Saláta reteklevél felhasználásával

Meg lehet ugyan enni a reteklevelet mindenféle előkészítés nélkül, egyszerűen szendvicshez harapva is, ilyenkor télen, a szűkös időkben így se esik rosszul, de nem igazi csemege. Kipróbáltam hát salátába keverve is, és bevált.

A salátához kihúztam néhány fejletlen növényt, melyeknek már úgysem nőtt volna meg normális méretűre a gyökere. Főleg japán retket használtam, annak kevésbé szőrös a levele, mint a Húsvéti rózsának és a Müncheni sörnek. A felhasznált retkek:

A képen látható két fehér retek Japana F1 japán retek. Vannak ezeknél jóval nagyobbak is az ágyásban, most a salátába nem akartam több gyökeret tenni, elég volt ez a pár ványadt.

Öntet:

450 g tejföl

175 g kefir (elhagyható vagy helyettesíthető tejföllel, ez most megmaradt karácsony előttről)

2 púpos teáskanál mustár

1 púpos teáskanál méz

2 kemény tojás sárgája szétnyomkodva

ízlés szerint só

Amit belekevertem:

a képen látható levelek és retkek felaprítva

1 doboz kukoricakonzerv a leve nélkül

1 db maradék főtt krumpli (elhagyható) kis kockákra vágva

2 kemény tojás apróra vágott fehérje

A kész saláta:

Természetesen más zöldségeket, pl. főtt sárgarépát is lehetne adni hozzá, esetleg sajtkockákat is, a mennyiségek is változtathatók. Most ezek a hozzávalók voltak kéznél, hamar elkészült és finom lett.

Sárgarépa és retek

Napok óta sokat esik az eső. December 8-án éppen se nem esett, se nem fagyott, úgyhogy kora délután gyorsan kiszedtem a sárgarépát. A sár miatt nehézkes volt, ráadásul egy félórán keresztül hiába kerestem az ásót, felszívódott. Végül a melléképületből előkotortam "Karcsi ásóját". Ez egy ismerősünk telkéről származik, nehéz, életlen, malterfoltos, de legalább megtaláltam, és azzal ki tudtam bányászni a répákat. Azóta eltelt két nap, dolgozgattam is a kertben, de a rendes ásó nem került elő.

A répák között találtam viszont egy gyomkiszúrót.

Az aszályos nyár és a sűrű vetés ellenére a termés elég szép lett. Az üvegszálas szúnyogháló megfelelőnek bizonyult, nem árnyékolt túlságosan és jól bírta a macskák rohamait. 

Sajnos a termés nem fog sokáig elállni, mert rengeteget megrágtak a csigák. Egy darabig külön raktam a rágottakat, aztán feladtam, mert a legtöbb répán volt kisebb-nagyobb sérülés. Gyakran át kell majd válogatni és sok sárgarépás ételt kell főzni.

A termés:

A rekeszben lévő répákat levittem a pincébe, a vödörben lévőket pedig igyekszem gyorsan felhasználni. 

Néhány rágott sárgarépa a sok közül, rajtuk tetten ért csigák és tojások:

A sárgarépa ágyáson lévő szúnyoghálót egyelőre csak félrehúztam, valamennyire talán védi a mögötte lévő Müncheni sör retket, és kedvem se volt sárosan, vizesen fölszedni és elcsomagolni.

A retkeken már egy ideje fönt van egy réteg fátyolfólia a szúnyoghálón tetején. Ha jó idő van, napközben félrehúzom, hogy érje a növényeket a nap, de pár napja folyton esik, éjjel pedig gyakran fagy, így inkább egész nap fönt hagyom.

A két retekágyás és a sárgarépák helye most ilyen:

A képen a jobboldali ágyásban van a Húsvéti rózsa és a Japana F1 japán retek, a baloldaliban a Müncheni sör és egy sor karórépa. A karórépát nem kellene takarni, de csak a retekkel egy ágyásban fért el, így most az is be van takarva.

A Húsvéti rózsa és a japán retek sorában végigvezettem egy-egy terráriumi fűtőkábelt, hogy télen sokáig ehessük. Ezek zsenge, vizes húsú fajták, a tartós fagyokat már nem bírják takarva sem. Annyi energia ráfordítást, amennyit a két fűtőkábel fogyaszt, szerintem megér a téli friss zöldség. 

