A veteményes május közepén

Az ősszel vetett galambbegy salátát már nem esszük, virágzik:

Fogok tudni magot szedni róla. A helyére fodros kelt szeretnék ültetni, az alatt majd el fognak férni az elszórt magokból kikelő növények.

A március 31-én vetett sárgarépa kikelt, szépen sorolt, majd eltűnt. Újra vetettem sokkal sűrűbben, ez is kikelt, de csak az ágyás kb. 1/3-án maradt meg. Ebbe az ágyásba több répát már nem vetek, a kiürült részekre majd ültetek valami más növényt.

Sárgarépa viszont kell, úgyhogy az egyik magaságyás szélére vetettem egy sort a még tavaly vásárolt Kométa F1 magból, szépen ki is kelt. Itt nem tudom hálóval takarni, úgyhogy valószínűleg kukacos lesz, de legalább biztosan lesz valamennyi.

Az április 14-én vetett Delikett borsó szép egyenletesen kikelt. A sorközöket vastagon betakartam fűnyesedékkel és körbekerítettem az ágyást a csirkehálóval, ami eddig a talajra fektetve takarta a pasztinákkal együtt. A háló egyrészt támasztékul szolgál a borsónak, másrészt valószínűleg elveszi a rigók és a macskák kedvét a mulcs szétkotrásától. Most így néz ki:

Kikelt a pasztinák is, de arról fotót nem érdemes csinálni. A gyomok nincsenek sűrűn, de most valamivel nagyobbak a pasztináknál. Nem sokat árnyékolnak, még nem zavarják a veteményt, de a terület be van annyira nőve, hogy a macskákat már nem csábítja porfürdőzésre, nem hempergik ki a gyenge pasztinákokat. Ha kicsit megerősödtek, majd kigyomlálom.

Április 30-án egy kis területre vetettem velőborsót, Kelvedon csodáját. Ez nem kelt olyan szépen, mint a Delikett, de a kettő együtt talán elég lesz.

A kép jobb szélén a nefelejcsek fölött egy nyaláb fokhagyma is látható. Ilyen bent felejtett fokhagymafejekből és szétszóródott sarjhagymácskákból nőtt nyaláb sok helyen van a kertben, ezeket esszük újfokhagymának.

Az ágyásokban megnőttek a fokhagymák:

Növöget a magaságyásba ültetett római saláta:

A fóliában már megnőtt a Húsvéti rózsa retek, az újhagyma és a Kobak saláta, mindegyiket esszük.

Fokhagyma ültetése

November másodikára sikerült fölásnom a krumpliágyás letaposott sorközeit, és kialakítottam az ágyásokat a következő szezonra. Egy-egy ágyás a köztük levő úttal együtt 1 m széles. Valamivel szélesebbet is tudnék művelni, két oldalról 1,2 m-ig kényelmesen átérem, de akkor eggyel kevesebb ágyás férne el, kevesebb zöldségfajt tudnék elhelyezni. Kettőnk szükséglete ezekben a keskeny ágyásokban is elfér.

November másodikán két ágyásba elültettem a fokhagymát.

10 fajtát ültettem, ezek közül csak egy nem növeszt virágzati szárat. Tavaly még volt másik két ilyen fajtám is, az egyiket Makói ősziként, a másikat Messidrome-ként kaptam ajándékba. Ez a két fajta volt a legkevésbé tárolható, és idén mindkettőt rossz állapotban szedtem föl, nagy részük tönkre is ment. Úgy döntöttem, ezeket a továbbiakban nem ültetem, azt a keveset, ami maradt belőlük, inkább elfogyasztottuk.

Egyetlen virágzat nélküli fajtánk maradt, ez hosszúkás, apró fejeket képez. Nem kiadós, nehéz pucolni, de az összes fajtánk közül ez a legjobban tárolható. Ebből se termett sok, mert eleve keveset ültettem. Most az összeset eldugdostam.

