáshoz egy adag kell, és pár csepp citromlé, hogy a máz rózsaszín legyen, és ne lila - lilát is lehetne, ha nem raknék bele citromot. Idén jó sötétre sikerült a rózsaszín, mert a többéves lefagyasztott céklalé a mélyhűtőben beszáradt, nem hígította fel a mázat.

A sárga mázhoz kurkumát adok, citromot is lehet, akkor világosabb sárga lesz, ha nem adok hozzá, akkor narancsosabb.

Kék mázat is készítek, ehhez lefagyasztott bodzabogyó szitán átszűrt levét használom, pár mokkáskanálnyit adagonként. Ehhez nem szabad citromlevet adni!

Most a zöld máz készítését írom le részletesebben, mert idén ez volt az, ami frissen készült a kertből szedett cukorrépalevélből. Régebben mirelit spenótot kevertem a mázba, de az gyengébben színezett.

A vastagabb erek közül kitépkedett levéldarabokat botmixerrel összeturmixolom, majd szitán átpasszírozom. Pár mokkáskanálnyi levélpép elég egy adag mázhoz. Túl sokat nem lehet hozzáadni, a zöld máz se lehet hígabb, mint a fehér (és az összes többi szín). Ehhez nem adok citromlevet.

A folyamat képekben:

A kész máz:

Dísznövények októberben

Idén az előkertben szépen színesedett a Zanthoxylum simulans és a szárnyas kecskerágó lombja.

Zanthoxylum simulans sárga és szárnyas kecskerágó (Euonymus alatus) vörös lombja egy magról kelt Aster lila virágai mellett az előkertben

A szárnyas kecskerágón rengeteg termés lett, ezzel is díszít.

Szárnyas kecskerágó (Euonymus alatus)

A Zanthoxylum simulans termése a szecsuáni borsként is ismert. A növény a rutafélék családjába tartozik, a termés falában a citrusfélék gyümölcsének héjában lévőkhöz hasonló olajtartók vannak (a képet megnyitva és kinagyítva kis kerek foltokként láthatók a piros terméseken). Fűszerként ezt a termésfalat fogyasztjuk, a fényes, fekete magokat nem. Én a konyhában nem használom, a növényt elsősorban az ágakon és a törzsön lévő, dekoratív, vaskos tüskék miatt ültettem dísznek. A piros termések is mutatósak. Egy ismerősöm viszont használja fűszerként is, neki szoktam ajándékozni az erősebb fagyok előtt leszedett terméseket. 

Zanthoxylum simulans termése

Az előkertben a betonkerítés előtti ágyás is színes volt még októberben.

A képen látható virágzó növények: szöszös ökörfarkkóró (Verbascum phlomoides), egy zöld lombú, fehér virágú, magról kelt Heuchera, bíbor virágú csodatölcsér (Mirabilis jalapa), kokárdavirág (Galliardia) és egy alacsony termetű, lila virágú Aster

A betonkerítés előtt virágzott egy alacsony termetű kopasz őszirózsa és kétféle krizantém.

Ez az alacsony termetű, lila virágú Aster az előkertben nőtt, mikor a házat vettük. Később kikelt magról egy hasonló színű, sokkal nagyobb termetű növény, és elnyomta ezt a fajtát. Szerencsére korábban anyósomnak adtam belőle, így a fajta megmaradt, és amit visszakaptam, ezen az új helyen szépen elterjedt.

A krizantém fajtáját vásárláskor még tudtam, de sajnos elfejtettem, és nincs feljegyezve. Későn virágzik, a csigarágásra nagyon kényes, de nagyon tetszenek a virágai.

Ennek a krizantémnak se tudom már a fajtáját. Nagyon erőteljesen terjed, egy kevés virágot nyáron is hoz, de ősszel a legszebb.

A sziklakert előtti gyepben egy magról kelt, erősen terjedő őszirózsa virágzott. Ezt virágzás után nem sokkal le is vágom, mert magról is nagyon szaporodik, teljesen eluralkodna a gyepben, ha hagynám.

Magról kelt Aster a gyepben

Egy rövid ideig szépen díszítette a gyepet a cserszömörcék lehullott lombja.

A sziklakertben virágzott a sáfrány (Crocus sativus).

Valódi sárfány (Crocus sativus)

A ház mögötti ágyásban még virágoztak a Heucherák, szép tarka lett a Tradescantia fluminensis levele, és egy rövid ideig (a fagyokig) láthattuk a Begonia grandis virágát is.

Lentről fölfelé: Heucherák, Tradescantia fluminensis és Begonia grandis

Virágzó Heuchera

A melléképület háta mögött, a kerítésnél meghagytam egy bókoló amaránt (Amaranthus caudatus) csoportot, ez októberre lett igazán szép. Sajnos a hónap közepén le is fagyott.

Bókoló amaránt (Amaranthus caudatus)

Rengeteg termés volt a diófánk alatt lévő csíkos kecskerágókon.

Csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) terméses ága

A legtöbb Begonia grandis tő az ól mögött van, ide szórtam ki az összes kis gumócskát, melyek tavaly ősszel a levelek tövekben keletkeztek. El is kezdtek virágozni, de sajnos későn, a fagyokig csak épp, hogy elkezdtek nyílni.

Begonia grandis az ól mögött

Az ól mögötti ágyásban októberben volt a legszebb a sötétrózsaszín virágú szellőrózsánk.

Szellőrózsa (Anemone)

Az Angel Wings rózsákon már csak elvétve volt virág, de tele lettek apró csipkebogyókkal. A mirigyes őszirózsák is nyíltak még.

Rosa chinenesis Angel Wings, lent a fű között ezüst levelű kaukázusi nefelejcs (Brunnera macrophylla) és egy fiatal erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides) látható

Angel Wings rózsa csipkebogyói mirigyes őszirózsa (Aster novae-angliae) virágaival

A fagyokig nyílott még a Leonotis nepetifolia is.

Leonotis nepetifolia

Az üvegház már nem volt olyan szép, mint nyáron. Az uborka tönkrement, a mesevirágok nagy része elvirágzott.

Az üvegház október második felében

A mesevirágok közül az Inferno és a Caligula mindig későn nyílik, ez a két fajta idén is októberben volt a legszebb. Ezeket virágzásban kellett elkezdeni leszárítani. 

Mesevirág (Achimenes) Caligula

Mesevirág (Achimenes) Inferno (piros) és Blue Sparks (lila)

Az üvegházba még két évvel ezelőtt ősszel betettem két cserepes Begonia grandis tövet. Ezekről akkor lehullott egy csomó sarjgumó, és azóta ott is nő ez a növény. Mivel itt nem érte a fagy, aránylag sokáig virágzott és sarjgumókat is tudott hozni.

Begonia grandis az üvegházban

Egy kis plusz színfolt volt az üvegházban a fagyok elől bevitt tulipánpaprika.

Cserepes tulipán paprika az üvegházban

A fóliában több Oxalis tuberosa tő is kivirágzott. Ennek örültem, mert eddig csak tavalyelőtt nyílott pár virág a sok közül egyetlen tövön, tavaly pedig egyáltalán nem virágzott ez a faj. Magot még soha nem hozott, pedig a rovarok látogatják. Valószínűleg kellene egy más fajtájú porzópartner.

Oxalis tuberosa virágai

Oxalis tuberosa virága zengőléggyel