Sárgarépás zsömle és sütemény

Láttam egy videót sárgarépás zsömléről, és kedvet kaptam, hogy süssek valami hasonlót. A videó ez volt:

Sárgarépás zsömle

Innen csak az ötletet merítettem, a receptet kicsit leegyszerűsítettem, és az én változatom kevesebb hozzávalóból készült.

Még mindig volt a pincében a gyors felhasználásra félretett répákból, most ezeket használtam fel:

 

A zsömle hozzávalói:

0,5 kg liszt

1 csomag szárított élesztő

kb. 2,5 dl langyos tej

kb. 0,5 dl repceolaj (Olajbogyó volt benne eltéve, abból maradt. Ha ez nincs, 5 dkg olvasztott vaj.)

kb. 25 dkg tisztított sárgarépa

1 kávéskanál só

20 dkg sózott, pirított napraforgómag

Először megpucoltam és botmixerrel finomra aprítottam a képen látható összes répát. Nem mértem le, mennyi volt, a zsömléhez valamivel több, mint a felét használtam föl.

A hozzávalókat összegyúrtam, és a tésztát bő félórára betettem a 40 °C-ra állított sütőbe kelni. Utána kivajazott tepsire kiszaggattam a zsömléket, és a tepsit visszatettem a meleg sütőbe. Mikor újra megkelt a tészta (kb. háromnegyed óra múlva), a hőmérsékletet átállítottam 200 °C-ra és nagyjából félóráig sütöttem a szömléket.

A kész zsömlék ilyenek lettek:

Valamit kezdeni kellett a megmaradt sárgarépapéppel. Éppen fogytán volt a sütemény, így aztán másnap egy kevert tészta alkotórészeként hasznosult.

A sütemény hozzávalói:

60 dkg liszt

4 tojás

30 dkg kristálycukor

1 vaníliás cukor

4 dl tej

2 csomag sütőpor

23 dkg sárgarépapép (lemértem!)

kis kockákra vágott birsalmasajt összekeverve a liszt egy részével

kb. 15 dkg mazsola

Most a liszt egy része helyett egy bő evőkanál krumplipüré port használtam, de azt hiszem, ennek nincs jelentősége, lehet így is, úgy is.

Először robotgéppel összekevertem az olvasztott vajat a cukorral, a vaníliás cukorral és a tojásokkal. Hozzáadtam a sárgarépát, a liszt egy részét, aztán a tejet, majd apránként hozzákevertem a maradék lisztet (és a krumplipüré port) és a sütőport. Végül belekevertem a birsalmasajtot és a mazsolát, és kivajazott tepsibe öntve kb. 170 °C-on tűpróbáig sütöttem, nagyjából háromnegyed óráig.

A kész sütemény:

A szőrös paprika tűzdelése

Január 24-én széttűzdeltem a szőrös paprikát (Capsicum pubescens Guatemalan Orange). 

A széttűzdelt Capsicum pubescens palánták

Kikelt a Kobak saláta, a ládát átköltöztettem a fűtetlen szobánk déli ablakába. Fóliával bevont kartont (aldis négercsók csomagolása) tettem mögéjük, így valamivel kevésbé nyúlnak meg.

Kobak saláta tükröző felülettel

A háttérben, a palántás polc mögött virágzott a nagyanyámtól örökölt karácsonyi kaktusz.

Mivel fűtetlen szobában van, hosszan virágzik, de sajnos ritkán látjuk.

Zöldséges táska

Mostanában többször mértünk a ház közelében -11 °C-ot. Lent a kertben pár fokkal hidegebb szokott lenni, a portugál káposzta elfagyott, és a Nero di Toscana leveles kel is rossz állapotba került. 

A portugál káposzták és a Nero di Toscana január 16-án

Elsősorban dísznek ültettem ezeket a növényeket, de ha már úgyis tönkrementek, legalább meg akartam kóstolni a még ehető részeiket.

Korábbi évekből emlékeztem, hogy a leveles kel önmagában nem túl ízletes, ezért más zöldségekkel kombinálva terveztem megfőzni. Végül úgy döntöttem, hogy sárgarépával keverve próbálom ki kelt tészta töltelékeként.

A begyűjtött káposztalevelek egy része nagyon szívósnak bizonyult, ezeket inkább nem használtam föl. Így a végeredményben a sárgarépa dominált, a káposztalevelek csak egy kis színt vittek a kompozícióba, és fűszerezték a tölteléket.

