Téli zöldségeink 2024. januárjában

A téli fogyasztásra zöldségek közül először a Müncheni sör retket és a karórépát vetettem el tavaly július 12-én, miután kiszedtem a két ágyást elfoglaló fokhagymát. Mivel tavaly nem volt időm blogot írni, most dicsekszem el a tavalyi fokhagyma terméssel:

Az ágyásba vetett karórépa nagyon rosszul kelt, valószínűleg azért, mert már régi volt a mag. Szerencsére tavaly sikerült magot fognom, így mikor kiderült, hogy az első vetésből nem lesz semmi, a friss magokból vetettem két 40 sejtes tálcába és ezeket később palántaként ültettem ki.

Augusztus huszadika után nem sokkal a vöröshagyma helyére vetettem Húsvéti rózsa és a Japana F1 retket.

Az első kapálás után az összes retket letakartam szúnyoghálóval. A karórépát nem kell, az még sose volt kukacos, a csigákat pedig könnyebb összeszedni, ha nincs rajta háló.

Most így néznek ki a karórépa- és retekágyások:

A retkeket betakartam két réteg fátyolfóliával. A szúnyoghálóra már nem lenne szükség, a fátyolfólia ugyanúgy a védene a kártevők ellen (ha lennének még), de a macskák miatt fönt hagytam, védi a fátyolfóliát.

A fölső ágyásban van a Húsvéti rózsa és a japán retek. Mielőtt beköszöntöttek a fagyok, a retkek földből kilógó részét fölkupacoltam használt virágfölddel, melyet tavasszal az Achimenes rizómák kibányászása során tettem félre. 

Mindkét retekágyásban a reteksorokba terráriumi fűtőkábelt húztam be, ugyanúgy, mint tavaly és tavalyelőtt. A képen látható vödör az elektromos csatlakozást védi a csapadéktól.

A karórépák közelebbről:

A január 3-án kihúzott Húsvéti rózsa és japán retkek:

A japán retek levelét megettem szendvicshez. Kevésbé szőrös és jobb ízű, mint a többi reteké.

6-án valamivel többet szedtem ki, mert jön a hideg, és akkor hosszabb ideig nem lehet hozzáférni a retkekhez. A Húsvéti rózsa és a Japana F1 gyökerei:

A reteklevelet az egyik cicánk, Rozsdás Emília is nagyon szereti. Itt a fent látható retkek lombját rágcsálja:

A vén és rágott levelek eltávolítása után a japán retkek levelét salátába aprítottam.

A saláta összetevői: 2 pohár 450 grammos tejföl, kb 6 púpozott teáskanál mustár, 2 kávéskanál méz, kis só, 8 kemény tojás fölaprítva, 2 doboz konzerv kukorica, a képen látható Húsvéti rózsák és 3 japán retek összevágva és a japán retkek levele fölaprítva.

Kiszedtem néhány Müncheni sör retket is, ezeket levittem a pincébe. 

A portugál káposztát és a leveles kelt (Westlander Winter és Rosco) júniusban vetettem és valamikor augusztusban ültettem ki. Január elején ilyenek voltak:

Tavaly ebben az ágyásban galambbegy saláta volt. Bőven elszórta a magját, nyár végén rengeteg ki is kelt, de a káposzták árnyékában lisztharmatosak lettek és tönkrementek. 

A ház mögött máshol is kelt ki elszórt magról galambbegy saláta, helyenként szórtam is el magot, de mindenütt elég ritkásak az ágyások, és ki kellene gyomlálni a tyúkhúrt:

Palántát is neveltem három 40 rekeszes tálcában, ezeket az egyik magaságyásba ültettem ki, miután ősszel kiszedtem a paradicsom töveket. Ezek most ilyenek:

A másik magaságyásban és a ház mögött levélpetrezselyem van, mellettük néhány ványadt cukorrépa és egy portugál káposzta:

A veteményes május közepén

Az ősszel vetett galambbegy salátát már nem esszük, virágzik:

Fogok tudni magot szedni róla. A helyére fodros kelt szeretnék ültetni, az alatt majd el fognak férni az elszórt magokból kikelő növények.

A március 31-én vetett sárgarépa kikelt, szépen sorolt, majd eltűnt. Újra vetettem sokkal sűrűbben, ez is kikelt, de csak az ágyás kb. 1/3-án maradt meg. Ebbe az ágyásba több répát már nem vetek, a kiürült részekre majd ültetek valami más növényt.

