A földicseresznye, padlizsán, petrezselyem, káposzta és cukkini palánták kiültetése

Június elején, már nem emlékszem, pontosan mikor, kiültettem az üvegház mögé a 6 db földicseresznye (Physalis peruviana) palántát. Az április végi növényvásáron vettünk 2 tő folytontermő földiepret, ezek is itt kaptak helyet. A tavalyi petrezselymeket fájó szívvel kihúztam, csak egy kis csoportot hagytam meg az üvegház sarkánál. Ott már nem árnyékolja a többi növényt. Szeretem a virágát, illatos, és vonzza a hasznos rovarokat.

A kis ágyásban földicseresznyék (Physalis peruviana) és két tő földieper, előttük lyukaslevelű orbáncfű (Hypericum perforatum) és szedermálna

A 10 db. padlizsánpalántánkat szintén a hónap elején ültettem ki. Nagy cserepekbe kerültek a tavalyi földicseresznyék komposzttal kiegészített földjébe, a cserép méretétől függően cserepenként 1 vagy 2 tő.

Kiültettem a sejtes tálcában nevelt 40 db levélpetrezselyem palántát is. Egy-egy rekeszben általában 4 növény volt, egy átlagos palánta így nézett ki:

Levélpetrezselyem palánta

A 40 palántából sok helyre jutott. Egyet-egyet ültettem a padlizsánok mellé:

Padlizsánok (Kecskeméti lila fajta) petrezselyemmel

Néhányat a paradicsomok mögé az üvegház melletti magaságyásba:

A paradicsomok mögé ültetett petrezselymek és a tavalyi növények magjáról kelt borsikafüvek.

Egy részük vacak talajba került a melléképület mögötti betonozott rész szélére ill. a ház mögé. Itt nem fog olyan nagyra nőni, de úgy tapasztaltam, hogy gyengébb talajon biztonságosabban telelnek át.

A ház mögötti elefánt fokhagymák közé ültetett petrezselymek

Pár nappal később következtek a káposztapalánták és az 5 db. Leonotis nepetifolia. Nem volt könnyű a sok káposztának helyet találni, a kert különböző részein szórtam szét őket.

A portugál káposzták közül egyet az üvegház elé ültettem, a többit a kerítés mellé a kert felső, melegebb részébe. Két Leonotis is a kerítés mellé került. 

A szomszéd kerítése mellé ültetett Leonotisok és portugál káposzták

Úgy néz ki, az Asa de Cantaro káposzták is magasak lesznek, ezeknek is olyan helyet kerestem, ahol majd valamihez ki fogom tudni kötni őket. Kettőt a vízakna közelébe ültettem a szomszéd kerítéséhez, a többit a mi betonkerítésünkre akasztott acélháló elé. Ide ültettem két Leonotist is.

Asa de Cantaro káposzták a betonkerítésük előtt

2 tő Leonotis nepetifolia az utcai kerítésnél

A fodros levelű leveles keleket (Westlander Winter és Rosco) sok helyre osztottam szét. Van belőlük többek között az előkertben a kerítés melletti virágágyásban, az út szélén, a szamócaágyás szélén, a paradicsomok mellett, és a zöldségágyásokból is csíptem le nekik egy kis területet. Egy részükről néhány kép:

Fodros kelek (zöld: Westlander Winter, lila: Rosco)  a fokhagymaágyás szélén

A szamócaágyás szélére ültetett fodros kelek bekarikázva

Az előkertbe, virágágyásba ültetett fodros kel (a képen Rosco)

A káposztákkal egy napon kiültettem a cukkiniket is. Szép nagyok voltak már, de kiültetés után így is sok kárt okoztak a csigák, megrágták a rügyeket. Számítottam erre, többek között ezért is neveltem sok (8 db.) palántát. Remélem, kinövik.

A másik ok, amiért ennyi palántát ültettem, hogy igazán napos hely nem jutott nekik, tövenként csak kevés termés várható. Így összességében valószínűleg pont annyi fog teremni, amennyire szükségünk van.

