Karórépák átültetése, komposzthordás, krumpliültetés

Tavaly a bolhainvázió miatt későn vetettem a karórépát, nem nőttek meg akkorára, hogy érdemes lett volna főzni belőle. Bent maradt az összes az ágyásban, azon a részen, ahová idén a krumplit szántuk. Mivel évek óta nem sikerült magot fognom róla, nem a komposztra hordtam a töveket, hanem átültettem. Csak egy sornyi volt az egész, nem is kellett nagy tőtávolságot tartani, így az új ágyás nem foglalt sok helyet.

A magfogás azért nem szokott sikerülni, mert a karórépát tavasszal ellepik a kártevők: tetvek, ormányosbogarak, poloskák. Mindegyikből hirtelen nagyon sok szokott megjelenni, leszedegetni lehetetlen, ráadásul a csigák is nagyon szeretik a karórépa levelét. Mivel a Müncheni sör retekkel egy ágyásban voltak, szúnyogháló védte őket, nem is volt rajtuk semmilyen kártevő. Átültetés után a hálót is átraktam rájuk.

Eredetileg azt terveztem, hogy mikor kezdenek nyílni a virágok, leveszem róluk a hálót, hogy a beporzó rovarok hozzáférjenek. Aztán láttam, hogy a háló alatt sok kis légy van, így rájuk bíztam a beporzást és a háló maradt. Úgy néz ki, működik, már látszanak a fejlődő becők.

A virágzó karórépák a háló alatt:

Egy fejlődő becő a rajta pihenő léggyel:

Miután kitisztítottam a krumplinak szánt területet, kihordtam oda a tavalyelőtt óta érlelődő komposztot. A tetejéről sokat át kellett rakni, de végül elég lett.

Az új kupac jól megnőtt

A régiből annyi maradt, amennyit majd a paradicsomoknak szeretnék adni a magaságyásba és az állványok mellé abba a sorba, ahonnan kiástam a szamócákat.

Idén nem kerültek elő szerszámok a komposztból, az egyetlen lelet egy tökéletes állapotban lévő villa volt, melyet elmosva vissza is lehetett tenni az evőeszközös fiókba.

Május elsején a férjem rotációs kapával bedolgozta a talajba a komposztot és elültettük a krumplit. A talaj pont jó volt, se nem száraz, se nem sáros, jó porhanyós lett az ágyás.

Idén kisebb volt a terület, mint tavaly - 8 sor helyett csak 6 sor fért el - de több fajtát ültettünk, mivel egy bevásárlóközpontban váratlanul rábukkantunk Hópehely és Démon vetőgumóra. Hat fajtát ültettünk, minden sorba mást.

A saját tavalyi termésből ültettem vissza az ismeretlen fajtájú, lila héjú, fehér húsú, sötétlila virágú krumplit, ez a szép virága miatt szokás szerint az út melletti sorba került. Szintén saját termésből ültettük a Százszorszépet (más néven Rioját) és a Bakonyi kéket.

Vásárolt vetőgumó volt az Agria, a Hópehely és a Démon.

A sorokba berakosgatott gumók:

Ültetés után rögtön beraktuk a csöpögtető csöveket.

Krumplis-diós piskóta

Még januárban is találtam a kertben diót, ami utólag potyogott le a fáról. A legnagyobb részükön rajtamaradt a már krémesre puhult fekete burok. Az enyhe időben némelyik csírázásnak indult, kissé felnyílt. Korábban tavasszal már kóstoltam csírázó diókat, olyanok, mint a kora őszi friss dió. A begyűjtött mennyiséget megszárítottam, de nem vittem fel a többi közé a padlásra. Ki akartam próbálni, mennyi az, ami tényleg ehető ezek közül a  hosszasan kint ázott diók közül.

Mikor megtörtem, kb. az egyharmadát kellett kidobni, és ebből a januári szedésből összejött kb. negyedkiló pucolt dió. Ebből két adag sütemény készült.

Először ezt a receptet alapul véve sütöttem gesztenyés-diós piskótát. (Volt a mélyhűtőben leértékelve vásárolt gesztenyemassza.) Csak a tésztát sütöttem meg krém és csokoládébevonat nélkül, és a dió kicsit több volt, mint a receptben.

A sütemény nagyon finom lett, jó lett volna megismételni, de nem akartam gesztenyére költeni. Alternatívaként eszembe jutott, mi lenne, ha krumplival helyettesíteném.

