Meglepetés: kibújt a régi gerezdekből duggatott elefántfokhagyma

Egy korábbi bejegyzésben írtam, hogy eldugdostam a 2020. nyarán kiszedett, a több, mint egy éves tárolás után kissé már fonnyadt, de életképesnek látszó elefántfokhagyma gerezdeket. 

December elsején vettem észre, hogy már szépen kibújtak:

A piros körök jelölik az elefántfokhagyma hajtásokat.

Fokhagymaültetés

Október 10-én elültettem a fokhagymát és az elefánt fokhagymát.

A krumpli fölszedésekor az ágyásban a sorok fel lettek ásva, itt laza volt a talaj. Az ültetés előtti nap felástam a sorközöket is. Idén könnyű volt, nem tömörödött nagyon össze a talaj. Alig volt krumplibogár, nem kellett sokat szedegetni, így nem tapostam le a sorközöket. 

Az ültetés napján simára gereblyéztem a területet, ez is könnyen ment, a föld nem volt se vizes, se túl száraz, a rögök könnyen szétporladtak. Utána kijelöltem a következő évre tervezett ágyásokat.

A terület kb. 5x5 m, 5 db 1 m széles ágyást jelöltem ki. Ritkán méricskélek a veteményesben, az ágyásokban a sorokat mindig szemre húzom ki, de ilyenkor mérek, és U-vasakhoz erősített zsinegekkel jelölök. Az U-vasak nélkülözhetetlen kellékek a kertben, ezek rögzítik az öntözőrendszer csöveit, a fóliaalagutak fóliáinak és a rovarhálóknak a felszerelésénél is szükség van rájuk, és alkalmanként máshol is felhasználom ezeket. 5,5 mm átmérőjű, 60 cm hosszú köracélból készültek, ugyanabból az anyagból, mint a mikroszórófejek tartói. A jelölőzsinórok a paradicsomok használt tartózsinórjai. A műanyag zsinórokat csak egy évig merem tartóként használni, mert nem UV-állóak, és félek, hogy a többéves zsinór leszakadhat a növények súlya alatt. Jelölőnek viszont még jók, és a paprikák támasztékául is használhatók még egy darabig, ott kisebb a terhelés.

Ágyások kijelölése U-vasakkal és használt zsinegekkel

A fokhagymát a két alsó, legkevésbé árnyékos ágyásba ültettem. Júliusban másodveteményként ide kerül majd a karórépa és a cékla vagy a cukorrépa (még nem döntöttem el, melyik), ezért is fontos, hogy elég napos hely legyen.

Dugdosás előtt kirakosgattam a gerezdeket az ágyásokba, hogy ha elsőre nem sikerülne jól felmérnem, melyik fajtából mennyit is akarok ültetni, még módosítható legyen. Az egyes fajtákat földbe szurkált botokkal választottam el. Az úthoz legközelebbi részre ültettem a virágzati szárat nem hozó fajtákat. A Makói őszi és a Messidrome hamarabb el szokott száradni, mint a többi fajta, jó, ha ezek könnyebben hozzáférhető helyen vannak, és hamarabb ki tudom őket ásni.

Ültetés előtt így néztek ki az ágyások:

Ültetéshez kirakosgatott fokhagymagerezdek

Mindig a saját termésből ültetek, a legszebb, egészséges fejek nagy gerezdjeit dugdosom el. 

Az elefánt fokhagyma ültetéséről nem készültek fotók.

Mikor ültetés előtt elővettem a hagymákat tartalmazó rekeszeket, zavarba jöttem. Két rekesz elefánt fokhagymát találtam, és hirtelen nem tudtam eldönteni, melyik a frissebb. Az előző évi termés sem fogyott el, év közben meg is feledkeztem róla, csak a hagyományos fokhagymákat ettük. A két rekesz tartalmában ránézésre alig volt különbség, de gondolom, a frissebb jobb enni, valószínűleg ültetni is. Gondban voltam, mi is legyen a régivel... 

