Téli zöldségeink 2024. januárjában

A téli fogyasztásra zöldségek közül először a Müncheni sör retket és a karórépát vetettem el tavaly július 12-én, miután kiszedtem a két ágyást elfoglaló fokhagymát. Mivel tavaly nem volt időm blogot írni, most dicsekszem el a tavalyi fokhagyma terméssel:

Az ágyásba vetett karórépa nagyon rosszul kelt, valószínűleg azért, mert már régi volt a mag. Szerencsére tavaly sikerült magot fognom, így mikor kiderült, hogy az első vetésből nem lesz semmi, a friss magokból vetettem két 40 sejtes tálcába és ezeket később palántaként ültettem ki.

Augusztus huszadika után nem sokkal a vöröshagyma helyére vetettem Húsvéti rózsa és a Japana F1 retket.

Az első kapálás után az összes retket letakartam szúnyoghálóval. A karórépát nem kell, az még sose volt kukacos, a csigákat pedig könnyebb összeszedni, ha nincs rajta háló.

Most így néznek ki a karórépa- és retekágyások:

A retkeket betakartam két réteg fátyolfóliával. A szúnyoghálóra már nem lenne szükség, a fátyolfólia ugyanúgy a védene a kártevők ellen (ha lennének még), de a macskák miatt fönt hagytam, védi a fátyolfóliát.

A fölső ágyásban van a Húsvéti rózsa és a japán retek. Mielőtt beköszöntöttek a fagyok, a retkek földből kilógó részét fölkupacoltam használt virágfölddel, melyet tavasszal az Achimenes rizómák kibányászása során tettem félre. 

Mindkét retekágyásban a reteksorokba terráriumi fűtőkábelt húztam be, ugyanúgy, mint tavaly és tavalyelőtt. A képen látható vödör az elektromos csatlakozást védi a csapadéktól.

A karórépák közelebbről:

A január 3-án kihúzott Húsvéti rózsa és japán retkek:

A japán retek levelét megettem szendvicshez. Kevésbé szőrös és jobb ízű, mint a többi reteké.

6-án valamivel többet szedtem ki, mert jön a hideg, és akkor hosszabb ideig nem lehet hozzáférni a retkekhez. A Húsvéti rózsa és a Japana F1 gyökerei:

A reteklevelet az egyik cicánk, Rozsdás Emília is nagyon szereti. Itt a fent látható retkek lombját rágcsálja:

A vén és rágott levelek eltávolítása után a japán retkek levelét salátába aprítottam.

A saláta összetevői: 2 pohár 450 grammos tejföl, kb 6 púpozott teáskanál mustár, 2 kávéskanál méz, kis só, 8 kemény tojás fölaprítva, 2 doboz konzerv kukorica, a képen látható Húsvéti rózsák és 3 japán retek összevágva és a japán retkek levele fölaprítva.

Kiszedtem néhány Müncheni sör retket is, ezeket levittem a pincébe. 

A portugál káposztát és a leveles kelt (Westlander Winter és Rosco) júniusban vetettem és valamikor augusztusban ültettem ki. Január elején ilyenek voltak:

Tavaly ebben az ágyásban galambbegy saláta volt. Bőven elszórta a magját, nyár végén rengeteg ki is kelt, de a káposzták árnyékában lisztharmatosak lettek és tönkrementek. 

A ház mögött máshol is kelt ki elszórt magról galambbegy saláta, helyenként szórtam is el magot, de mindenütt elég ritkásak az ágyások, és ki kellene gyomlálni a tyúkhúrt:

Palántát is neveltem három 40 rekeszes tálcában, ezeket az egyik magaságyásba ültettem ki, miután ősszel kiszedtem a paradicsom töveket. Ezek most ilyenek:

A másik magaságyásban és a ház mögött levélpetrezselyem van, mellettük néhány ványadt cukorrépa és egy portugál káposzta:

Karórépák átültetése, komposzthordás, krumpliültetés

Tavaly a bolhainvázió miatt későn vetettem a karórépát, nem nőttek meg akkorára, hogy érdemes lett volna főzni belőle. Bent maradt az összes az ágyásban, azon a részen, ahová idén a krumplit szántuk. Mivel évek óta nem sikerült magot fognom róla, nem a komposztra hordtam a töveket, hanem átültettem. Csak egy sornyi volt az egész, nem is kellett nagy tőtávolságot tartani, így az új ágyás nem foglalt sok helyet.

