Rovarbarát kert

A veteményes augusztusban

Augusztus 16-án kiültettem a pótlólag vetett karórépa palántákat. Két 40 cellás vetőtálcányi palánta volt, éppen elfértek az ágyásban a kevés megmaradt, helybe vetett növény között. 20-án így néztek ki:

A rovarhálóval takart sárgarépa- és hagymaágyás között a kisebb növények a karórépák, a nagyobbak cukorrépák.

22-én vetettem a hagymák helyére Japana F1 és Húsvéti rózsa retket. Az ágyást alaposan belocsoltam, majd visszahúztam rá a rovarhálót. Pár nap alatt kikeltek, majd egy szeptemberi bejegyzésben lesznek róluk képek.

A magaságyásokban felmagzott az összes saláta. A zömét kihúzgáltam, de az üvegház felőli ágyás szélén meghagytam magnak néhány tövet. 

Az üvegház mögött, a szedermálna között és pár cserépben kikelt néhány tő Little Gem saláta a tavalyi növények elszórt magjából. Ezeket nem ettük meg, felmagzottak, magot érleltek.

Mindkét fajta salátáról gyűjtöttem magot, és a karórépák kiültetése után felszabadult vetőtálcákba 20-án vetettem belőlük. Eddig nem sikerültek az ilyen késői salátavetéseim, nem szoktak ehetőre megnőni a fagyokig, de eddig ládába vetettem, és szálas palántaként helybe tűzdeltem. Talán így földlabdával kiültetve szebbek lesznek, ha nem, annyira mindenképpen megnőnek, hogy lássam, megtartottak-e a magok a fajta tulajdonságait, vagy esetleg kereszteződött a kettő.

Salátapalánták augusztus 31-én. Fönt Little Gem, lent római saláta.

Még tavasszal vettünk Acord nyári retekmagot. Előszedtem még egy tálcát, és ebből is vetettem. Még nem volt ilyen fajtám, kíváncsi vagyok, milyen lesz.

Acord retekpalánták aug. 27-én.

Sajnos kevés olyan helyem van, ahol kiültetés után le fogom tudni takarni rovarhálóval, ezek nem elég naposak. Nem biztos, hogy az árnyékban meg fognak nőni, de vesztenivalóm nincs. Hátha lesz belőle valami.

A Joker F1 uborka nem termett sokat, de azon az árnyékos helyen nem is vártam többet. Pár adag salátát tudtam belőle csinálni, többre nem is volt szükségünk. A fajta bevált, finom, és a lombja sokáig egészséges maradt.

Joker F1 uborka

A borsó helyére vetett kapor kevés és ványadt lett, de uborkasalátába elég. Szépen, egyenletesen kelt, de árnyékos helyen van, és a csigák is ritkították.

Kapor a csalán és a sárgarépa között

A cukkini sem szép, nem is terem sokat, ami nem meglepő, mert annak sem jutott napos hely. Néhány termést azért hozott, készült belőlük cukkinis lecsó, és sütőben sült vegyes zöldség egyik összetevője volt. Két termést lekvárba is felhasználtam, erről külön bejegyzés lesz később. Néhány termést kirágtak a csigák.

Valószínűleg jövőre sem szánok a cukkininek jobb helyet, mert elég volt, amennyi termett.

Cukkini a paradicsomok előtt, hátul málnával keveredve. A felvétel 30-án készült, ekkor már a lomb eléggé beteg volt.

A krumpli már teljesen lefeküdt és itt-ott száradni kezdett.

Krumpliágyás. A háttérben a zsidócseresznye (Physalis alkekengi) érett termései piroslanak.

A veteményes fóliasátor melletti része így nézett ki augusztusban:

A fölső, hálóval takart ágyás út felőli szélén, a hálón kívül díszpaprika tövek vannak, a többi ágyás mellett menta, pillangóvirág (Cosmos bipinnatus, közönséges cickafark (Achillea millefolium), ánizsillatú izsópfű (Agastache foeniculum), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) virágzik. Középen a magas, fehér virágú növény egy magától kelt és meghagyott díszdohány (Nicotiana sylvestris), az ágyások és a  kerítés között bókoló amaránt (Amaranthus caudatus) és bíbor amaránt (A. cruentus) tövek magasodnak.

Az ágyások a kerítés felől nézve

A kerítést befutotta az apró termésű szivacstök (Luffa operculata), és elkezdtek érni a termései.

A kerítésen Luffa operculata fut. Az előtérben mirigyes őszirózsa (Aster novae-angliae) bontja első virágait, mellette és mögötte bókoló és bíbor amaránt (Amaranthus caudatus és A. cruentus) látható.

Luffa operculata érett termése

Még egy kép az amarántokról. Középtájon látható egy köracélra tűzött mikroszórófej, melyhez fekete műanyag cső csatlakozik. A legtöbb helyen ezekkel oldjuk meg az ágyások öntözését. Homokos a kútvizünk, a csepegtető csövek eldugulnak, ezért csepegtető öntözést csak a krumplinál alkalmazunk, ott máshogy nem tudjuk elkerülni, hogy vizesek legyenek a levelek. Nem eldőlő, magas növényeknél a talaj közelébe telepített mikroszórófej is jó megoldás.