Sárgarépa viszont kell, úgyhogy az egyik magaságyás szélére vetettem egy sort a még tavaly vásárolt Kométa F1 magból, szépen ki is kelt. Itt nem tudom hálóval takarni, úgyhogy valószínűleg kukacos lesz, de legalább biztosan lesz valamennyi.

Az április 14-én vetett Delikett borsó szép egyenletesen kikelt. A sorközöket vastagon betakartam fűnyesedékkel és körbekerítettem az ágyást a csirkehálóval, ami eddig a talajra fektetve takarta a pasztinákkal együtt. A háló egyrészt támasztékul szolgál a borsónak, másrészt valószínűleg elveszi a rigók és a macskák kedvét a mulcs szétkotrásától. Most így néz ki:

Kikelt a pasztinák is, de arról fotót nem érdemes csinálni. A gyomok nincsenek sűrűn, de most valamivel nagyobbak a pasztináknál. Nem sokat árnyékolnak, még nem zavarják a veteményt, de a terület be van annyira nőve, hogy a macskákat már nem csábítja porfürdőzésre, nem hempergik ki a gyenge pasztinákokat. Ha kicsit megerősödtek, majd kigyomlálom.

Április 30-án egy kis területre vetettem velőborsót, Kelvedon csodáját. Ez nem kelt olyan szépen, mint a Delikett, de a kettő együtt talán elég lesz.

A kép jobb szélén a nefelejcsek fölött egy nyaláb fokhagyma is látható. Ilyen bent felejtett fokhagymafejekből és szétszóródott sarjhagymácskákból nőtt nyaláb sok helyen van a kertben, ezeket esszük újfokhagymának.

Az ágyásokban megnőttek a fokhagymák:

Növöget a magaságyásba ültetett római saláta:

A fóliában már megnőtt a Húsvéti rózsa retek, az újhagyma és a Kobak saláta, mindegyiket esszük.

Az idei utolsó vetések

Augusztusra megfogyatkoztak a bolhák, az évelő keresztesvirágúak elkezdtek újra hajtani. 

10-én úgy láttam, talán már megmaradnának a káposztafélék, elvetettem hát a Müncheni sör retket és a karórépát. Mindkettőt júliusban kellett volna, de akkor még valószínűleg egyből letarolták volna a bolhák.

A vetést rögtön letakartam szúnyoghálóval. Később a frissen kelt növényeken láttam néhány földibolhát, ezért betettem a háló alá három ragadós sárga lapot.

Augusztus 20-án így nézett ki az ágyás, a képen a legközelebbi a retek és a karórépa:

Szépen kikeltek a magok, a retek nagy része meg is maradt, a karórépát azonban a kerítés közeli részen lerágták a csigák. 

Begyűjteni nem tudom őket, apró csigák ezek. Egy nagyobb példányt ma fotóztam a szúnyogháló tetején:

Nem tudom, milyen faj, ha sikerül kiderítenem, utólag beírom.

A Müncheni sör és a karórépa jelenlegi állapota (a kép hálón keresztül készült, azért homályos):

Alaposan meg vannak rágva, de fejlődnek. Még kicsit várok, hogy erősödjenek, aztán ki kellene ritkítani. Még nem merem, félek, hogy akkor egy növényre több csiga jut, és elfogynak.

Augusztus 23-án elvetettem a következő adag retket, Húsvéti rózsát és Japana F1-et. Ezek a korábban kiszedett vöröshagyma helyére kerültek. A hagymát védő szúnyoghálót nem szedtem le akkor sem, mikor éppen nem volt alatta zöldség. Úgy tűnik, ez jó ötlet volt, mert ott kevesebb kárt okoztak a csigák, a növények nem ritkultak ki annyira, mint a Müncheni sörretek és a karórépa, valamivel kevésbé is vannak megrágva. Most, szeptember 18-án ilyenek:

Rágottak, de ez nem olyan vészes.

Szeptember 4-én elvetettem a galambbegy salátát. Egy osztrák ismerős vette nekünk a magot, mivel kedvenc fajtámat, a Holländischer Breitblättrigert nem lehet Magyarországon kapni. Kétféle csomagolásút is kaptunk, egy osztrákot és egy szlovént:

Négy helyre is vetettem, hogy akkor is legyen télen elég friss zöldség, ha netán nem fog megnőni a retek. A négy helyből egyen, a ház mögötti keskeny sávban szépen megmaradt, most ilyen:

Másik két helyen erősen kiritkult, de még maradt belőle valamennyi:

A negyedik, legnagyobb ágyásban, a zöldborsó helyén is kikelt, de onnan el is tűnt. Ide pár napja újravetettem, talán még lesz belőle valami, ha megint le nem rágják.