A kábelek csatlakozását vödör védi az esőtől:

A Müncheni sör retek tömörebb húsú, valószínűleg jobban bírja a fagyot, és a nagyobb példányok kiszedve pincében jól tárolhatók, ezért ezek csak takarást kaptak. Ha beköszönt a hideg tél, föl fogom szedni.

Ahhoz képest, hogy a földibolha áradat miatt majdnem egy hónappal később vetettem, mint szerettem volna, néhány retek egész nagyra megnőtt. 

Egy ilyen szép, nagy példányt már kihúztam, itt látható Emília mellett:

Mivel a Müncheni sört sűrűn vetettem és csak akkor mertem kiritkítani, mikor a csigák már nem tudtak bennük végzetes kárt tenni, nagyon sok ceruzavastagságú maradt, és már valószínűleg nem is lesznek nagyobbak.

A Húsvéti rózsa pont ideális méretűre nőtt. A japán retek nem szerette az árnyékos helyet és a zöme nem lett nagy, de van köztük ehető méretű. Ezeket a fajtákat ritkábban vetettem, mint a Müncheni sört, nem kellett ritkítani. Az ágyás kora tavasztól folyamatosan takarva volt szúnyoghálóval. Sokkal kevesebb csiga lett ott, mint a másik retekágyásban, ami a csak a retek kelése után lett letakarva.

Japán retket még nem húztam ki, Húsvéti rózsát igen, de nem volt időm lefényképezni. Majd később teszek föl róluk képet.

Az idei utolsó vetések

Augusztusra megfogyatkoztak a bolhák, az évelő keresztesvirágúak elkezdtek újra hajtani. 

10-én úgy láttam, talán már megmaradnának a káposztafélék, elvetettem hát a Müncheni sör retket és a karórépát. Mindkettőt júliusban kellett volna, de akkor még valószínűleg egyből letarolták volna a bolhák.

A vetést rögtön letakartam szúnyoghálóval. Később a frissen kelt növényeken láttam néhány földibolhát, ezért betettem a háló alá három ragadós sárga lapot.

Augusztus 20-án így nézett ki az ágyás, a képen a legközelebbi a retek és a karórépa:

Szépen kikeltek a magok, a retek nagy része meg is maradt, a karórépát azonban a kerítés közeli részen lerágták a csigák. 

Begyűjteni nem tudom őket, apró csigák ezek. Egy nagyobb példányt ma fotóztam a szúnyogháló tetején:

Nem tudom, milyen faj, ha sikerül kiderítenem, utólag beírom.

A Müncheni sör és a karórépa jelenlegi állapota (a kép hálón keresztül készült, azért homályos):

Alaposan meg vannak rágva, de fejlődnek. Még kicsit várok, hogy erősödjenek, aztán ki kellene ritkítani. Még nem merem, félek, hogy akkor egy növényre több csiga jut, és elfogynak.

Augusztus 23-án elvetettem a következő adag retket, Húsvéti rózsát és Japana F1-et. Ezek a korábban kiszedett vöröshagyma helyére kerültek. A hagymát védő szúnyoghálót nem szedtem le akkor sem, mikor éppen nem volt alatta zöldség. Úgy tűnik, ez jó ötlet volt, mert ott kevesebb kárt okoztak a csigák, a növények nem ritkultak ki annyira, mint a Müncheni sörretek és a karórépa, valamivel kevésbé is vannak megrágva. Most, szeptember 18-án ilyenek:

Rágottak, de ez nem olyan vészes.

Szeptember 4-én elvetettem a galambbegy salátát. Egy osztrák ismerős vette nekünk a magot, mivel kedvenc fajtámat, a Holländischer Breitblättrigert nem lehet Magyarországon kapni. Kétféle csomagolásút is kaptunk, egy osztrákot és egy szlovént:

Négy helyre is vetettem, hogy akkor is legyen télen elég friss zöldség, ha netán nem fog megnőni a retek. A négy helyből egyen, a ház mögötti keskeny sávban szépen megmaradt, most ilyen:

Másik két helyen erősen kiritkult, de még maradt belőle valamennyi:

A negyedik, legnagyobb ágyásban, a zöldborsó helyén is kikelt, de onnan el is tűnt. Ide pár napja újravetettem, talán még lesz belőle valami, ha megint le nem rágják.