Téli zöldségeink 2024. januárjában

A téli fogyasztásra zöldségek közül először a Müncheni sör retket és a karórépát vetettem el tavaly július 12-én, miután kiszedtem a két ágyást elfoglaló fokhagymát. Mivel tavaly nem volt időm blogot írni, most dicsekszem el a tavalyi fokhagyma terméssel:

Az ágyásba vetett karórépa nagyon rosszul kelt, valószínűleg azért, mert már régi volt a mag. Szerencsére tavaly sikerült magot fognom, így mikor kiderült, hogy az első vetésből nem lesz semmi, a friss magokból vetettem két 40 sejtes tálcába és ezeket később palántaként ültettem ki.

Augusztus huszadika után nem sokkal a vöröshagyma helyére vetettem Húsvéti rózsa és a Japana F1 retket.

Az első kapálás után az összes retket letakartam szúnyoghálóval. A karórépát nem kell, az még sose volt kukacos, a csigákat pedig könnyebb összeszedni, ha nincs rajta háló.

Most így néznek ki a karórépa- és retekágyások:

A retkeket betakartam két réteg fátyolfóliával. A szúnyoghálóra már nem lenne szükség, a fátyolfólia ugyanúgy a védene a kártevők ellen (ha lennének még), de a macskák miatt fönt hagytam, védi a fátyolfóliát.

A fölső ágyásban van a Húsvéti rózsa és a japán retek. Mielőtt beköszöntöttek a fagyok, a retkek földből kilógó részét fölkupacoltam használt virágfölddel, melyet tavasszal az Achimenes rizómák kibányászása során tettem félre. 

Mindkét retekágyásban a reteksorokba terráriumi fűtőkábelt húztam be, ugyanúgy, mint tavaly és tavalyelőtt. A képen látható vödör az elektromos csatlakozást védi a csapadéktól.

A karórépák közelebbről:

A január 3-án kihúzott Húsvéti rózsa és japán retkek:

A japán retek levelét megettem szendvicshez. Kevésbé szőrös és jobb ízű, mint a többi reteké.

6-án valamivel többet szedtem ki, mert jön a hideg, és akkor hosszabb ideig nem lehet hozzáférni a retkekhez. A Húsvéti rózsa és a Japana F1 gyökerei:

A reteklevelet az egyik cicánk, Rozsdás Emília is nagyon szereti. Itt a fent látható retkek lombját rágcsálja:

A vén és rágott levelek eltávolítása után a japán retkek levelét salátába aprítottam.

A saláta összetevői: 2 pohár 450 grammos tejföl, kb 6 púpozott teáskanál mustár, 2 kávéskanál méz, kis só, 8 kemény tojás fölaprítva, 2 doboz konzerv kukorica, a képen látható Húsvéti rózsák és 3 japán retek összevágva és a japán retkek levele fölaprítva.

Kiszedtem néhány Müncheni sör retket is, ezeket levittem a pincébe. 

A portugál káposztát és a leveles kelt (Westlander Winter és Rosco) júniusban vetettem és valamikor augusztusban ültettem ki. Január elején ilyenek voltak:

Tavaly ebben az ágyásban galambbegy saláta volt. Bőven elszórta a magját, nyár végén rengeteg ki is kelt, de a káposzták árnyékában lisztharmatosak lettek és tönkrementek. 

A ház mögött máshol is kelt ki elszórt magról galambbegy saláta, helyenként szórtam is el magot, de mindenütt elég ritkásak az ágyások, és ki kellene gyomlálni a tyúkhúrt:

Palántát is neveltem három 40 rekeszes tálcában, ezeket az egyik magaságyásba ültettem ki, miután ősszel kiszedtem a paradicsom töveket. Ezek most ilyenek:

A másik magaságyásban és a ház mögött levélpetrezselyem van, mellettük néhány ványadt cukorrépa és egy portugál káposzta:

Felkészülés az erősebb fagyokra

A következő hétre erős lehűlést jósolnak, nem biztos, hogy elég lesz a retkeken az egy réteg fátyolfólia takarás.

Vannak pluszban régi, használt fátyolfóliáink, melyeket az ólban tárolunk, de két cicánk, Brumi és Sarolta gyakran ott alszik, hiányozna nekik, ha kivinném onnan a puha, meleg fóliakupacot. Így hát a rendesen fejlett Müncheni sör retkeket inkább kiszedtem.