Az emeletes hagymáink újra kihajtottak, a virágzati szárak elkezdtek száradni. A fotózás után pár nappal le is szüreteltem a sarjhagymákat.

Emeletes hagymák az ól mellett. Körülöttük Diamante fajtájú szamóca, amit folyton termőnek vettem, de csak egyszer terem. 

Az emeletes hagymák sarjai. A fotó szedés után pár héttel készült.

A földicseresznyéken (Physalis peruviana) beérett pár szem termés. Sajnos idén nagyon keveset fogunk enni róluk, alig hoztak virágot. Ugyanaz volt a helyzet az ágyásokban és a cserepekben is, pedig tavaly hasonló bánásmód mellett nagyon sok volt rajtuk. Valószínűleg érdemes lett volna rendszeresen adagolni nekik a fekete nadálytőből készült trágyalevet, de ellazsáltam, csak egyszer kaptak. Majd jövőre.

Földicseresznye (Physalis peruviana) az üvegház mögötti kis ágyásban

Földicseresznye (Physalis peruviana) cserepekben a melléképület és kerítés között

Földicseresznye (Physalis peruviana) érett termése. A száraz csészelevelekből álló burkot a fotózáshoz szakítottam föl, magától nem reped meg.

Az üvegház mögötti területet sűrűn benőtték a növények. A szedermálna kúszik a földön, majd ősszel a hálóra igazítom. Most a hálón keserűuborka (Momordica charantia "Baby Bittergourd") és kétféle paradicsom osztozik. A kerítésre Botkerti koktélparadicsomot kötöztem, ezt a szomszédokkal közösen eszegetjük. A kerítés mellé ültetett 3 tő Leonotis nepetifolia már 2 méter fölött jár, a háttérben láthatók emeletesen elhelyezkedő, narancssárga virágok alkotta gömbjei.

Az üvegház mögötti terület

Az ólkert kerítését is befutotta a keserűuborka és két tő szilvaparadicsom hajtásait is a kerítésre kötöztem. 

Az ólkert kerítése

Évekkel ezelőtt vettem Solanum burbankii magot. A növény hasonlít a fekete csucsorra (Solanum nigrum), de ehető termése van. Elég volt egyszer palántát nevelni belőle, azóta mindig kikel egy csomó növény a lepotyogó termések magjaiból. Állítólag nagyon finom lekvárt lehet főzni belőle, de annyi bogyót sose tudtam egyszerre leszedni, hogy ezt ki lehetett volna próbálni. Néhány tő számára van csak helyem, ezeknek nyersen megeszegetem a termését. Kellemes ízű, édes. Akkor érdemes leszedni, mikor a csésze már sárgul, és a bogyó könnyen a kezünkben marad.

Hibája, hogy erősen tetvesedik, és a vándorpoloskák is szeretik. A szívogatott növényeken kicsik és rosszízűek lesznek a bogyók. Néhány tövet szemmel lehet tartani, és le lehet időben vadászni róluk a kártevőket, de lekvárkészítéshez elegendő számú növényről nem.

Solanum burbankii tő cserépben

Solanum burbankii termése

A magaságyásokban érett a paradicsom. A hónap végére sok tő túlnőtte az állvány tetejét. A büdöskék szépek lettek, de nagyon elterebélyesedtek. 

A római saláta kiszedése után az üvegháztól távolabbi ágyás két szélére vetettem céklát. Ez vetéskor még jó ötletnek tűnt, de a hónap végére teljesen beárnyékolta őket a büdöske és az ágyás feltöltéséhez használt földből kikelt tomatillo (Solanum ixocarpa), amit sajnáltam kigyomlálni. Így aztán idén valószínűleg alig lesz céklánk, legföljebb az ágyás végén lévő néhány tő tud megnőni.

Két magról kelt dáliát is meghagytam, az egyik nagyra megnőtt és szép, élénk színű virága lett.

A szomszédból kapott pici borsikafű palánták nagyra megnőttek, az árnyék sem gond nekik, lecsüngenek az ágyás szélén.

A magaságyások és környékük

A magaságyások több nézetből, bennük paradicsom, felmagzott római saláta, tomatillo (Physalis ixocarpa), büdöske, díszpaprika és padlizsán. A padlizsánt eltakarják az elterebélyesedett tomatillok, de így is elég sok termést leszedtünk róluk.

Az üvegház felőli ágyás széle borsikafüvekkel

A paradicsom sokkal jobban termett itt, mint a régi ágyásokban az állványok mellett. Azt tervezzük, hogy jövőre a másik ágyáshoz is készítünk állványt, és oda is paradicsomot ültetek, a padlizsánnal pedig megpróbálkozom cserépben. Az összes nagy termésű fajta itt lenne, a koktélparadicsomok pedig a régi, árnyékosabb ágyásokban, azok ott is megfelelő termést hoztak.