Utánanéztem, szokás-e krumplis piskótát sütni, és kiderült, hogy igen, lehet találni ilyen recepteket, például ezt: Nagymama diós-krumplis tortája.

Az én süteményem hozzávalói a következők voltak:

6 tojás

1 csipet só

22 dkg cukor

20 dkg puha vaj

7 evőkanál liszt 

1 tasak sütőpor

kb. 1 dl rum

1 db. 30 dekás Százszorszép (más néven Rioja) fajtájú, lisztes állagú krumpli

12 dkg darált dió

Kikészítettem egy tasak vaníliás cukrot is, de végül elfelejtettem felhasználni.

Először szűk negyedórára betettem a mikróba a megmosott és megszurkált krumplit. Miután megpuhult, kicsit hagytam lefedve állni, majd meghámoztam és 0,5 dl rumot hozzáadva botmixerrel pépesítettem.

Utána egy csipet sóval kemény habot vertem a 6 tojásfehérjéből. Nem vagyok biztos benne, hogy tényleg kell a só, de így szoktam látni sok helyen, ebből arra következtetek, hogy talán jobban fölverődik. Ártani nem árt, az biztos.

Ezután habosra kevertem a vajat a tojássárgákkal és a cukorral, majd a krumplit is hozzáadva tovább kevertem. A massza túl sűrűnek tűnt ahhoz, hogy a szilárd hozzávalókat a kézi habverővel bele tudjam keverni, ezért löttyintettem bele még egy kis rumot, így jött ki a hozzávalóknál szereplő kb. 1 dl összmennyiség.

Ezután a tojásos masszához adtam a liszt, sütőpor és darált dió keverékét, homogénre kevertem, majd lazán beleforgattam a tojáshabot.

Az elsőként idézett receptben a végén verték fel a habot. Én inkább azzal kezdem, így nem kellett elmosni (és előtte lenyalni) a habverőt a sütemény készítése közben. Ha fordítva csinálom, igen, különben a hab nem verődik fel. Jó lett így is, és egyszerűbb.

Kb. 180 °C-ra előmelegített sütőben nagyjából fél óra alatt megsült.

Az eredménnyel meg vagyunk elégedve. Természetesen nem lett gesztenyeízű, de nagyon finom, enyhén rumos, rugalmas állagú sütemény lett.

Biztosan jó lenne lekvárral vagy vaníliakrémmel töltve is, esetleg csokimázzal és tejszínhabbal, de egyszerű, gyors hétköznapi süteménynek így is tökéletes.

Krumpliszedés

Szeptember 14-15-én kiszedtem a krumplit. Előtte felszedtem és elraktam a csepegtető csöveket. Az öntözőrendszert tavaly már megmutattam, de egy részlet kimaradt. 

Rengeteg homok jön a kutunkból, a csepegtető csövek hamar eldugulnak. Ezt úgy próbáljuk elkerülni, hogy minden cső végére tettünk egy-egy csapot. Mikor be van kapcsolva a rendszer, időnkét egyenként kinyitom a csapokat. Az erős sugárban kispriccelő víz kiöblíti a csőben összegyűlt homokot.

A csappal lezárt csővégek ilyenek:

Idén 7 sor krumplit ültettünk, és összesen 7 rekesznyi gumó termett. 

A terméssel elégedett vagyok, sok nagy gumó is lett. 

Agria:

Néhány gumó csírázni kezdett, vagy pici gumók nőttek a csíra helyén:

A fajta egyébként nagyon jól tárolható, meglátjuk, hogy ezek a kihajtott gumók hogy fognak viselkedni.

Százszorszép (más néven Rioja):

Ezt a fajtát már sokadszor ültettük újra saját termésű gumóból, és még mindig szépen terem, nem romlott le. Sajnos már nem lehet kapni, a fajtát nemesítő keszthelyi Burgonyakutatási Központ kínálatában sem szerepel már. Kár, mert jóízű, lisztes állagú fajta, sütni, tésztába gyúrni kiváló. Bőtermő, pucolni is könnyű, mert sekélyek a gumón a rügyek. Jövőre is fogunk a saját termésből ültetni.

Lila héjú, fehér húsú, lila virágú fajta:

A lombja kissé foltos volt, gyanús, hogy már vírusfertőzött, de az idei gumótermésen nem látszott. Jövőre is lesz egy sor, elsősorban a szép virága miatt.