A magfogás azért nem szokott sikerülni, mert a karórépát tavasszal ellepik a kártevők: tetvek, ormányosbogarak, poloskák. Mindegyikből hirtelen nagyon sok szokott megjelenni, leszedegetni lehetetlen, ráadásul a csigák is nagyon szeretik a karórépa levelét. Mivel a Müncheni sör retekkel egy ágyásban voltak, szúnyogháló védte őket, nem is volt rajtuk semmilyen kártevő. Átültetés után a hálót is átraktam rájuk.

Eredetileg azt terveztem, hogy mikor kezdenek nyílni a virágok, leveszem róluk a hálót, hogy a beporzó rovarok hozzáférjenek. Aztán láttam, hogy a háló alatt sok kis légy van, így rájuk bíztam a beporzást és a háló maradt. Úgy néz ki, működik, már látszanak a fejlődő becők.

A virágzó karórépák a háló alatt:

Egy fejlődő becő a rajta pihenő léggyel:

Miután kitisztítottam a krumplinak szánt területet, kihordtam oda a tavalyelőtt óta érlelődő komposztot. A tetejéről sokat át kellett rakni, de végül elég lett.

Az új kupac jól megnőtt

A régiből annyi maradt, amennyit majd a paradicsomoknak szeretnék adni a magaságyásba és az állványok mellé abba a sorba, ahonnan kiástam a szamócákat.

Idén nem kerültek elő szerszámok a komposztból, az egyetlen lelet egy tökéletes állapotban lévő villa volt, melyet elmosva vissza is lehetett tenni az evőeszközös fiókba.

Május elsején a férjem rotációs kapával bedolgozta a talajba a komposztot és elültettük a krumplit. A talaj pont jó volt, se nem száraz, se nem sáros, jó porhanyós lett az ágyás.

Idén kisebb volt a terület, mint tavaly - 8 sor helyett csak 6 sor fért el - de több fajtát ültettünk, mivel egy bevásárlóközpontban váratlanul rábukkantunk Hópehely és Démon vetőgumóra. Hat fajtát ültettünk, minden sorba mást.

A saját tavalyi termésből ültettem vissza az ismeretlen fajtájú, lila héjú, fehér húsú, sötétlila virágú krumplit, ez a szép virága miatt szokás szerint az út melletti sorba került. Szintén saját termésből ültettük a Százszorszépet (más néven Rioját) és a Bakonyi kéket.

Vásárolt vetőgumó volt az Agria, a Hópehely és a Démon.

A sorokba berakosgatott gumók:

Ültetés után rögtön beraktuk a csöpögtető csöveket.

Üvegszálas szúnyogháló az ágyásokon

A hagymát, a sárgarépát és a retket hálóval védjük a legyek ellen, hogy ne legyenek kukacosak.

Egy korábbi bejegyzésben már írtam ezekről a hálókról: 

Új rovarháló az ágyásokra

Most egy rövid videóval szeretném megmutatni, milyen jó, hogy lecseréltem a korábbi gyenge rovarhálókat üvegszálas szúnyoghálóra.

Időnként mind a három macskánk a hálókon mászkál, de eddig olyankor sose volt nálam a telefon. Egyszer talán még lesz olyan videó is...

Úgy tűnik, a a hálók meztelencsigák ellen is védenek.

A karórépát és a Müncheni sör retket a fokhagyma helyére vetettem. A fokhagyma nem volt takarva, a hálót csak a répa és a retek vetése után tettem föl. A karórépa sor egy része eltűnt, a maradék erősen rágott, és a reteknek is csupa lyuk a levele.