A kert alsó részén, az állványok mellett a legtöbb paradicsom levele már beteg lett, de a Phytophtora szerencsére eddig még nem jelentkezett rajtuk. A többi gombabetegséggel nem foglalkozom, ha sínylődnek is a tövek, annyi termés mindig szokott lenni rajtuk, amennyire szükségünk van.

A paradicsom szélső sora és a kerti út között Thuriga szamóca van, mely kissé benőtt a paradicsom közé is. A szamóca között itt-ott fokhagymák nőnek, a képbe belógnak a már elszáradt magszáraik. Az ágyásban a lila virágú növény magától kelt Verbena bonariensis.

Az út széle a szélső paradicsomsorral

Paradicsomágyások a sorközben póréhagymával. Elöl felmagzott római saláta, a fehér virágú növény metélőfokhagyma (Allium tuberosum).

Érdekes, hogy az állványok melletti, árnyasabb paradicsomágyásokban soha nem volt problémám a vándorpoloskákkal se idén, se a korábbi években, legföljebb egy-egy példányt szoktam ott találni. A napos magaságyásokban és a kerítés melletti, szintén napos területen azonban állandóan vadásznom kellett rájuk, különben ellepték volna a növényeket.

A teljesség igénye nélkül megmutatom néhány paradicsomunkat. Mindet nem fotóztam, egy tavaszi bejegyzésnél tettem be linkeket a fajtákról készült korábbi képekről.

Az Aurija nagy csalódás. Jellegtelen ízű, és nem bizonyult ellenállónak. Ráadásul nagyon érzékeny a kalciumhiányra. Hiába bőtermő, ha a bogyók jelentős részén keletkezik csúcsrothadás. Biztosan ki lehetne küszöbölni a körülmények módosításával vagy lombtrágyával, de mivel a többi fajtánál ez nem probléma, nem küszködöm vele. Talán mutatóba lesz egy tő, de több nem.

A Batyus paradicsom bőven termett a magaságyásban.

A Botkerti koktélparadicsom uborkahálóhoz kötözve

Fuzzy Wuzzy. Főleg fiatalon mutatósak a fehéren molyhos levelei, és jópofa a csíkos, csúcsos termése. Csak dísznek jó, a termése ízetlen.

Godkrone. Finom, és félárnyékban is elfogadhatóan terem.

Ezt a halványsárga bogyójú paradicsomot egy magkeverékkel kaptam, a fajtáját nem tudom. Az egyik kedvencem. Édes, és különleges íze van. Rettentő nagyra nő, augusztusra elérte a kétméteres állvány tetejét. Félárnyékban elfogadhatóan terem, mélyebb árnyékban savanyú marad. Sajnos a bogyók éréskor szinte mindig kirepednek.

Jobboldalon az előző halványsárga fajta, mellette sárga körteparadicsom. Jól látható a színkülönbség. 

Ezen a három képen szintén magkeverékből származó, kissé málnaszínű, ismeretlen fajta látható, az utolsó képen keserűuborka levelével. Nagyon finom, édes, zamatos. Hibája, hogy erősen reped, ráadásul ez a alá tő alá beköltöztek a csigák, és az érett terméseket gyakran kirágták.

Bőtermő, narancsszínű paradicsom. Van ilyenem a már említett magkeverékből, de a Big Rainbow magjából is ugyanilyen lett, és utólag már nem tudom, ez melyik volt. Idén nem teszek el róla magot, jövőre a tavalyelőtti, rendesen felcímkézett magokból fogok vetni, és felírom, mit hová ültettem. Idén nem írtam fel, azt gondoltam, meg fogom ismerni a fajtákat. A többit mind meg is ismerem, de ezeket nem lehetett megkülönböztetni se a magaságyásban, se lent az állványoknál.

Ötszögletű. A két tő nem lett teljesen egyforma, a képeken a jellegzetesebb alakú, de kevésbé finom tő termése látható. Sokáig kell a tövön hagyni, akkor az íze nem rossz, de a héja nagyon vastag. Ennek ellenére időnként reped, a repedt bogyók viszont nem romlanak gyorsan. Bőtermő, mutatós, de nem elég finom ahhoz, hogy tegyek el belőle magot. Ezeket le fogom fagyasztani, főzni jó lesz. A fagyasztott bogyó meleg víz alá tartva könnyen hámozható, így nem számít a vastag héj.

A paprika alakú paradicsomunk kényes, de finom.

Red Fig. Elég jellegtelen ízű, de nem túl kényes. Az érett bogyók sokáig a tövön tarthatók.

Ahhoz képest, hogy milyen nyamvadt palánták voltak, egész jól megnőttek a póréhagymák:

Póréhagyma a paradicsomsorok között

Szépek lettek a káposzták, a portugál káposzta már több, mint 1,5 m magas. Elsősorban dísznek ültettem őket, de nincs kizárva, hogy ősszel meg is kóstolunk pár levelet. 

Portugál káposzta (a világosabb, magas) és Nero di Toscana, körülöttük málna, dáliák, egy beteges orvosi ziliz, felmagzott petrezselymek, magról kelt földieper és egyéb növények. A portugál káposzták körül félkörben pasztinák is van, ez a képeken nem látszik.