Cukkinik a tavalyi portugál káposzták helyén. A karókat bent hagytam, hátha idén is szükség lesz rájuk, kukoricát fogok ültetni a cukkinik közé.

Cukkinik és fodros kelek a paradicsomágyás mellett

Miután kiültettem a felsorolt növényeket, felszabadult egy csomó hely az üvegházban. Át tudtam oda vinni az addig a fóliában tartott palántákat, és a kiürített fóliába végre kiültethettem a paprikákat.

Kaporszüret, magvetések, tökpalánták, salátaültetés

A fóliában már nagyon megnőtt a kapor, és egy-egy tövön megjelentek a tetvek. Még időben észbe kaptam, leszüreteltem a tiszta levelek nagy részét és betettem a mélyhűtőbe csavaros tetejű befőttes üvegben. Remélem, nem lesz az egész hűtő kaporszagú...

Nem szedtem ki az összes kaprot, tudok még frisset szedni, és néhány virágzó tövet később is érdemes a fóliában tartani. Vonzza a zengőlegyeket, a zengőlegyek lárvái pedig leeszik a tetveket a paprikákról.

A kapor most ilyen, paprikaültetéskor fogok még ritkítani rajta:

Kapor a fóliában

Május 30-án sok minden vetettem.

Poharakba elvetettem az előzőleg beáztatott, már csírázó kukoricát,  Blauhilde és Cobra zöldbabot és Mohikán F1 uborkát. Helybe nem nem merem ezeket vetni, mert hamar eltüntetnék a csigák. Egyelőre a fóliában vannak. Mire ezeket a sorokat írom, már mindegyik elkezdett kibújni a földből.

Kukorica, bab és uborka poharakban

Valamikor május első felében vetettem Black Beauty cukkinit és Solor sütőtököt. Ezeket nedves vécépapírban csíráztattam, és a csíranövényeket ültettem cserepekbe. Olyan helyre fognak kerülni, ahol sok a csiga, ezért mindegyik tejfölös pohárnál nagyobb edényt kapott, hogy minél fejlettebb növényt ültethessek ki. Most ilyenek:

Balra 4 tő Solor sütőtök, mögöttük és jobbra Black Beauty cukkini.

Egy ládába vetettem majoránnát, már az is kel. Tavaly az üvegházban volt a polcok alatt, az árnyékban nagyon megnyúlt. Fűszernek így is jó lett, de szeretnék pár egészséges tövet, mert szép növény.

Az üvegházba a polc alá bazsalikomot vetettem, az elég jól bírja az árnyékot. Már az is kel.

Az egyik magaságyásba a paradicsomok elé vetettem egy-egy sor Detroit2 és Cylindra céklát. Mostanra ki is keltek.

Május végén kiültettem az utolsó adag tavasszal vetett római salátát. Sajnos nagyon rágják a csigák, lehet, hogy ezekből már nem lesz semmi. Tulajdonképpen minden évben így járok az utolsó adag salátával, de azért mindig újra próbálkozom. Egy-egy fej néha megnő, ezeket főleg vegyes salátákba szoktam felhasználni.

Római saláta, a nyíllal jelölt helyen éppen rágja egy spanyol csiga

Korábban az út és a saláták közé vetettem kaprot, az is kikelt már. Erről nem biztos, hogy fogunk tudni enni, meg szokott tetvesedni, de hátha szerencsénk lesz.

Dzsem fekete berkenyéből, málnából és cukkiniből

Augusztus 16-án leszüreteltem a fekete berkenyét.

A fekete berkenye vagy más néven arónia (Aronia melanocarpa) nem a berkenyék (Sorbus) közé tartozik, csak hasonló alakú termése van. Ezek fekete, bogyószerű, 5-10 mm átmérőjű almácskák. A növényről egy pontos leírás itt olvasható: fekete berkenye .