Bakonyi kék:

Ennek egészséges volt a lombja és szépek lettek a gumók is, de sok gumó már a földben hosszú csírát növesztett, pedig még a szára teljesen el sem száradt.

Tavaly is volt ilyen gumó, de sokkal kevesebb. Azok nem hajtottak tovább, rendesen átteleltek. Remélem, most sem fognak a csírások hamar tönkremenni, de majd azokat fogjuk először megenni.

Krumpliültetés

Április 30-án a férjem motoros kapával bedolgozta a területre kihordott komposztot, majd elültettük a krumplit.

Idén 4 fajta lesz. 

Az egyik az Agria, ezt évek óta ültetjük, mindig vásárolunk vetőgumót. Szeretjük, mert jóízű, és nagyon jól tárolható. A gumók sárga héjúak és sárga húsúak, nagyon nagyok is szoktak a növények alatt lenni. Ezekben gyakran van gumórepedés, de ha kivágjuk a repedt részt, a gumó többi része jó, ugyanúgy megfő, mint a külső részek. Hosszú szárat növeszt, hajlamos hamar szétdőlni. A virága fehér.

Évek óta termesztünk Százszorszépet, amit egy idő után Rioja néven kezdtek árulni, majd eltűnt a boltokból. Már a fajtát nemesítő keszthelyi Burgonyakutatási Központ kínálatában sem szerepel, ezért jó pár éve a saját termésből válogatok ültetés előtt. Szerencsére vírusrezisztens fajta, egyelőre nem látszanak rajta a leromlás jelei. Bőtermő, szép, szabályos, rózsaszín héjú, fehér húsú gumói vannak sekély rügyekkel, könnyen hámozható. Lisztes húsú, szétfővő, sülve és tésztába is nagyon jó. Egyetlen hátránya, hogy a húsa szürkülésre kissé hajlamos, de ez minket nem zavar. A virága rózsaszín. Nagy kár, hogy már nem lehet belőle vetőgumót kapni.

Az ágyás szélére egy Index fórumos ismerőstől kapott lila héjú, fehér húsú fajta került. A nevét nem tudjuk, az ismerős Erdélyből kapta. Sajnos a lombján tavaly már látszottak a vírusfertőzés jelei, de még megfelelően termett. Gyönyörű, aránylag sötét, kékes lila virága van, ezért mindig olyan helyre ültetjük, ahol jól látható.

A negyedik fajtát Bakonyi kék néven kaptam pár évvel ezelőtt a városi növénybörzén. Lila héjú, fehér húsú, kifli alakú krumpli, ezt használjuk salátákhoz. Egyelőre ellenállónak tűnik, de még nem termesztjük túl régóta. Lila virága van, de nem annyira sötét, mint az előző fajtáé.

Tavaly kipróbáltuk a Balatoni rózsát. Rengeteg, gyönyörű, élénk rózsaszín, sárga húsú, hatalmas gumót termett, nagyon örültem, mikor kiszedtem. Az íze is jó. De a gumók egy részénél, különösen a nagyoknál a gumó középső része nem fő meg teljesen. Kockára vágva is kemény marad, levesben is zavaró. Nyersen nem lehet látni a félbevágott gumókon semmit, így ki se tudom vágni ezt a részt. Emiatt nem ültetjük többet ezt a fajtát.

Nagyon szeretjük  Hópelyhet, ez világos rózsás-sárgás héjú, fehér húsú, nagyon jóízű krumpli. Bőtermőnek mondják, de mi eddig legföljebb közepes termést tudtunk betakarítani. A finom íze miatt sokáig ültettük, de idén nem kaptunk vetőgumót. Már tavaly se találunk sehol, így saját termésből sem tudtunk félretenni.

A krumplisorok 5,20 m hosszúak, 6 sor fért el 85 cm sortávolsággal. Korábban a kertnek ugyanezen a részén 8 sort tudtunk kialakítani, de időközben átnőtt a szomszédból egy folytontermő málna. Nagyon jó fajtának bizonyult, így meghagytunk belőle egy sávot a kerítés mentén.

Az ágyás a krumplikkal:

Miután berakosgattam a gumókat, a férjem a nagy kapával betakarta az árkokat. Úgy szokta visszahúzni a földet, hogy a kialakuló mintázat jelzi a sorok helyét.

Még hátra van a csepegtető csövek elhelyezése. Ha kész lesz, pótlólag fölteszek ide arról is egy képet.