Így néztek ki az ágyások az ültetéshez kikészített gerezdekkel:

A beszurkált botok az egyes fajtákat választják el egymástól.

Mire elkészültem az ültetéssel, a szétszedett fokhagymafejekről a földre hulló burokleveleken kicsapódott a pára, szép mintázatok alakultak ki:

A felső kép jobb felső sarkában látható fekete zsákokban a szomszédból kapott cseresznyelomb volt, ültetés után ezzel takartam be az ágyásokat. A lomb kb. két hétig állt a zsákokban. Mikor kiöntöttem, az egyik zsák tartalma finom gombaillatú volt, a többi zsákban lévő lomb pedig kellemes cseresznyeillatot árasztott, ezt az ágyások közelében még pár óra múlva is lehetett érezni.

Miután elrendeztem a lombot, az ágyásokra csirkehálót terítettem, hogy ne kotorják szét a macskák és a rigók. Így a szél sem fogja lefújni a leveleket.

A csirkehálók nagyon hasznosak, egy korábbi bejegyzésben is szerepeltek már macska elleni védelemként: Macskaháló

A macskáinkat természetesen nagyon érdekelték az új szagok, a megváltozott környezet. Ők és a lombbal és csirkehálóval takart ágyások az alábbi videóban láthatók:

Zöldséges-zabpelyhes koszorú

Az ötletet ez a videó adta:

https://www.youtube.com/watch?v=hL4Wd-dKdfU

Az alapmasszát a recept szerint készítettem, csak az ott megadott mennyiségek háromszorosát, azaz a következőket kevertem össze:

30 dkg zabpehely

1,5 kávéskanál só

9 tojás

45 dkg tejföl

2 tasak sütőpor

őrölt bors

15 dkg reszelt sajt

Az eredeti receptben főtt csirkemell, újhagyma és kapor is szerepel. Húst nem eszem, újhagyma és kapor most nincs, ezek helyett a kertből frissen gyűjthető és tárolt zöldségeket használtam.

A leveles kel erősen károsodott ugyan a korábbi -15°C körüli fagyoktól, de a mostani enyhe időben egy részük magához tért, és tudtam róluk levelet szedni. 

A képen látható zöldségeket pároltam meg és kevertem a zabpelyhes masszához:

A pároláshoz mikrót használtam, de lehetne mindent olajon is dinsztelni, vagy levesben főtt zöldséget is használhatnánk. Mikróban kényelmesebb, míg puhult a sárgarépa és a krumpli, megpucoltam a hagymát és összevágtam a leveleket.  Ezeket később adtam a répához, először a hagymát és a fokhagymát, a kelt a legvégén. Az összeaprított leveleket elég volt belekeverni a forró zöldségek közé, és már össze is estek.

A keveréket alaposan kivajazott gyűrű alakú formába töltöttem és 170-180 °C-on kb. egy óráig sütöttem.

Az eredmény a sütőből kivéve:

Tálra borítva:

Fölszelve:

Salátapalánták kiültetése, ágyások takarása

Október 20-án kiültettem a saját termésű magról nevelt római és Little Gem saláta palántákat a fagyok után kiürített magaságyásokba. A római saláta a melléképülethez közelebbi, a Little Gem az üvegház felőli ágyásba került.

Salátapalánták a magaságyásokban

23-án kaptam 4 zsák hársombot, ennek egy részét a saláták talajtakarására használtam. Előtte a növények mellé beigazítottam egy-egy terráriumfűtő kábelt. Erre egyelőre nincs szükség, de a salátát át szeretném teleltetni, és ha nagyon hideg lesz, szükség lehet rá. Ha enyhe a tél, elég a lomb és a fátyolfólia, de -20°C körül már nem, akkor arra a pár napra bekapcsolom a fűtést.

Terráriumfűtő kábel a saláták tövében

Ezután a növények töve köré szórtam a lombot, és fölraktam az ágyásokra a fátyolfólia alagutakat is.

Betakart saláták

A fátyolfóliát még nem hagytam a növényeken, csak éjszakára húztam föl a vázra, ha erősebb fagyokra lehetett számítani.

Egy zsák hárslombot a korábban kiültetett Acord retkek tövére terítettem.

Hárslombbal takart retekágyás

A maradék két zsák hárslombbal a fokhagymaágyásokat takartam be.

Hárslombbal takart fokhagymaágyások

A takarás így még kicsit vékony lett, később kiegészítettem a kerti útról összegereblyézett almalombbal.

Fokhagymaültetés

Október 10-én elültettem a fokhagymát és az elefánt fokhagymát.

A krumpli fölszedésekor az ágyásban a sorok fel lettek ásva, itt laza volt a talaj. Az ültetés előtti nap felástam a sorközöket is. Idén könnyű volt, nem tömörödött nagyon össze a talaj. Alig volt krumplibogár, nem kellett sokat szedegetni, így nem tapostam le a sorközöket. 

Az ültetés napján simára gereblyéztem a területet, ez is könnyen ment, a föld nem volt se vizes, se túl száraz, a rögök könnyen szétporladtak. Utána kijelöltem a következő évre tervezett ágyásokat.

A terület kb. 5x5 m, 5 db 1 m széles ágyást jelöltem ki. Ritkán méricskélek a veteményesben, az ágyásokban a sorokat mindig szemre húzom ki, de ilyenkor mérek, és U-vasakhoz erősített zsinegekkel jelölök. Az U-vasak nélkülözhetetlen kellékek a kertben, ezek rögzítik az öntözőrendszer csöveit, a fóliaalagutak fóliáinak és a rovarhálóknak a felszerelésénél is szükség van rájuk, és alkalmanként máshol is felhasználom ezeket. 5,5 mm átmérőjű, 60 cm hosszú köracélból készültek, ugyanabból az anyagból, mint a mikroszórófejek tartói. A jelölőzsinórok a paradicsomok használt tartózsinórjai. A műanyag zsinórokat csak egy évig merem tartóként használni, mert nem UV-állóak, és félek, hogy a többéves zsinór leszakadhat a növények súlya alatt. Jelölőnek viszont még jók, és a paprikák támasztékául is használhatók még egy darabig, ott kisebb a terhelés.

Ágyások kijelölése U-vasakkal és használt zsinegekkel

A fokhagymát a két alsó, legkevésbé árnyékos ágyásba ültettem. Júliusban másodveteményként ide kerül majd a karórépa és a cékla vagy a cukorrépa (még nem döntöttem el, melyik), ezért is fontos, hogy elég napos hely legyen.

Dugdosás előtt kirakosgattam a gerezdeket az ágyásokba, hogy ha elsőre nem sikerülne jól felmérnem, melyik fajtából mennyit is akarok ültetni, még módosítható legyen. Az egyes fajtákat földbe szurkált botokkal választottam el. Az úthoz legközelebbi részre ültettem a virágzati szárat nem hozó fajtákat. A Makói őszi és a Messidrome hamarabb el szokott száradni, mint a többi fajta, jó, ha ezek könnyebben hozzáférhető helyen vannak, és hamarabb ki tudom őket ásni.

Ültetés előtt így néztek ki az ágyások:

Ültetéshez kirakosgatott fokhagymagerezdek

Mindig a saját termésből ültetek, a legszebb, egészséges fejek nagy gerezdjeit dugdosom el. 

Az elefánt fokhagyma ültetéséről nem készültek fotók.

Mikor ültetés előtt elővettem a hagymákat tartalmazó rekeszeket, zavarba jöttem. Két rekesz elefánt fokhagymát találtam, és hirtelen nem tudtam eldönteni, melyik a frissebb. Az előző évi termés sem fogyott el, év közben meg is feledkeztem róla, csak a hagyományos fokhagymákat ettük. A két rekesz tartalmában ránézésre alig volt különbség, de gondolom, a frissebb jobb enni, valószínűleg ültetni is. Gondban voltam, mi is legyen a régivel... 

Végül az idén kiszedett hagymákból az ólkertben, a szamócatövek közé dugdostam be a legszebb gerezdeket. Itt minden évben szépek, a homokos talajban jól érzik magukat. A krumpli helyén kialakított ágyások vagy árnyékosak, vagy kötött a talajuk, egyik sem jó az elefánt fokhagymának, ezért ide nem ültettem.

A régi hagymákból igyekeztem minél többet bedugdosni, hogy ne vesszenek kárba, de olyan helyre, ahová nem tervezek semmi mást ültetni. Ne maradjon kihasználatlanul értékes terület, ha netán nem hajtanak ki. Néhány gerezdet elültettem a dísznövények közé, a többiből a ház mögé dugdostam el annyit, amennyi a szomszéd kerítése mellet, viszonylag könnyen megközelíthető helyen elfért. Itt eddig nem volt semmilyen zöldség vagy dísznövény, kényelmetlen bemenni oda, a talaj is elég vacak. A hagymák alá tápanyag gyanánt kevertem a földbe egy-egy marék macskaalmot. Ez faaprítékból készült lebomló alom, melyet a macska nitrogénnel és egyéb elemekkel dúsít. A szilárd anyagcsereterméket nem tartalmazza, az mindig megy a vécébe. Más növényeknél gyakran használom és nagyon bevált.

Meglátjuk, lesz-e ezekből a régi hagymákból valami. Ha netán megnőnek, a szomszéd is gyönyörködhet a szép, halványlila, gömb alakú virágzatokban, jól fognak mutatni a kerítés túloldalán növő pünkösdirózsák mögött.

Hagymák kiásása, karórépa vetése és a cukorrépa palánták kiültetése

Július elején kiszedtem mindkét ágyásból a fokhagymákat. Egy részüknek már majdnem az összes levele leszáradt, egy részük még zöldebb volt, de már azokat is érdemes volt kiszedni. Ha addig várok, míg az összes levél elszárad, eltűnnek a hagymákról a buroklevelek, kiásáskor gerezdekre hullanak a fejek, nem lehet tárolni. Némelyik fajtával így is elkéstem kicsit.

A kiásott növényeket a szárukkal együtt fajtánként rekeszekbe raktam, és a melléképületben tároltam, míg el nem száradt az összes levelük és a száruk. Ezután levagdostam a hagymákat, a sarjhagymákat tartalmazó virágzati gömböcskéket fajtánként zacskókba tettem a hagymák mellé. A virágzati  sarjhagymácskákat nem szoktam elültetni, de elteszem, hátha valaki szeretne belőle kérni, és a kinézetükből látom, milyen fajta van a rekeszben. A különböző fajtáknál ezek a bulbillik különbözőek, van, amelyik fajta sok aprót hoz, mások kevesebbet, de nagyobbakat. Kiszedéskor nem volt időm fényképezni, csak szeptember elején készült fotó a tárolásra összekészített hagymákról.

Kemény szárú, a virágzatban sarjhagymákat hozó fajták.

Virágzati szárat nem növesztő fajták. A bal fölső sarokban lévő kicsi, hosszúkás hagymájú fajta az összes közül a legjobban tárolható. A képen a jobboldali, kissé lapított hagymájú fajtát Messidromként, a másikat Makói őszinént kaptam. Ez a két fajta áll el a legkevésbé, ezeket kell először megenni.

Miután kiszedtem a fokhagymát, másnap elegyengettem a talajt, és az egyik ágyásba vetettem helybe karórépát. Sajnos megjelentek a földibolhák, és a kikelő növények egy részét tönkrerágták. Mikor már látszott, hogy kevés marad, az időközben kiürült 2 db. 40 cellás vetőtálcába vetettem egy újabb adagot palántának. Ezeket az üvegházban tartottam, hogy ne találhassák meg a bolhák. A melegben gyorsan fejlődtek, az augusztusi kiültetésig utolérték a helybe vetett növényeket. 

A másik ágyásba elültettem a félliteres poharakban nevelt cukorrépa palántákat. Erősen át volt már szőve gyökérrel a földjük, jobb lett volna őket hamarabb kiültetni, de máshol nem találtam helyet, muszáj volt megvárniuk a fokhagyma kiszedését. Azért ültetek mindig őszi fokhagymát, és nem az egyébként jobban tárolható tavaszit, hogy korábban átadják a helyüket a másodvetéseknek, de így sincs mindig elég korán.

A karórépáról és a cukorrépáról júniusban nem készült fotó, majd egy augusztusi bejegyzésben fognak szerepelni.

Július közepén kiszedtem a Stuttgarti vöröshagymát és a lila hagymát. Mindegyik rovarháló alatt volt, a legnagyobb részük külön ágyásban, egy-egy sor pedig a sárgarépa között. 

A rovarháló hasznosnak bizonyult, nagyjából annyi hagymát szedtem ki, amennyit elültettem, és nem találtam egy kukacosat sem. A háló a csigákat is visszatartotta, és idén tücskök sem tanyáztak az ágyás homokos talajában, mint a korábbi években.

Néhány vöröshagyma az alján megrepedt, ezeket félretettem azonnali fogyasztásra. A sárgarépa árnyékában természetesen nem lettek nagyok a hagymák, de a külön hagymaágyásban szépen megnőttek. Én legalábbis elégedett vagyok velük.

A kiszedett hagymákat szárukkal együtt lazán rekeszekbe pakoltam, és a melléképületben szárítottam. Az alábbi képek szeptember elején készültek a tárolásra előkészített hagymákról.

Magról nevelt lila hagymák

Stuttgarti vöröshagyma

Az ágyás az őszi-téli fogyasztásra szánt retek augusztus végi vetéséig üresen maradt, de a hálót visszahúztam rá.

A hagymák közül utolsónak az elefántfokhagymát szedtem ki. Hamarabb kellett volna, elég sok hagyma gerezdekre esett már szét, de olyan szép a viráguk, hogy sajnáltam kiásni. Éppen a szép virágzatuk miatt kerültek a kerti út közelébe, hogy szem előtt legyenek. Mindenütt azt lehet olvasni, hogy vágjuk le a virágzatot, mert úgy nagyobbra nőnek a hagymák, de én nem szoktam levágni se a rendes fokhagymáról, se az elefántfokhagymáról. Mindkét növény díszít a virágzatával, és a kertnek nemcsak hasznosnak, hanem szépnek is kell lennie. A termés így is bőven elég, az egyik szomszédot is mi látjuk el fokhagymával, és másoknak is szoktunk ajándékozni.

Az elefántfokhagymáról is akkor szoktam levágni a szárat, mikor már elszáradt. Ennyit ástam ki:

Elefántfokhagymák

A hagymák fokhagymaízűek, de a fokhagyma (Allium sativum) és az elefántfokhagyma (Allium ampeloprasum) két különböző növényfaj. Az elefántfokhagyma termete, virágzata a póréhagymára hasonlít.

A nagy hagymák alsó részén sok kicsi sarjhagyma nő. 

Elefántfokhagyma, mellette lehullott sarjhagymák, melyek a nagy hagymák tövében nőnek.

Többször is próbáltam már ezekből is növényt nevelni, de eddig még egyszer sem sikerült. Idén már nem foglalkoztam velük, kihúztam a hagymát, ami kijött, azt rajta hagytam a nagy hagymán, ami bent maradt a talajban, az ott maradt. Az ágyások helyén nem sok jövőjük van, ott legközelebb krumpli lesz. Az ólkertben termett hagymák után bent maradtaknak van némi esélyük, hogy kihajtsanak, de nem számítok erre.