Ólengyel érlelt mézeskalács

A süteményben nincsenek kerti hozzávalók, de annyira finom, hogy itt is  érdemesnek tartom közreadni.

A receptet a Youtube-on találtam, több videó és leírás is van róla lengyelül. A tészta elkészítéséről ez például egy jó videó:

Domowa przyprawa do piernika oraz przepis na pierniczki - długo dojrzewające ciasto -przepyszne!

A sütésről és díszítésről:

PIECZEMY PIERNIK STAROPOLSKI długo dojrzewający z powidłami i dekorujemy bakaliami

A fűszerkeveréket nagyjából úgy állítottam össze, ahogy itt írják, csak kihagytam belőle a csillagánizst.

A karácsonyi sütemény elkészítéséhez már novemberben hozzá kell fogni, mert a nyers tésztát legalább 4 hétig érlelni kell, és a sütés után is kell még várni néhány napot, míg fogyasztható lesz.

Mielőtt kikeverjük a tésztát, összeállítjuk a fűszerkeveréket:

50 g őrölt fahéj

20 g őrölt gyömbér

15 g őrölt szegfűszeg

15 g őrölt kardamom

10 g őrölt szerecsendió

10 g őrölt szegfűbors

10 g őrölt fekete bors

10 g őrölt csillagánizs - ezt kihagytam.

Őrölt kardamomot Herbária szaküzletben lehet kapni, érdemes ott bevásárolni fűszerekből. A fűszerkeverék több adag tésztához is elég, a maradékot csavaros tetejű befőttes üvegben tárolom.

A tészta hozzávalói:

500 g méz

1,5 bögre (kb. 280 g) cukor

250 g vaj

1 kg liszt

3 nagy vagy 4 kicsi tojás

3 lapos kávéskanál szódabikarbóna

125 ml tej

4 dkg a fent leírt fűszerkeverékből

Először a vajat, a mézet és cukrot addig forraljuk, míg a cukor elolvad és homogén keveréket kapunk. Én ezt egy akkora fazékban csináltam, amibe utána kényelmesen belefért az egész tészta, nem öntöttem át másik edénybe, hogy ne pazaroljam el az edény falára tapadó masszát.

Vigyázat! A vajas-cukros-mézes keverék kevergetéséhez használt főzőkanalat lenyalás előtt jóval hosszabb ideig kell hűlni hagyni, mint a leves kóstolásakor használtat! Én csak keveset vártam, és alaposan megégettem a nyelvemet. A keverék nagyon forró!

A mézes keveréket hagyjuk kihűlni, majd hozzákeverjük a tojást, a lisztet, a tejben feloldott szódabikarbónát és a fűszereket. Ehhez kézi mixert használtam.

A kész tésztát letakarjuk és legalább 4 hétre hideg helyre tesszük. Frissen még elég híg és ragacsos, de az állás során besűrűsödik, gyúrhatóvá, nyújthatóvá válik.

4 hét múlva elővesszük a tésztát, 3 egyenlő részre osztjuk és lapokat sütünk belőle. Ne várjuk meg, hogy megmelegedjen, hidegen kevésbé ragad, könnyebben kezelhető. Célszerű lisztezett sütőpapíron tepsiméretűre nyújtani. Előre berajzoltam a papírra a tepsi körvonalát, így a konyhapulton könnyű pontos méretre nyújtani, aztán csak ráemelem a tepsire.

170 °C-on 15-20 percig sütjük. Sülés közben nagyjából a duplájára emelkedik a tészta.

A kész lapokat szilvalekvárral ragasztjuk össze, ehhez kb. 1 kg lekvár kell. A megtöltött süteményt letakarjuk sütőpapírral, egyenletesen lesulykoljuk és 3-4 napra hűvös helyre tesszük.

Miután összeérett a sütemény, szép egyenletesre körülvágjuk a széleit. Ezeket a leeső csíkokat már az ünnep előtt megehetjük. A nagy tésztát 3 egyforma darabra vágjuk. Az így keletkező téglatesteket bevonjuk csokoládémázzal és tetszés szerint díszítjük. Csokoládé helyett cukormázat is kenhetünk rá, én most mindet csokoládéval vontam be.

Csokoládémáz:

20 dkg csokoládé

10 dkg vaj

5 dkg édes sűrített tej vagy méz

Bevásárláskor megfeledkeztem a sűrített tejről, így a mézes változatot próbáltam ki. Bevált. A máz megszilárdulva nem ragad, de jól vágható és a díszítésül rászórt durvára vágott diót jól megtartotta. Keserű csokoládét szokás használni, én most fele-fele arányban kevertem a keserű és a tejcsokoládét.