A Húsvéti rózsa és a japán retek a vöröshagyma helyére került. A hagymát háló alatt neveltem, és a hálót hagymaszedés után is az ágyáson hagytam. Itt a retkek jó állapotban vannak, a sor nem hiányos, a lomb alig rágott.

Az idei utolsó vetések

Augusztusra megfogyatkoztak a bolhák, az évelő keresztesvirágúak elkezdtek újra hajtani. 

10-én úgy láttam, talán már megmaradnának a káposztafélék, elvetettem hát a Müncheni sör retket és a karórépát. Mindkettőt júliusban kellett volna, de akkor még valószínűleg egyből letarolták volna a bolhák.

A vetést rögtön letakartam szúnyoghálóval. Később a frissen kelt növényeken láttam néhány földibolhát, ezért betettem a háló alá három ragadós sárga lapot.

Augusztus 20-án így nézett ki az ágyás, a képen a legközelebbi a retek és a karórépa:

Szépen kikeltek a magok, a retek nagy része meg is maradt, a karórépát azonban a kerítés közeli részen lerágták a csigák. 

Begyűjteni nem tudom őket, apró csigák ezek. Egy nagyobb példányt ma fotóztam a szúnyogháló tetején:

Nem tudom, milyen faj, ha sikerül kiderítenem, utólag beírom.

A Müncheni sör és a karórépa jelenlegi állapota (a kép hálón keresztül készült, azért homályos):

Alaposan meg vannak rágva, de fejlődnek. Még kicsit várok, hogy erősödjenek, aztán ki kellene ritkítani. Még nem merem, félek, hogy akkor egy növényre több csiga jut, és elfogynak.

Augusztus 23-án elvetettem a következő adag retket, Húsvéti rózsát és Japana F1-et. Ezek a korábban kiszedett vöröshagyma helyére kerültek. A hagymát védő szúnyoghálót nem szedtem le akkor sem, mikor éppen nem volt alatta zöldség. Úgy tűnik, ez jó ötlet volt, mert ott kevesebb kárt okoztak a csigák, a növények nem ritkultak ki annyira, mint a Müncheni sörretek és a karórépa, valamivel kevésbé is vannak megrágva. Most, szeptember 18-án ilyenek:

Rágottak, de ez nem olyan vészes.

Szeptember 4-én elvetettem a galambbegy salátát. Egy osztrák ismerős vette nekünk a magot, mivel kedvenc fajtámat, a Holländischer Breitblättrigert nem lehet Magyarországon kapni. Kétféle csomagolásút is kaptunk, egy osztrákot és egy szlovént:

Négy helyre is vetettem, hogy akkor is legyen télen elég friss zöldség, ha netán nem fog megnőni a retek. A négy helyből egyen, a ház mögötti keskeny sávban szépen megmaradt, most ilyen:

Másik két helyen erősen kiritkult, de még maradt belőle valamennyi:

A negyedik, legnagyobb ágyásban, a zöldborsó helyén is kikelt, de onnan el is tűnt. Ide pár napja újravetettem, talán még lesz belőle valami, ha megint le nem rágják.

Karórépás csiga

Még sok karórépa maradt az ágyásban, igyekezni kell a feldolgozással. A magtermesztésre kiválasztott tövek átültetése után kiszedtem egy adagot enni is.

A felhasznált karórépák

A répák lombja már rágott, azt nem használtam föl.

Az összes répát meghámoztam, lereszeltem és 5 dkg vajon sóval, borssal, kevés cukorral megpároltam. A párolt répát három adagra osztottam. A harmadából töltelék készült a répás csigákba, a többit lefagyasztottam.