Ennyi lett:

Szórtam a tetejükre lombot

és levittem a pincébe. Ez a fajta kiszedve is elég jól tárolható. A vödörben lévő mennyiség valószínűleg elég lesz, míg tart a nagy hideg, nem kell majd hozzányúlni az ágyásokhoz.

A ágyásokon lévő fátyolfóliát átraktam a szúnyoghálók tetejéről közvetlenül a növényekre. 

A Müncheni sör maradékára csak egy rövid szakaszon tudtam duplán rakni a fóliát, de a másik ágyásnak már több, mint a felét kiszedtem. Abban az ágyásban minden sorban van egy-egy terráriumi főtőkábel, amit most már a növények másik oldalán is végig tudtam vezetni, így területegységre dupla teljesítmény jut. A fátyolfóliát is végig duplán tudtam rakni. Bízom benne, hogy így átvészelik a retkek a hideget.

Az ágyások most ilyenek:

Friss retek

Az enyhe január egy előnye, hogy folyamatosan tudunk szedni friss retket. Még mindig nem kellett az ágyásokat vastagon betakarni, elég a szúnyoghálóra terített egy réteg fátyolfólia. Így a növények fejlődhettek a tél folyamán is, kicsit nőttek a gyökerek és szép üde a lombjuk.

Eddig a Müncheni sörből és a Húsvéti rózsából szedtem, a japán retekkel várok, hátha nő még egy picit.

Az alábbi fotón a tavaly december 30-án kihúzott Müncheni sör retkek láthatók Brumi mellett:

Ezeket pedig ma húztam ki, Müncheni sör és Húsvéti rózsa:

A Húsvéti rózsa levele kissé szúrósan szőrös, de a zsengéket azért megettem, jól esik ilyenkor a friss zöld. A Müncheni sör lombja valamivel kevésbé szúrós.

Az idei utolsó vetések

Augusztusra megfogyatkoztak a bolhák, az évelő keresztesvirágúak elkezdtek újra hajtani. 

10-én úgy láttam, talán már megmaradnának a káposztafélék, elvetettem hát a Müncheni sör retket és a karórépát. Mindkettőt júliusban kellett volna, de akkor még valószínűleg egyből letarolták volna a bolhák.

A vetést rögtön letakartam szúnyoghálóval. Később a frissen kelt növényeken láttam néhány földibolhát, ezért betettem a háló alá három ragadós sárga lapot.

Augusztus 20-án így nézett ki az ágyás, a képen a legközelebbi a retek és a karórépa:

Szépen kikeltek a magok, a retek nagy része meg is maradt, a karórépát azonban a kerítés közeli részen lerágták a csigák. 

Begyűjteni nem tudom őket, apró csigák ezek. Egy nagyobb példányt ma fotóztam a szúnyogháló tetején:

Nem tudom, milyen faj, ha sikerül kiderítenem, utólag beírom.

A Müncheni sör és a karórépa jelenlegi állapota (a kép hálón keresztül készült, azért homályos):

Alaposan meg vannak rágva, de fejlődnek. Még kicsit várok, hogy erősödjenek, aztán ki kellene ritkítani. Még nem merem, félek, hogy akkor egy növényre több csiga jut, és elfogynak.

Augusztus 23-án elvetettem a következő adag retket, Húsvéti rózsát és Japana F1-et. Ezek a korábban kiszedett vöröshagyma helyére kerültek. A hagymát védő szúnyoghálót nem szedtem le akkor sem, mikor éppen nem volt alatta zöldség. Úgy tűnik, ez jó ötlet volt, mert ott kevesebb kárt okoztak a csigák, a növények nem ritkultak ki annyira, mint a Müncheni sörretek és a karórépa, valamivel kevésbé is vannak megrágva. Most, szeptember 18-án ilyenek:

Rágottak, de ez nem olyan vészes.

Szeptember 4-én elvetettem a galambbegy salátát. Egy osztrák ismerős vette nekünk a magot, mivel kedvenc fajtámat, a Holländischer Breitblättrigert nem lehet Magyarországon kapni. Kétféle csomagolásút is kaptunk, egy osztrákot és egy szlovént:

Négy helyre is vetettem, hogy akkor is legyen télen elég friss zöldség, ha netán nem fog megnőni a retek. A négy helyből egyen, a ház mögötti keskeny sávban szépen megmaradt, most ilyen:

Másik két helyen erősen kiritkult, de még maradt belőle valamennyi:

A negyedik, legnagyobb ágyásban, a zöldborsó helyén is kikelt, de onnan el is tűnt. Ide pár napja újravetettem, talán még lesz belőle valami, ha megint le nem rágják.