A videóban az olvasztott vajba szórják a csokidarabokat, és ott meg is olvad. Nekünk van gőzölő edényünk, abban olvasztottam össze a máz hozzávalóit.

A 20 dkg csokoládéból főzött máz a 3 darabhoz kevés, másfél adag kell, ha vékony réteggel megelégszünk. Ha vastag csokiréteget szeretnénk, valószínűleg érdemes dupla adagot főzni, de azt még nem próbáltam ki, most szűk 1,5 adagot kentem szét. Kissé hiányos lett a bevonat, de azért megfelelő.

A kész sütemény:

A sütemény keresztmetszete közelről:

A tésztából puszedliket is süthetünk, vagy vékonyabbra nyújtva festett mézeseket is készíthetünk belőle. Mi maradunk ennél a lekváros változatnál, festett mézeseket más recept alapján szoktam sütni.

Ez a legfinomabb mézes, amit valaha ettem, érdemes kipróbálni.

Sárgarépa és retek

Napok óta sokat esik az eső. December 8-án éppen se nem esett, se nem fagyott, úgyhogy kora délután gyorsan kiszedtem a sárgarépát. A sár miatt nehézkes volt, ráadásul egy félórán keresztül hiába kerestem az ásót, felszívódott. Végül a melléképületből előkotortam "Karcsi ásóját". Ez egy ismerősünk telkéről származik, nehéz, életlen, malterfoltos, de legalább megtaláltam, és azzal ki tudtam bányászni a répákat. Azóta eltelt két nap, dolgozgattam is a kertben, de a rendes ásó nem került elő.

A répák között találtam viszont egy gyomkiszúrót.

Az aszályos nyár és a sűrű vetés ellenére a termés elég szép lett. Az üvegszálas szúnyogháló megfelelőnek bizonyult, nem árnyékolt túlságosan és jól bírta a macskák rohamait. 

Sajnos a termés nem fog sokáig elállni, mert rengeteget megrágtak a csigák. Egy darabig külön raktam a rágottakat, aztán feladtam, mert a legtöbb répán volt kisebb-nagyobb sérülés. Gyakran át kell majd válogatni és sok sárgarépás ételt kell főzni.

A termés:

A rekeszben lévő répákat levittem a pincébe, a vödörben lévőket pedig igyekszem gyorsan felhasználni. 

Néhány rágott sárgarépa a sok közül, rajtuk tetten ért csigák és tojások:

A sárgarépa ágyáson lévő szúnyoghálót egyelőre csak félrehúztam, valamennyire talán védi a mögötte lévő Müncheni sör retket, és kedvem se volt sárosan, vizesen fölszedni és elcsomagolni.

A retkeken már egy ideje fönt van egy réteg fátyolfólia a szúnyoghálón tetején. Ha jó idő van, napközben félrehúzom, hogy érje a növényeket a nap, de pár napja folyton esik, éjjel pedig gyakran fagy, így inkább egész nap fönt hagyom.

A két retekágyás és a sárgarépák helye most ilyen:

A képen a jobboldali ágyásban van a Húsvéti rózsa és a Japana F1 japán retek, a baloldaliban a Müncheni sör és egy sor karórépa. A karórépát nem kellene takarni, de csak a retekkel egy ágyásban fért el, így most az is be van takarva.

A Húsvéti rózsa és a japán retek sorában végigvezettem egy-egy terráriumi fűtőkábelt, hogy télen sokáig ehessük. Ezek zsenge, vizes húsú fajták, a tartós fagyokat már nem bírják takarva sem. Annyi energia ráfordítást, amennyit a két fűtőkábel fogyaszt, szerintem megér a téli friss zöldség. 

A kábelek csatlakozását vödör védi az esőtől:

A Müncheni sör retek tömörebb húsú, valószínűleg jobban bírja a fagyot, és a nagyobb példányok kiszedve pincében jól tárolhatók, ezért ezek csak takarást kaptak. Ha beköszönt a hideg tél, föl fogom szedni.

Ahhoz képest, hogy a földibolha áradat miatt majdnem egy hónappal később vetettem, mint szerettem volna, néhány retek egész nagyra megnőtt. 

Egy ilyen szép, nagy példányt már kihúztam, itt látható Emília mellett:

Mivel a Müncheni sört sűrűn vetettem és csak akkor mertem kiritkítani, mikor a csigák már nem tudtak bennük végzetes kárt tenni, nagyon sok ceruzavastagságú maradt, és már valószínűleg nem is lesznek nagyobbak.