Töltelék:

vajon párolt reszelt karórépa

2 egész tojás

2 evőkanál tejföl

reszelt Pannónia sajt, kb. 5 dkg vagy több, nem mértem meg

só, bors, cukor ízlés szerint

Tészta:

0,5 kg liszt

1 púpos teáskanál só

2 teáskanál porcukor

1 tasak szárított élesztő

10 dkg olvasztott vaj

2,5 dl langyos tej

Először elkészítettem a tölteléket, majd összegyúrtam és kelesztés nélkül vékonyra kinyújtottam a tésztát. Rákentem a tölteléket, felcsavartam és 16 darabra vágtam. A darabokat kivajazott tepsire rakosgattam, kicsit kilapogattam és a 40 fokra állított sütőben addig kelesztettem, míg a csigák össze nem értnek. Ekkor átállítottam a hőmérsékletet 200 fokra és kb. félóráig sütöttem.

A kész csigák:

Karórépák átültetése magtermesztéshez, salátapalánták kiültetése, üvegház árnyékolása

A karórépát mindig saját termésű magról vetem. A magtermesztés nem mindig sikerül, mert tavasszal rengeteg kártevő lepi el a növényeket. Megtetvesednek, ormányosbogarak rágcsálják és káposztapoloskák szívogatják a leveleket, a csigák is kedvelik, emiatt gyakran tönkremennek, mielőtt magot érleltek volna. Minden évben hagyok virágzó töveket, és igyekszem több évre elegendő magot begyűjteni, hogy akkor is legyen mit vetni, ha egy-egy évben nem sikerül a magfogás. 

22-én délutánra esőt jósoltak, és a következő pár nap is csapadékosnak ígérkezett, ezért a karórépa ágyásból, ami hamarosan krumpliágyássá alakul, átültettem néhány tövet az almafák mögötti területre.

Átültetett karórépák

Még az eső előtt sikerült kiültetnem az egyik magaságyás szélére az üvegházban tartott római saláta palántákat. Igaz, hogy előzőleg is volt abban az ágyásban római saláta (tél közepéig, aztán részben kifagyott, részben kifeküdték a macskák), de kevésbé éreztem kockázatosnak, hogy fittyet hányok a vetésforgónak, mint ha kerestem volna nekik szabad helyet a kert sűrűbb növényzetű részein, ahol most tömegesen bújnak elő a csigák.

Az első ágyásban frissen kiültetett római saláták, a hátsóban áttelelt Little Gem saláták, nem túl étvágygerjesztő állapotban.

Az üvegház déli oldalán a szélső mesevirágok meg szoktak égni. Ez ellen kívülre fölszereltem egy Raschel háló csíkot. Az egész üvegházat nem takartam be, mert a többi növény igényli a napot. Remélem, így már az üveg melletti mesevirágok is jól fognak fejlődni.

Árnyékolás az üvegházon

A hálót ruhaszárító csipeszekkel rögzítettem az üvegek váztól kissé elálló széléhez, oldalt és alul zsineggel hozzákötöttem a vázhoz, hogy ne lobogtassa a szél.

Leves zsenge csalánnal

Április 8-án megfőztem az idei első zöldséglevest friss csalánnal, a kertben áttelelt karórépával és a pincében tárolt krumplival és sárgarépával.

Tavaly már írtam róla részletesebben: Zöldségleves csalánnal, ez is majdnem ugyanúgy készült, csak most a karórépa zöldjéből is sokat belefőztem, tettem bele 4 szem szárított Black Pearl paprikát és kihagytam a köménymagot.

Az alapanyagok:

Tárolt és friss alapanyagok: karórépa, lila héjú krumpli (ez a fajtánk csírázik először, ezt kell most enni), sárgarépa, csalán és fokhagyma

Most a rovarhálónak köszönhetően sokkal szebb a sárgarépánk, mint korábban, a képen látható répákat mind fel tudtam használni. A tárolt fokhagyma már nincs túl jó állapotban, de a levesbe még jó volt. Már nő az új, nemsokára azt fogom használni.

A végeredmény:

A fokhagymák gyökeres szárrészét nem rakom a komposztra, mert kiváló macskajáték. Két benti cicánk, Gombóc és Emília elég sokáig szokott vele játszani, de Röfike pár nap alatt szétrágja, jó, ha van utánpótlás.