Hozzávalók:

Töltelék:

Néhány nagy vagy több kisebb sárgarépa (nem tudom a pontos mennyiséget, a hibás répákat használtam föl, sok volt a hulladék)

Egy mélytányérnyi aprított kellevél

1 fej vöröshagyma

Só

Őrölt bors

2 egész tojás

Néhány evőkanál tejföl

Reszelt trappista sajt - annyi, hogy már némileg észrevehető legyen a tojásos keverékben a sűrítő hatása

Tészta:

0,5 kg sima liszt

Kb. 8 dkg olvasztott vaj (bontott vaj maradéka)

Bő 2,5 dl langyos tej

1 tasak szárított élesztő

2 kávéskanál porcukor

1 kávéskanál só

Először a tölteléket készítettem el. Ehhez a kockákra vágott sárgarépákat kis vízzel és sóval a mikróban majdnem puhára megpároltam, majd hozzáadtam a hagymát, és addig főztem tovább, míg az is megpuhult. Végül hozzáadtam a kellevelet, ezzel már csak épp, hogy összeforraltam, hogy a levéldarabok összeessenek. Belekevertem a tejfölt, a fölvert tojásokat és belereszeltem a sajtot.

A kész töltelék így nézett ki:

Utána összegyúrtam a tészta hozzávalóit, rögtön 12 részre osztottam, és a darabokat kb. 16-17 cm oldalú nagyjából négyszögletes lapokká nyújtottam. Az alakjukkal nem nagyon foglalkoztam, kör vagy négyszög, ahogy sikerült. 

A kinyújtott darabokat berakosgattam a kivajazott tepsibe, és a közepükre kanalaztam a tölteléket. Miután sikerült egyenletesen elosztanom a répás keveréket, összecsippentettem a tésztaszéleket, és az egészet betettem a kb. 40 °C-ra állított sütőbe. Az órát nem figyeltem, talán 1-1,5 órát kelt a tészta, majd kb. 180 °C-on megsütöttem.

A kész táskák:

Egy sütemény félbevágva:

Díszpaprika és salátavetés

Január 20-án egy virágládába két sorba vetettem Kobak salátát. Kelésig a láda a fürdőszobában lesz, utána majd átviszem a fűtetlen szobánk déli ablakába.

Elvetettem a szokásos kétféle díszpaprikánkat is. Az egyik valószínűleg Black Pearl, a másik az Etna fajtára hasonlít. Nem vásárolt magok, hanem gyűjtött és ajándékba kapott termésekből származnak, így a fajtát csak tippelni tudom.

Az Etnából 22 szemet, a lilából valamivel több, mint kétszer annyi magot vetettem. A vetődobozokat tűzdelésig a fűtőtest mellett tartom.

Új év, új szezon

Január 2-án elültettem a fóliába az emeletes hagymák virágzatában termett sarjhagymákat.

Néhány apró hagyma kivételével mindet bedugdostam. Jobb lett volna több helyet hagyni nekik, de újhagymának így is jó lesz, majd ahogy esszük, ritkul. 

Ültetéshez elrendezett hagymák. A rekeszben a tavalyi, meg nem evett újhagymákból fejlődött hagymák vannak, ezekből csak azt a néhány szemet ültettem el, amelyik már elkezdett hajtani. A többi megmarad főzni, esetleg később el is lehet ültetni.

A tavaly termett szőrös paprikából (Capsicum pubescens Guatemalan Orange) kiszedett magokból dec. 21-én elvetettem 12 szemet. A radiátor mellett tartva egy bő hét alatt kikelt 11 szem. Kelés után átraktam a magoncokat a hűvösebb, világos vécéablakba. Január 4-én így néztek ki:

Újévi lencseleves

A leveshez felhasznált kerti zöldségek:

Sárgarépa, pasztinák, vöröshagyma, fokhagyma és zöldpaprika

A sárgarépa elvileg mind azonos fajta, de a narancssárgák  között termett néhány világosabb színű példány is.

A pasztinákot előző nap szedtem ki. Idén kicsik maradtak, az ágyás nem kapott elég napfényt. A tányéron látható mennyiség az egész termésnek kb. a kétharmada.

A zöldpaprikákat a melléképületben tároltam, a képen láthatókon kívül még sok maradt későbbi felhasználásra.

A kikészített fokhagymának csak a felét használtam el, a vöröshagymákhoz viszont hozzáraktam még egyet.

A képen látható hozzávalókon kívül kellett még fél kg előző este beáztatott lencse, egy kevés olaj, só, pár babérlevél, egy 450 grammos tejföl (ennek a poharát tudom legjobban használni palántaneveléshez) és néhány szem mélyhűtött paradicsom.

Először kevés olajon félig megpároltam a karikára vágott sárgarépát, majd hozzáadtam a lencsét, a félbe-negyedbe vágott pasztinákot, az elnegyedelt vöröshagymákat, a fokhagymagerezdeket és a babérlevelet. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi bőven ellepi, és majdnem teljesen puhára főztem. A végén hozzáadtam a paradicsomot, még egy kicsit főztem, majd beleöntöttem a 0,5 l tejfölt és újra felforraltam.

A levest ehetjük pár kanál plusz tejföllel vagy tökmagolajjal gazdagítva is.