Végül az idén kiszedett hagymákból az ólkertben, a szamócatövek közé dugdostam be a legszebb gerezdeket. Itt minden évben szépek, a homokos talajban jól érzik magukat. A krumpli helyén kialakított ágyások vagy árnyékosak, vagy kötött a talajuk, egyik sem jó az elefánt fokhagymának, ezért ide nem ültettem.

A régi hagymákból igyekeztem minél többet bedugdosni, hogy ne vesszenek kárba, de olyan helyre, ahová nem tervezek semmi mást ültetni. Ne maradjon kihasználatlanul értékes terület, ha netán nem hajtanak ki. Néhány gerezdet elültettem a dísznövények közé, a többiből a ház mögé dugdostam el annyit, amennyi a szomszéd kerítése mellet, viszonylag könnyen megközelíthető helyen elfért. Itt eddig nem volt semmilyen zöldség vagy dísznövény, kényelmetlen bemenni oda, a talaj is elég vacak. A hagymák alá tápanyag gyanánt kevertem a földbe egy-egy marék macskaalmot. Ez faaprítékból készült lebomló alom, melyet a macska nitrogénnel és egyéb elemekkel dúsít. A szilárd anyagcsereterméket nem tartalmazza, az mindig megy a vécébe. Más növényeknél gyakran használom és nagyon bevált.

Meglátjuk, lesz-e ezekből a régi hagymákból valami. Ha netán megnőnek, a szomszéd is gyönyörködhet a szép, halványlila, gömb alakú virágzatokban, jól fognak mutatni a kerítés túloldalán növő pünkösdirózsák mögött.

Hagymák kiásása, karórépa vetése és a cukorrépa palánták kiültetése

Július elején kiszedtem mindkét ágyásból a fokhagymákat. Egy részüknek már majdnem az összes levele leszáradt, egy részük még zöldebb volt, de már azokat is érdemes volt kiszedni. Ha addig várok, míg az összes levél elszárad, eltűnnek a hagymákról a buroklevelek, kiásáskor gerezdekre hullanak a fejek, nem lehet tárolni. Némelyik fajtával így is elkéstem kicsit.

A kiásott növényeket a szárukkal együtt fajtánként rekeszekbe raktam, és a melléképületben tároltam, míg el nem száradt az összes levelük és a száruk. Ezután levagdostam a hagymákat, a sarjhagymákat tartalmazó virágzati gömböcskéket fajtánként zacskókba tettem a hagymák mellé. A virágzati  sarjhagymácskákat nem szoktam elültetni, de elteszem, hátha valaki szeretne belőle kérni, és a kinézetükből látom, milyen fajta van a rekeszben. A különböző fajtáknál ezek a bulbillik különbözőek, van, amelyik fajta sok aprót hoz, mások kevesebbet, de nagyobbakat. Kiszedéskor nem volt időm fényképezni, csak szeptember elején készült fotó a tárolásra összekészített hagymákról.

Kemény szárú, a virágzatban sarjhagymákat hozó fajták.

Virágzati szárat nem növesztő fajták. A bal fölső sarokban lévő kicsi, hosszúkás hagymájú fajta az összes közül a legjobban tárolható. A képen a jobboldali, kissé lapított hagymájú fajtát Messidromként, a másikat Makói őszinént kaptam. Ez a két fajta áll el a legkevésbé, ezeket kell először megenni.

Miután kiszedtem a fokhagymát, másnap elegyengettem a talajt, és az egyik ágyásba vetettem helybe karórépát. Sajnos megjelentek a földibolhák, és a kikelő növények egy részét tönkrerágták. Mikor már látszott, hogy kevés marad, az időközben kiürült 2 db. 40 cellás vetőtálcába vetettem egy újabb adagot palántának. Ezeket az üvegházban tartottam, hogy ne találhassák meg a bolhák. A melegben gyorsan fejlődtek, az augusztusi kiültetésig utolérték a helybe vetett növényeket. 