Salátapalánták kiültetése

A Kobak salátapalánták már nagyon megnőttek, de az éjszakák hidegek voltak, sokáig nem mertem őket kiköltöztetni. A tizenhatodikára virradó éjszaka viszont fagymentesnek ígérkezett, ezért 15-én gyorsan kiültettem őket a fóliába.

Frissen kiültetett Kobak saláták

A második sort nem töltötték ki végig a palánták, és az ágyás szélén is maradt még egy kis hely, ide galambbegy salátát vetettem kaporral. A galambbegy saláta ősszel nem kelt ki, és nem tudom, azt ebből az adag magból vetettem-e, mint most, így a kelése bizonytalan, de ha nem kel ki, akkor még mindig ott lesz a kapor. Ha mindkét növény kikel, akkor majd válogatok, valamit kiritkítok.

A salátaágyás félig üresen maradt vége kaporral vegyes galambbegy saláta sorokkal

Mivel napos idő volt, és korábban a salátát nem volt energiám ki-be hurcolászni, az edzetlen növényeket alapos belocsolás után rögtön letakartam fátyolfóliával. Nem készítettem alagutat, csak ráterítettem a fóliát a növényekre, és pár napig le se vettem róluk. Később aztán erősebb fagyok is jöttek, ma pl. -9 °C volt, ilyenkor éjszakára még két rétegben ráhajtogatom a növényekre a fóliát. Nappalra most már teljesen leveszem.

A módszer jónak bizonyult, a növények ültetés után nem fonnyadtak el, nem is égtek meg, és az éjszakai fagyok se tettek kárt bennük.

Januári veteményes 

Arra törekszem, hogy egész évben ehessünk frissen szedett, nyers zöldségeket, ezért ilyenkor sem üres a veteményes.

A téli zöldségeink nagy része másodvetemény. Az év első felében két ágyást foglal el az őszi fokhagyma, melyet nyár elején kiszedek (2020-ban július 1-én szedtem föl), és a helyére rögtön vetek valamit. Legutóbb az egyik ágyásba karórépa (Brassica napus var. napobrassica), a másikba Detroit cékla került. A céklát december elején kiszedtem, de a karórépa egész télen kint marad.

A paradicsomok sortávolsága 2 m, a sorközökbe mindig valami alacsony zöldséget vetek, most oda is karórépa került. Esszük nyersen, levesbe, rétestölteléknek, sokszor a levelét is felhasználom, hasonló ízű, mint a bimbós kel levele. Tapasztalatom szerint a leveles kel mellett a legbiztosabban áttelelő káposztaféle. A tövét vastagon be szoktam takarni lombbal, ha -20°C körüli hideg várható, teszek rá még fátyolfóliát is. Egyelőre nincs betakarva.

Karórépák a paradicsomsorok között

Karórépák a fokhagyma helyén

Karórépa az avartakarásból fotózáshoz kiszabadítva

A vöröshagymát később szoktam kiszedni, a helyére retket vetek augusztus vége felé. Legutóbb aug. 22-én vetettem Húsvéti Rózsa és Japana F1-et, ez a két fajta vált be legjobban őszi termesztésre. Mivel nálunk a retek szabad földben mindig kukacos lesz, az első kapálás után (ekkor már van 1-2 lomblevelük is) letakarom fátyolfóliával, és csak öntözéskor vagy gyomláláskor takarom ki. Így nem férnek hozzá a legyek és nem lesz nyüves a gyökér. A csigák, tücskök és lótücskök persze kissé rágják és ritkítják, de ezzel már meg lehet alkudni, marad elég.

Ha hidegre fordul az idő, a növények tövét betakarom lombbal, és az ágyásra még egy réteg fátyolfólia kerül.

Az üvegház melletti ideiglenes magaságyásban nyáron korai krumpli volt, miután kiszedtem, a helyére aug. 14-én vetettem japán retket.

Idén kísérletképpen befűztem retkek közé egy 50 wattos, 6 m hosszú terráriumfűtő kábelt is (a vadkamera áramellátásához korábban már vittem ki hosszabbítót), meglátjuk, meddig lesz így ehető retkünk.

A szedéshez kitakart retekágyás. Az éjszakára használt második réteg fólia az ágyás mögé van lehúzva a földre.