A növény teljesen télálló, betegségekre nem érzékeny, a tavaszi fagyok sem befolyásolják a termést. Magát a termést sem szokta károsítani semmi, nem kukacosodik, a poloskák sem lepik el, és a madarak is későn szokták elkezdeni leenni. A bokor mutatós, ősszel szép pirosra színeződik a lombja.

Fekete berkenye (Aronia melanocarpa) bokor szedés előtt

Fekete berkenye (Aronia melanocarpa) terméses ágai

Egy hibája van csak: a nagyon egészségesnek tartott termés nyersen rosszízű. Száraz, fanyar, az ember kísértést érez, hogy kiköpje. Pár évig le sem szedtem, aztán olvastam, hogy almával keverve finom lekvárt lehet belőle főzni.

Kipróbáltam az almával vegyes lekvárt, tényleg nem rossz. Mivel előbb érik, mint ahogy felhasználható almák hullanak a fáinkról, le szoktam fagyasztani, és később a hullott almával együtt főzöm be. A bogyók megfőzve is elég kemények, a meglévő felszerelésemmel nem lehet átpasszírozni, ezért a lekvár mindig darabos, az édes almapépben egész aróniabogyók vannak. Botmixerrel nyilván pépesíthető lenne, de nem érdemes, fogyasztás során az egész gyümölcsök nem zavaróan kemények, a magok nem érződnek, szétrághatók, és süteményekben talán jobban is mutat így.

Idén rekordtermés volt, több, mint 3 kg-t szedtem le.

A leszüretelt aróniatermés

Ebben az évben kevés a fákon az alma, a hullott gyümölcs nem lesz elég lekvárkészítéshez, így más receptet kellett keresnem. Addig is betettem a fekete berkenyét a mélyhűtőbe. Ez egyébként hasznos lépés volt, a legtöbb lekvárreceptben azt írják, hogy legalább két napra fagyasszuk le, akkor jobb íze lesz.

Olvastam, hogy nagyon finom a málnával vegyes arónialekvár. Elképzeltem, hogy tényleg jó lehet, és sok málnánk van. Már érik az őszi málna, és a fagyasztóban is volt még sok eltéve tavalyról. A mélyhűtött málna egy része féléretten lett leszedve, abban az időszakban, mikor a pettyesszárnyú muslicák (Drosophila suzukii) kártétele miatt a teljesen érett termés használhatatlan volt. Ezek az adagok nyersen eszegetni nem jók, gyümölcsleves ízesítésére tettem el, és most pont kapóra jöttek. 

Mivel a málnában sok a mag, de átpasszírozni nem volt se időm, se kedvem, valahogy hígítani kellett a masszát, hogy kevesebbnek tűnjön a mag. A cukkini semleges ízével alkalmasnak tűnt erre a célra, és éppen volt két felhasználható termés.

Utánanéztem a neten, írnak-e esetleg arónia-cukkini lekvárról, és lám, igen!

Arónia-cukkini dzsem

Így aztán a három összetevőt összekombináltam, és nagyon finom lett a végeredmény.

A receptekben szerepel citromlé és néhol fahéj is, ezeket kihagytam, a málna önmagában is elég savas, fűszereket meg a későbbi felhasználástól függően vagy adok utólag hozzá, vagy nem. A lekvárokat sosem szoktam fűszerezve eltenni.

Lusta voltam, nem reszeltem le a cukkinit, csak feldaraboltam. Puhák voltam még a magok, azokat is beletettem, csak a héjat dobtam el. Először megpároltam a cukkinit, míg elpárolgott a leve és szétfőtt. Utána adtam hozzá a fekete berkenyét és a málnát. A málna mennyiségét nem mértem meg, 7 db. kisebb-nagyobb doboznyi volt, friss és fagyasztott vegyesen. Kb. annyi volt, mint az arónia, vagy valamivel kevesebb. Első nap nagyjából egy órán keresztül főztem, másnap folytattam, míg annyira besűrűsödött, hogy elkezdett pöfögni. Ekkor hozzáadtam 3 kg cukrot, és munkáskesztyűt húzva egy kicsit még főztem. Most sem turmixoltam, az aróniaszemek egészben maradtak. Utána üvegekbe töltöttem, és befőzőautomatában sterilizáltam. A végeredmény:

Egy üveg nem zárt jól, azt következő héten kakaós lepénybe (kakaós kevert tészta) felhasználtam, a kevés kimaradt mennyiséget pedig megkóstoltuk. Nagyon jó, sokkal finomabb, mint az almás verzió. Érződik a málna aromája, amihez hozzáadódik az arónia fanyarsága és enyhe kesernyéssége. A kakaós lepénnyel együtt pedig tökéletes ízharmónia adódott.