A másik ágyásba elültettem a félliteres poharakban nevelt cukorrépa palántákat. Erősen át volt már szőve gyökérrel a földjük, jobb lett volna őket hamarabb kiültetni, de máshol nem találtam helyet, muszáj volt megvárniuk a fokhagyma kiszedését. Azért ültetek mindig őszi fokhagymát, és nem az egyébként jobban tárolható tavaszit, hogy korábban átadják a helyüket a másodvetéseknek, de így sincs mindig elég korán.

A karórépáról és a cukorrépáról júniusban nem készült fotó, majd egy augusztusi bejegyzésben fognak szerepelni.

Július közepén kiszedtem a Stuttgarti vöröshagymát és a lila hagymát. Mindegyik rovarháló alatt volt, a legnagyobb részük külön ágyásban, egy-egy sor pedig a sárgarépa között. 

A rovarháló hasznosnak bizonyult, nagyjából annyi hagymát szedtem ki, amennyit elültettem, és nem találtam egy kukacosat sem. A háló a csigákat is visszatartotta, és idén tücskök sem tanyáztak az ágyás homokos talajában, mint a korábbi években.

Néhány vöröshagyma az alján megrepedt, ezeket félretettem azonnali fogyasztásra. A sárgarépa árnyékában természetesen nem lettek nagyok a hagymák, de a külön hagymaágyásban szépen megnőttek. Én legalábbis elégedett vagyok velük.

A kiszedett hagymákat szárukkal együtt lazán rekeszekbe pakoltam, és a melléképületben szárítottam. Az alábbi képek szeptember elején készültek a tárolásra előkészített hagymákról.

Magról nevelt lila hagymák

Stuttgarti vöröshagyma

Az ágyás az őszi-téli fogyasztásra szánt retek augusztus végi vetéséig üresen maradt, de a hálót visszahúztam rá.

A hagymák közül utolsónak az elefántfokhagymát szedtem ki. Hamarabb kellett volna, elég sok hagyma gerezdekre esett már szét, de olyan szép a viráguk, hogy sajnáltam kiásni. Éppen a szép virágzatuk miatt kerültek a kerti út közelébe, hogy szem előtt legyenek. Mindenütt azt lehet olvasni, hogy vágjuk le a virágzatot, mert úgy nagyobbra nőnek a hagymák, de én nem szoktam levágni se a rendes fokhagymáról, se az elefántfokhagymáról. Mindkét növény díszít a virágzatával, és a kertnek nemcsak hasznosnak, hanem szépnek is kell lennie. A termés így is bőven elég, az egyik szomszédot is mi látjuk el fokhagymával, és másoknak is szoktunk ajándékozni.

Az elefántfokhagymáról is akkor szoktam levágni a szárat, mikor már elszáradt. Ennyit ástam ki:

Elefántfokhagymák

A hagymák fokhagymaízűek, de a fokhagyma (Allium sativum) és az elefántfokhagyma (Allium ampeloprasum) két különböző növényfaj. Az elefántfokhagyma termete, virágzata a póréhagymára hasonlít.

A nagy hagymák alsó részén sok kicsi sarjhagyma nő. 

Elefántfokhagyma, mellette lehullott sarjhagymák, melyek a nagy hagymák tövében nőnek.

Többször is próbáltam már ezekből is növényt nevelni, de eddig még egyszer sem sikerült. Idén már nem foglalkoztam velük, kihúztam a hagymát, ami kijött, azt rajta hagytam a nagy hagymán, ami bent maradt a talajban, az ott maradt. Az ágyások helyén nem sok jövőjük van, ott legközelebb krumpli lesz. Az ólkertben termett hagymák után bent maradtaknak van némi esélyük, hogy kihajtsanak, de nem számítok erre.