Az üvegház melletti ágyás japánretekkel

A retkek közé befűzött fűtőkábelt piros nyíl jelöli.

Január 7-én kiszedett retkek.

Nem szedtem még föl a cukorrépát sem. Ez nem másodvetemény, április 24-én vetettem. Az előző enyhe télen a cukorrépa károsodás nélkül áttelelt, a hidegebb telet is elég jól bírja, de van veszteség. Ha -20°C körüli hideg várható, valószínűleg beborítom fátyolfóliával, egyelőre csak lomb és levágott dáliaszár takarja a tövüket. A répát esszük céklával keverve salátának, reszelve és fahéjjal párolva finom, szaftos fahéjas csigát lehet belőle sütni. Jóízű a levele is, szerintem finomabb, mint a cékláé, párolva ehető. Nyersen turmixolva és leszűrve kiváló zöld cukormázfesték a karácsonyi mézeskalácsokhoz.

Kör alakú cukorrépaágyás.

A cukorrépa mellett félkörben metélőpetrezselyem van. Télen a levélnyelek is finomak, a fagytól édesebb lesz.

Fontos téli zöldségünk a galambbegy saláta. Szeptember elején szoktam vetni, idén a zöldborsó helyére került, szept. 5-én vetettem. Fagymentes időben egész télen lehet szedni, általában április végén húzom ki, mielőtt ültetjük utána a krumplit.

Legjobban takarás nélkül termeszthető, fóliában gombabetegségek támadják meg, és a lombtakarást sem szereti. Hideg teleken sem szokott tönkremenni, csak kell némi idő, hogy regenerálódjon. Legjobban a Holländischer Breitblättriger fajta vált be, ezt könnyű apránként, levelenként szedni. Ausztriából vagy Németországból szoktuk beszerezni.

Galambbegy saláta ágyás

Egy másik téli levélzöldségünk a téli porcsin (Claytonia perfoliata). Évekkel ezelőtt vettem a magját, akkor ágyásba vetettem. Azóta már csak hagyom, hogy elszórja a magját, és a kert legkülönbözőbb pontjain magától kikel. Később válik szedhetővé, mint a galambbegy saláta, nem is annyira kiadós, de változatosságnak jó, és nem kell vele foglalkozni, csak kigyomlálni, ami rossz helyen van. Fagyos időben finomabb, olyankor édesebbek a levelek.

Nemrég keltek ki a kertben, részben még sziklevelesek, részben már elkezdtek levélrózsát képezni.

Szikleveles téli porcsin növények. A piros körrel jelölt helyen még rajta van a sziklevél csúcsán a fekete maghéj.

A téli porcsin levélrózsái.

Télen szoktam eszegetni a kis vérfű, más néven csabaíre (Sanguisorba minor) levelét is. Kissé rágós, de kellemes, uborkaszerű íze van, és a hó alól is szedhető. Évelő növény. Egyszer vettem egy cseréppel, és az elszórt magjából már sokfelé nő a kertben. A képeken látható növények is mind maguktól keltek.

Kis vérfű a fóliánk előtt

Kis vérfű tövek a fólia mellett.

Mindezek egész télen szokták biztosítani a zöldség szükséglétünket. Ha nagy hideg várható, föl szoktam szedni egy vödörre való karórépát, szórok rá lombot és beteszem a hűvös melléképületbe. Nedvesen tartva friss marad, átvészeljük vele a szűkösebb időket.

Kiegészítés január 20-án:

Január 18-án reggelre közvetlenül a ház előtt -13,5 °C-ot mértünk, a kertben ennél mindig valamivel hidegebb van. Számítottunk a lehűlésre, előtte egy-egy plusz fátyolfóliát terítettem a fóliaalagutak belsejébe, közvetlenül a retkekre. Ehhez az egyik alagútnál elég volt az ágyás rövidítésekor szabaddá vált fóliarész, a másiknál előszedtem egy régi, szakadt darabot. Így nézett ki az ágyások belseje:

A lehűlés előtt pluszban leterített fátyolfólia rétegek

A szomszéd macskák nagyra értékelték a puha fekvőhelyet, majdnem mindig bent aludt valamelyik a fóliaalagút belsejében.

Miután másnap kiolvadtak annyira a fóliák, hogy föl lehetett emelni, kihúztam alóluk néhány retket. Nem lett bajuk, a lombjuk is ép maradt. 

A nagy hideg elmúltával levettem a növényekről ezeket a plusz rétegeket.