Ezentúl kimondottan erre a célra is fogok félretenni málnát.

A veteményes augusztusban

Augusztus 16-án kiültettem a pótlólag vetett karórépa palántákat. Két 40 cellás vetőtálcányi palánta volt, éppen elfértek az ágyásban a kevés megmaradt, helybe vetett növény között. 20-án így néztek ki:

A rovarhálóval takart sárgarépa- és hagymaágyás között a kisebb növények a karórépák, a nagyobbak cukorrépák.

22-én vetettem a hagymák helyére Japana F1 és Húsvéti rózsa retket. Az ágyást alaposan belocsoltam, majd visszahúztam rá a rovarhálót. Pár nap alatt kikeltek, majd egy szeptemberi bejegyzésben lesznek róluk képek.

A magaságyásokban felmagzott az összes saláta. A zömét kihúzgáltam, de az üvegház felőli ágyás szélén meghagytam magnak néhány tövet. 

Az üvegház mögött, a szedermálna között és pár cserépben kikelt néhány tő Little Gem saláta a tavalyi növények elszórt magjából. Ezeket nem ettük meg, felmagzottak, magot érleltek.

Mindkét fajta salátáról gyűjtöttem magot, és a karórépák kiültetése után felszabadult vetőtálcákba 20-án vetettem belőlük. Eddig nem sikerültek az ilyen késői salátavetéseim, nem szoktak ehetőre megnőni a fagyokig, de eddig ládába vetettem, és szálas palántaként helybe tűzdeltem. Talán így földlabdával kiültetve szebbek lesznek, ha nem, annyira mindenképpen megnőnek, hogy lássam, megtartottak-e a magok a fajta tulajdonságait, vagy esetleg kereszteződött a kettő.

Salátapalánták augusztus 31-én. Fönt Little Gem, lent római saláta.

Még tavasszal vettünk Acord nyári retekmagot. Előszedtem még egy tálcát, és ebből is vetettem. Még nem volt ilyen fajtám, kíváncsi vagyok, milyen lesz.

Acord retekpalánták aug. 27-én.

Sajnos kevés olyan helyem van, ahol kiültetés után le fogom tudni takarni rovarhálóval, ezek nem elég naposak. Nem biztos, hogy az árnyékban meg fognak nőni, de vesztenivalóm nincs. Hátha lesz belőle valami.

A Joker F1 uborka nem termett sokat, de azon az árnyékos helyen nem is vártam többet. Pár adag salátát tudtam belőle csinálni, többre nem is volt szükségünk. A fajta bevált, finom, és a lombja sokáig egészséges maradt.

Joker F1 uborka

A borsó helyére vetett kapor kevés és ványadt lett, de uborkasalátába elég. Szépen, egyenletesen kelt, de árnyékos helyen van, és a csigák is ritkították.

Kapor a csalán és a sárgarépa között

A cukkini sem szép, nem is terem sokat, ami nem meglepő, mert annak sem jutott napos hely. Néhány termést azért hozott, készült belőlük cukkinis lecsó, és sütőben sült vegyes zöldség egyik összetevője volt. Két termést lekvárba is felhasználtam, erről külön bejegyzés lesz később. Néhány termést kirágtak a csigák.

Valószínűleg jövőre sem szánok a cukkininek jobb helyet, mert elég volt, amennyi termett.

Cukkini a paradicsomok előtt, hátul málnával keveredve. A felvétel 30-án készült, ekkor már a lomb eléggé beteg volt.

A krumpli már teljesen lefeküdt és itt-ott száradni kezdett.

Krumpliágyás. A háttérben a zsidócseresznye (Physalis alkekengi) érett termései piroslanak.

A veteményes fóliasátor melletti része így nézett ki augusztusban:

A fölső, hálóval takart ágyás út felőli szélén, a hálón kívül díszpaprika tövek vannak, a többi ágyás mellett menta, pillangóvirág (Cosmos bipinnatus, közönséges cickafark (Achillea millefolium), ánizsillatú izsópfű (Agastache foeniculum), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) virágzik. Középen a magas, fehér virágú növény egy magától kelt és meghagyott díszdohány (Nicotiana sylvestris), az ágyások és a  kerítés között bókoló amaránt (Amaranthus caudatus) és bíbor amaránt (A. cruentus) tövek magasodnak.

Az ágyások a kerítés felől nézve

A kerítést befutotta az apró termésű szivacstök (Luffa operculata), és elkezdtek érni a termései.

A kerítésen Luffa operculata fut. Az előtérben mirigyes őszirózsa (Aster novae-angliae) bontja első virágait, mellette és mögötte bókoló és bíbor amaránt (Amaranthus caudatus és A. cruentus) látható.

Luffa operculata érett termése

Még egy kép az amarántokról. Középtájon látható egy köracélra tűzött mikroszórófej, melyhez fekete műanyag cső csatlakozik. A legtöbb helyen ezekkel oldjuk meg az ágyások öntözését. Homokos a kútvizünk, a csepegtető csövek eldugulnak, ezért csepegtető öntözést csak a krumplinál alkalmazunk, ott máshogy nem tudjuk elkerülni, hogy vizesek legyenek a levelek. Nem eldőlő, magas növényeknél a talaj közelébe telepített mikroszórófej is jó megoldás.

Az emeletes hagymáink újra kihajtottak, a virágzati szárak elkezdtek száradni. A fotózás után pár nappal le is szüreteltem a sarjhagymákat.

Emeletes hagymák az ól mellett. Körülöttük Diamante fajtájú szamóca, amit folyton termőnek vettem, de csak egyszer terem. 

Az emeletes hagymák sarjai. A fotó szedés után pár héttel készült.

A földicseresznyéken (Physalis peruviana) beérett pár szem termés. Sajnos idén nagyon keveset fogunk enni róluk, alig hoztak virágot. Ugyanaz volt a helyzet az ágyásokban és a cserepekben is, pedig tavaly hasonló bánásmód mellett nagyon sok volt rajtuk. Valószínűleg érdemes lett volna rendszeresen adagolni nekik a fekete nadálytőből készült trágyalevet, de ellazsáltam, csak egyszer kaptak. Majd jövőre.

Földicseresznye (Physalis peruviana) az üvegház mögötti kis ágyásban

Földicseresznye (Physalis peruviana) cserepekben a melléképület és kerítés között

Földicseresznye (Physalis peruviana) érett termése. A száraz csészelevelekből álló burkot a fotózáshoz szakítottam föl, magától nem reped meg.

Az üvegház mögötti területet sűrűn benőtték a növények. A szedermálna kúszik a földön, majd ősszel a hálóra igazítom. Most a hálón keserűuborka (Momordica charantia "Baby Bittergourd") és kétféle paradicsom osztozik. A kerítésre Botkerti koktélparadicsomot kötöztem, ezt a szomszédokkal közösen eszegetjük. A kerítés mellé ültetett 3 tő Leonotis nepetifolia már 2 méter fölött jár, a háttérben láthatók emeletesen elhelyezkedő, narancssárga virágok alkotta gömbjei.

Az üvegház mögötti terület

Az ólkert kerítését is befutotta a keserűuborka és két tő szilvaparadicsom hajtásait is a kerítésre kötöztem. 

Az ólkert kerítése

Évekkel ezelőtt vettem Solanum burbankii magot. A növény hasonlít a fekete csucsorra (Solanum nigrum), de ehető termése van. Elég volt egyszer palántát nevelni belőle, azóta mindig kikel egy csomó növény a lepotyogó termések magjaiból. Állítólag nagyon finom lekvárt lehet főzni belőle, de annyi bogyót sose tudtam egyszerre leszedni, hogy ezt ki lehetett volna próbálni. Néhány tő számára van csak helyem, ezeknek nyersen megeszegetem a termését. Kellemes ízű, édes. Akkor érdemes leszedni, mikor a csésze már sárgul, és a bogyó könnyen a kezünkben marad.

Hibája, hogy erősen tetvesedik, és a vándorpoloskák is szeretik. A szívogatott növényeken kicsik és rosszízűek lesznek a bogyók. Néhány tövet szemmel lehet tartani, és le lehet időben vadászni róluk a kártevőket, de lekvárkészítéshez elegendő számú növényről nem.

Solanum burbankii tő cserépben

Solanum burbankii termése

A magaságyásokban érett a paradicsom. A hónap végére sok tő túlnőtte az állvány tetejét. A büdöskék szépek lettek, de nagyon elterebélyesedtek. 

A római saláta kiszedése után az üvegháztól távolabbi ágyás két szélére vetettem céklát. Ez vetéskor még jó ötletnek tűnt, de a hónap végére teljesen beárnyékolta őket a büdöske és az ágyás feltöltéséhez használt földből kikelt tomatillo (Solanum ixocarpa), amit sajnáltam kigyomlálni. Így aztán idén valószínűleg alig lesz céklánk, legföljebb az ágyás végén lévő néhány tő tud megnőni.

Két magról kelt dáliát is meghagytam, az egyik nagyra megnőtt és szép, élénk színű virága lett.

A szomszédból kapott pici borsikafű palánták nagyra megnőttek, az árnyék sem gond nekik, lecsüngenek az ágyás szélén.

A magaságyások és környékük

A magaságyások több nézetből, bennük paradicsom, felmagzott római saláta, tomatillo (Physalis ixocarpa), büdöske, díszpaprika és padlizsán. A padlizsánt eltakarják az elterebélyesedett tomatillok, de így is elég sok termést leszedtünk róluk.

Az üvegház felőli ágyás széle borsikafüvekkel

A paradicsom sokkal jobban termett itt, mint a régi ágyásokban az állványok mellett. Azt tervezzük, hogy jövőre a másik ágyáshoz is készítünk állványt, és oda is paradicsomot ültetek, a padlizsánnal pedig megpróbálkozom cserépben. Az összes nagy termésű fajta itt lenne, a koktélparadicsomok pedig a régi, árnyékosabb ágyásokban, azok ott is megfelelő termést hoztak.

A kert alsó részén, az állványok mellett a legtöbb paradicsom levele már beteg lett, de a Phytophtora szerencsére eddig még nem jelentkezett rajtuk. A többi gombabetegséggel nem foglalkozom, ha sínylődnek is a tövek, annyi termés mindig szokott lenni rajtuk, amennyire szükségünk van.

A paradicsom szélső sora és a kerti út között Thuriga szamóca van, mely kissé benőtt a paradicsom közé is. A szamóca között itt-ott fokhagymák nőnek, a képbe belógnak a már elszáradt magszáraik. Az ágyásban a lila virágú növény magától kelt Verbena bonariensis.

Az út széle a szélső paradicsomsorral

Paradicsomágyások a sorközben póréhagymával. Elöl felmagzott római saláta, a fehér virágú növény metélőfokhagyma (Allium tuberosum).

Érdekes, hogy az állványok melletti, árnyasabb paradicsomágyásokban soha nem volt problémám a vándorpoloskákkal se idén, se a korábbi években, legföljebb egy-egy példányt szoktam ott találni. A napos magaságyásokban és a kerítés melletti, szintén napos területen azonban állandóan vadásznom kellett rájuk, különben ellepték volna a növényeket.

A teljesség igénye nélkül megmutatom néhány paradicsomunkat. Mindet nem fotóztam, egy tavaszi bejegyzésnél tettem be linkeket a fajtákról készült korábbi képekről.

Az Aurija nagy csalódás. Jellegtelen ízű, és nem bizonyult ellenállónak. Ráadásul nagyon érzékeny a kalciumhiányra. Hiába bőtermő, ha a bogyók jelentős részén keletkezik csúcsrothadás. Biztosan ki lehetne küszöbölni a körülmények módosításával vagy lombtrágyával, de mivel a többi fajtánál ez nem probléma, nem küszködöm vele. Talán mutatóba lesz egy tő, de több nem.

A Batyus paradicsom bőven termett a magaságyásban.

A Botkerti koktélparadicsom uborkahálóhoz kötözve

Fuzzy Wuzzy. Főleg fiatalon mutatósak a fehéren molyhos levelei, és jópofa a csíkos, csúcsos termése. Csak dísznek jó, a termése ízetlen.

Godkrone. Finom, és félárnyékban is elfogadhatóan terem.

Ezt a halványsárga bogyójú paradicsomot egy magkeverékkel kaptam, a fajtáját nem tudom. Az egyik kedvencem. Édes, és különleges íze van. Rettentő nagyra nő, augusztusra elérte a kétméteres állvány tetejét. Félárnyékban elfogadhatóan terem, mélyebb árnyékban savanyú marad. Sajnos a bogyók éréskor szinte mindig kirepednek.

Jobboldalon az előző halványsárga fajta, mellette sárga körteparadicsom. Jól látható a színkülönbség. 

Ezen a három képen szintén magkeverékből származó, kissé málnaszínű, ismeretlen fajta látható, az utolsó képen keserűuborka levelével. Nagyon finom, édes, zamatos. Hibája, hogy erősen reped, ráadásul ez a alá tő alá beköltöztek a csigák, és az érett terméseket gyakran kirágták.

Bőtermő, narancsszínű paradicsom. Van ilyenem a már említett magkeverékből, de a Big Rainbow magjából is ugyanilyen lett, és utólag már nem tudom, ez melyik volt. Idén nem teszek el róla magot, jövőre a tavalyelőtti, rendesen felcímkézett magokból fogok vetni, és felírom, mit hová ültettem. Idén nem írtam fel, azt gondoltam, meg fogom ismerni a fajtákat. A többit mind meg is ismerem, de ezeket nem lehetett megkülönböztetni se a magaságyásban, se lent az állványoknál.

Ötszögletű. A két tő nem lett teljesen egyforma, a képeken a jellegzetesebb alakú, de kevésbé finom tő termése látható. Sokáig kell a tövön hagyni, akkor az íze nem rossz, de a héja nagyon vastag. Ennek ellenére időnként reped, a repedt bogyók viszont nem romlanak gyorsan. Bőtermő, mutatós, de nem elég finom ahhoz, hogy tegyek el belőle magot. Ezeket le fogom fagyasztani, főzni jó lesz. A fagyasztott bogyó meleg víz alá tartva könnyen hámozható, így nem számít a vastag héj.

A paprika alakú paradicsomunk kényes, de finom.

Red Fig. Elég jellegtelen ízű, de nem túl kényes. Az érett bogyók sokáig a tövön tarthatók.

Ahhoz képest, hogy milyen nyamvadt palánták voltak, egész jól megnőttek a póréhagymák:

Póréhagyma a paradicsomsorok között

Szépek lettek a káposzták, a portugál káposzta már több, mint 1,5 m magas. Elsősorban dísznek ültettem őket, de nincs kizárva, hogy ősszel meg is kóstolunk pár levelet. 

Portugál káposzta (a világosabb, magas) és Nero di Toscana, körülöttük málna, dáliák, egy beteges orvosi ziliz, felmagzott petrezselymek, magról kelt földieper és egyéb növények. A portugál káposzták körül félkörben pasztinák is van, ez a képeken nem látszik.