Itt látható a használata:

Elfogyott a retek, jön a lehűlés...

Mivel március első napjaira erős lehűlést jósoltak, kiszedtem a lombbal és több réteg fátyolfóliával takart ágyásból a maradék retket.

Ennyi volt még:

A karórépákon csak egy réteg fátyolfólia volt eddig. Egy részük tönkrement, de van még sok, amire érdemes vigyázni, ezért átrendeztem a fóliatakarásokat.

Karórépák

A karórépák fóliáját átraktam a cukorrépára (lehet, hogy ezeknek már mindegy, de ártani nem fog), a retekágyásról leszedett rétegeket pedig ráterítettem a karórépákra. Az alagútvázat nem raktam át, nem marad sokáig a fátyolfólia a növényeken, jó lesz egyszerűen rájuk terítve. Úgy jobban is véd a hidegtől.

A fátyolfólia alatt cukorrépa és karórépa rejtőzik.

Ezután tényleg jött a lehűlés, de eddig -7 °C-nál hidegebb nem lett.

A kinti cicák nagyon élvezték a fóliák mozgatását. Egy darabig hagytam őket játszani, mielőtt végleges helyére raktam a retkekről leszedett darabot.

Az alábbi videón a két nálunk lakó kiscicán, Rudin és Saroltán kívül látható egy szomszéd kandúr, aki Rudikáért epekedik (annyira, hogy sokszor elkergetni se tudjuk), és pár pillanatra megjelenik az anyjuk is.

A címfelirat egy barátom műve, az ő írásai itt olvashatók:

http://amire-gondolok.blogspot.com/

A veteményes és az üvegház december elsején

A sárgarépa kiszedése után így néztek ki az üvegház mögötti ágyások:

Elöl a fátyolfóliás ágyásban vannak a retkek, mögötte cukorrépa, majd karórépa.

Ezen a képen elöl, a fóliaívek alatt voltak a sárgarépák. Az ágyáson hagytam takarásnak a lecsavart lombját.

A retkek közelebbről:

Japana F1 japán retek

Húsvéti rózsa retek. A szárat növesztő példányt kiszedtem, nem volt fás.

Cukorrépa:

Cukorrépák, a tövüket nagyrészt a szomszédból kapott szőlőlevéllel takartam

Karórépa és a háttérben a sárgarépa helye a letépkedett levelekkel:

A lombbal takart karórépa ágyás mellett a sárguló levelű növény idén kelt magról. Valószínűleg sárga nőszirom (Iris pseudacorus), majd tavasszal átültetem valahová.

A levélpetrezselyem az idén nem lett szép:

Levélpetrezselyem

A portugál káposzta és a leveles kel szép nagy lett:

A magas növények portugál káposzták, az alacsonyabbak Nero di Toscana leveles kelek.

A póréhagymát télre tartogatom, csak akkor szeretném elkezdeni szedni, amikor már nem lesz retek. Remélem, nem megy addigra tönkre.

Lombbal takart póréhagymák

Az üvegházból decemberre már bepakoltam a házba és a teleltetőbe a mesevirágokat és az Oxalisokat. 

Az Etna paprikának elfonnyadt a levele, ezért azt levágtam, és a szárával együtt megszárítom. 

A tulipánpaprika is fonnyadt már, de azt nem akarom megszárítani, ezért azt ekkor még nem vágtam le. Körülbelül egy héttel később szüreteltem le, mikor el tudtam küldeni a barátnőmnek, aki szívesen feldolgozza. Mi kevés erős paprikát eszünk, magunknak csak pár szemet tettem el belőle friss fogyasztásra.

Tulipán paprika

A szőrös paprika jobban bírja a hideget, kevésbé volt fonnyadt a lombja, de az sem volt már szép. Azt is egy héttel később szedtem le, elsején még így nézett ki:

Guatemalan Orange fajtájú
szőrös paprika (Capsicum pubescens) 

Egy kis összeállítás a november végi - december eleji friss zöldségekből: