Krumplis-diós piskóta
Még januárban is találtam a kertben diót, ami utólag potyogott le a fáról. A legnagyobb részükön rajtamaradt a már krémesre puhult fekete burok. Az enyhe időben némelyik csírázásnak indult, kissé felnyílt. Korábban tavasszal már kóstoltam csírázó diókat, olyanok, mint a kora őszi friss dió. A begyűjtött mennyiséget megszárítottam, de nem vittem fel a többi közé a padlásra. Ki akartam próbálni, mennyi az, ami tényleg ehető ezek közül a hosszasan kint ázott diók közül.
Mikor megtörtem, kb. az egyharmadát kellett kidobni, és ebből a januári szedésből összejött kb. negyedkiló pucolt dió. Ebből két adag sütemény készült.
Először ezt a receptet alapul véve sütöttem gesztenyés-diós piskótát. (Volt a mélyhűtőben leértékelve vásárolt gesztenyemassza.) Csak a tésztát sütöttem meg krém és csokoládébevonat nélkül, és a dió kicsit több volt, mint a receptben.
A sütemény nagyon finom lett, jó lett volna megismételni, de nem akartam gesztenyére költeni. Alternatívaként eszembe jutott, mi lenne, ha krumplival helyettesíteném.
Utánanéztem, szokás-e krumplis piskótát sütni, és kiderült, hogy igen, lehet találni ilyen recepteket, például ezt: Nagymama diós-krumplis tortája.
Az én süteményem hozzávalói a következők voltak:
6 tojás
1 csipet só
22 dkg cukor
20 dkg puha vaj
7 evőkanál liszt
1 tasak sütőpor
kb. 1 dl rum
1 db. 30 dekás Százszorszép (más néven Rioja) fajtájú, lisztes állagú krumpli
12 dkg darált dió
Kikészítettem egy tasak vaníliás cukrot is, de végül elfelejtettem felhasználni.
Először szűk negyedórára betettem a mikróba a megmosott és megszurkált krumplit. Miután megpuhult, kicsit hagytam lefedve állni, majd meghámoztam és 0,5 dl rumot hozzáadva botmixerrel pépesítettem.
Utána egy csipet sóval kemény habot vertem a 6 tojásfehérjéből. Nem vagyok biztos benne, hogy tényleg kell a só, de így szoktam látni sok helyen, ebből arra következtetek, hogy talán jobban fölverődik. Ártani nem árt, az biztos.
Ezután habosra kevertem a vajat a tojássárgákkal és a cukorral, majd a krumplit is hozzáadva tovább kevertem. A massza túl sűrűnek tűnt ahhoz, hogy a szilárd hozzávalókat a kézi habverővel bele tudjam keverni, ezért löttyintettem bele még egy kis rumot, így jött ki a hozzávalóknál szereplő kb. 1 dl összmennyiség.
Ezután a tojásos masszához adtam a liszt, sütőpor és darált dió keverékét, homogénre kevertem, majd lazán beleforgattam a tojáshabot.
Az elsőként idézett receptben a végén verték fel a habot. Én inkább azzal kezdem, így nem kellett elmosni (és előtte lenyalni) a habverőt a sütemény készítése közben. Ha fordítva csinálom, igen, különben a hab nem verődik fel. Jó lett így is, és egyszerűbb.
Kb. 180 °C-ra előmelegített sütőben nagyjából fél óra alatt megsült.
Az eredménnyel meg vagyunk elégedve. Természetesen nem lett gesztenyeízű, de nagyon finom, enyhén rumos, rugalmas állagú sütemény lett.
Biztosan jó lenne lekvárral vagy vaníliakrémmel töltve is, esetleg csokimázzal és tejszínhabbal, de egyszerű, gyors hétköznapi süteménynek így is tökéletes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése