Április 29-én wellness-pénteket tartottam, és széttalicskáztam a komposztot arra területre, ahová a krumplit szántuk. Tempósan kellett lapátolni, mert az egyik kinti cicánk, Brumi beszerzett az oldalára egy tályogot, és este fél hétre oda kellett érni vele az állatorvoshoz.
Először úgy tűnt, nagyon kevés lesz a komposzt, a hajdani kupac a két éves érés alatt a talaj szintjéig roskadt. Igaz, hogy ezt a halmot gödörbe kezdtem pakolni, így lehetett remélni, hogy valamit azért ki lehet majd termelni, de az eredmény felülmúlta a várakozásomat.
A megkezdett komposzt képén nagyjából látszik a gödör mélysége, mögötte látható a folyamatosan rakott új kupac. A gödör szélein a krumpliültetés után maradt még komposzt, ha ezt is fölhasználtam, ide fogom már halmozni a növényi hulladékot, valószínűleg az új kupac tetejét is átrakom majd ide.
A megkezdett komposztgödör
A komposzt jó érett, földszerű volt, csak néhány ágat kellett kidobálni belőle, ami még nem bomlott le.
A komposzt állaga
Giliszta már kevés volt benne, de rózsabogár lárva elég sok. Az alábbi képen látható lárvákat egy talicskányi komposztból szedtem ki. Ezeket átköltöztettem a frissebb kupac aljához, ott beásták magukat.
Rózsabogár pajorok a komposztból
Idén csak egyetlen szerszámot találtam a komposztban, egy gyomkiszúrót. Többre számítottam, sok metszőollóm tűnt el, de ezek szerint nem ebben a kupacban rejtőztek.
Gyomkiszúró a komposztból
A krumpli helyére bőven jutott komposzt:
A kihordott komposzt
Másnap a férjem motoros kapával fölrotálta a területet, majd elültettük a krumplit. Betakarás előtt a sorok így néztek ki, a sortávolság 85 cm:
A sorokba rakosgatott krumplik
Négyféle krumplit ültettünk. Vettünk egy 50 szemes doboz Agria vetőgumót és a tavalyi termésből szedtem ki Százszorszépet (újabb nevén Rioja), Bakonyi kéket és a szép, lila virágú, lila héjú krumplinkból valamivel több, mint egy sornyit.
2021-04-30
Pár szó a komposztról
Tegnap széthordtam a régebbi komposztkupacunkat arra területre, ahová hétvégén szeretnénk elültetni a krumplit.
Nincs épített komposztálónk, a növényi hulladék halomban gyűlik. Úgy lenne a legjobb, ha a nitrogénben gazdag friss zöldeket és a nagyobb széntartalmú fás részeket megfelelő arányban raknám a komposztra, de ezt a tudományos alapokon nyugvó rézegezést a gyakorlatban nehéz megvalósítani. Olyan sorrendben rakok mindent a komposztra, ahogy keletkezik a hulladék, illetve ahogy kapom a szomszédból.
Két komposztkupacunk van. Az ősszel levágott száraz kórókat még ráteszem az abban az évben tavasszal megkezdett komposzthalomra, de amit következő tavasszal vágok le, azt általában félreteszem, míg az egy évvel korábban készült kupacot szét nem hordom a kertben. Ekkor ezzel a félretett száraz anyaggal új kupacot kezdek, az előzőt pedig hagyom még egy évig érni.
Valószínűleg több és jobb minőségű komposztot tudnék kitermelni, ha rendes, keretekkel körülvett komposztálónk lenne. Így a széleken sok a lebomlatlan anyag, ebben gyommagvak is vannak, de annyi érett komposzt így is mindig összejön, amennyire szükségünk van. A kupacokba be szoktak költözni a sünök, ezért átrakni sem szoktam. Úgy tapasztaltam, hogy a frissebb halmot részesítik előnyben, de biztonság kedvéért a régebbit is mindig csak április végén bontom meg, ilyenkorra már vége a telelésnek. Egérfészket már találtam ilyenkor, sünt eddig még nem.
A komposzt teljesen érett részében nem szoktam sok rovart találni, itt már giliszták is alig vannak. A kevésbé érett részben viszont nagy élet van, a gilisztákon kívül százlábúak, ászkák, pókok és természetesen rovarok nyüzsögnek. Lapátolás közben lehet találni lótücsköket is, most róluk nem írnék bővebben, legyen elég annyi, hogy az összes többi kimenekített élőlénnyel és lebomlatlan növényi résszel együtt átrakom őket a frissebb kupacra. Néha sok van, idén csak két lárvaállapotú példányt találtam.
A komposztban talált rovarok közül a legnagyobb riadalmat az időnként rettentő nagy mennyiségben jelenlévő pajorok szokták kelteni. Sokan cserebogárpajornak gondolják őket, és féltik tőlük a növényeiket, pedig a komposztban nem él cserebogár, nem is találna benne ehető friss gyökeret. Ilyenkor virágbogár lárvákat láthatunk, nagy részük aranyos rózsabogár (Cetonia aurata). Nagyban hozzájárulnak a komposztálódáshoz, munkájuk nyomán finom, porhanyós anyag keletkezik.
Ezeket a lárvákat csak azért kell kiválogatni a talicskából, hogy ők ne pusztuljanak el a talajban.
Ha mégis kétségeink támadnának, legkönnyebben lábaik hossza és mozgásuk alapján különíthetjük el őket a cserebogarak lárváitól. A cserebogárpajor lábai hosszabbak. Egy korábban a kertben talált cserebogárpajor képén látható, ahogy számunkra normálisnak tűnő helyzetben, hassal lefelé, lábait használva közlekedik:
Cserebogár lárva
A rózsabogár pajornak kurta lábacskái vannak, szilárd, sík felületre téve nem használja őket. A hátán fekve, egész testének hullámzó mozgásával halad előre, és keresi a helyet, ahová beáshatja magát.
A következő videón megfigyelhető ez a mozgás:
A különböző pajorok megkülönböztető bélyegei itt jól össze vannak foglalva:
A komposzt egyes rétegeiben időnkét összegyűlik a rózsabogár lárvák ürüléke, és megfigyelhetjük, milyen finom, granulátumszerű anyagot hagynak maguk után.
Rózsabogár pajorok ürüléke a komposztban
A képen lépték gyanánt pirossal bekarikáztam egy borostyánlevelű veronika (Veronica hederifolia, gyakori kora tavaszi gyomnövényünk) magot, ennek mérete kb. 2 mm.