A Húsvéti rózsa pont ideális méretűre nőtt. A japán retek nem szerette az árnyékos helyet és a zöme nem lett nagy, de van köztük ehető méretű. Ezeket a fajtákat ritkábban vetettem, mint a Müncheni sört, nem kellett ritkítani. Az ágyás kora tavasztól folyamatosan takarva volt szúnyoghálóval. Sokkal kevesebb csiga lett ott, mint a másik retekágyásban, ami a csak a retek kelése után lett letakarva.

Japán retket még nem húztam ki, Húsvéti rózsát igen, de nem volt időm lefényképezni. Majd később teszek föl róluk képet.

A fólia kiürítése és hagymaültetés

A fóliába tettem ugyan fűtőventilátort, de túl alacsony fokozatra kapcsoltam, és az október 21-i fagy megcsípte a növényeket. A termés nem ment tönkre, de az éretlen paprikák már nem nőttek tovább.

Amíg nem jött újabb fagy,  a töveken hagytam a termést, úgy jobban elállnak, mint rekeszben. A maradékot november 25-én szüreteltem le, ennyi lett:

Máskor ennél sokkal több szokott lenni. Idén nyár közepén megtetvesedtek a paprikák, a lombjuk egy része lehullott. A mézharmattól ragacsos növényekre özönlöttek a darazsak. Később leették ugyan a katicák és a zengőlégy lárvák a tetveket, de a növények visszamaradtak a fejlődésben, kevesebb lett a termés.

Rendszerint közvetlenül kiültetés után szoktak tetvesedni a paprikák, olyankor hamar letisztulnak a növények, a termés mennyiségére nincs hatása a tetvesedésnek. Idén sokáig fönt hagytam a fólián a szúnyoghálós ajtót, úgy tűnik, nem lett volna szabad.

Miután kihúztam a paprikatöveket, kiástam az Oxalis tuberosa gumókat. Az októberi fagy ezeket is eléggé megviselte, sokkal kevesebb gumó termett, mint tavaly. Ültetni bőven elég lesz, főzni nem nagyon érdemes belőlük, mert a zöme apró. Ennyi lett:

28-án a középső ágyásba elültettem az emeletes hagyma virágzati hagymácskáit. Később szoktam ültetni, de idén későn szedtem össze a növényekről a sarjakat, és a nedves időben kihajtottak, nem mertem tovább tárolni. Az újhagymának meg nem evett és megszárított hagymákból is ültettem próbaképpen egy sort az egyik szélső ágyásba. Eredetileg úgy terveztem, hogy ezeket elteszem vésztartaléknak, hátha nem lesz elég a Stuttgarti hagyma, de elkezdtek ezek is hajtani. Tavaszig tönkrementek volna, és így talán korán lesz belőlük újhagyma.

Ültetéskor fotók nem készültek, siettem.

Díszpaprika szüret

Október 21-én volt az első fagy, ekkor takarással védtem a cserepes paprikákat. Utána jött egy hosszú fagymentes időszak, majd november második felére újra fagyokat jósoltak. Ekkor már a paprikák egyébként is kókadoztak a hidegtől, nem számítottam több érett termésre. Nem volt értelme takargatni, inkább leszedtem mindet, először a tulipánpaprikát, az Etna jellegűt és a szőrös paprikát, később a nappali ablakában lévő lila díszpaprikákat is.

A tulipánpaprika és szőrös paprika (Capsicum pubescens) 4 nagy cserépben volt, cserepenként 2-2 tő szőrös és egy-egy tulipán. Október végén ilyenek voltak a növények:

November 25-re ennyi termés lett rajtuk:

Idén minden cserepes paprika Florasca B virágföldben volt. Az Etna jellegű paprikák különösen szépek lettek. Október végére már majdnem az összes termés megérett, de mivel elsősorban dísznek ültettem, csak november végén szedtem le. A növények így néztek ki:

A termés leszedve:

Black Pearl paprika több helyen is volt, például a melléképület ablakában:

Ezekről és a nappali ablakában lévőkről leszedett termés:

Eddig a termés kb. egyharmadát sikerült elajándékoznom, a többi egyelőre a kamrában várja a sorsát. A tulipánpaprikát, az Etnát és a lila díszpaprikát meg lehet szárítani, a szőrös húsosabb, azt vagy bele kell valamibe főzni, vagy le kell fagyasztani, ha nem talál gazdára. Paprikakrémet nem csinálok, nem kell, kevés erőset eszünk.

Később még leszedtem 3 cserép lila díszpaprika és egy cserép Etna termését, melyet az üvegházba vittem a fagy elől, ezekről nem készült fotó.