Zöldséges táska

Mostanában többször mértünk a ház közelében -11 °C-ot. Lent a kertben pár fokkal hidegebb szokott lenni, a portugál káposzta elfagyott, és a Nero di Toscana leveles kel is rossz állapotba került. 

A portugál káposzták és a Nero di Toscana január 16-án

Elsősorban dísznek ültettem ezeket a növényeket, de ha már úgyis tönkrementek, legalább meg akartam kóstolni a még ehető részeiket.

Korábbi évekből emlékeztem, hogy a leveles kel önmagában nem túl ízletes, ezért más zöldségekkel kombinálva terveztem megfőzni. Végül úgy döntöttem, hogy sárgarépával keverve próbálom ki kelt tészta töltelékeként.

A begyűjtött káposztalevelek egy része nagyon szívósnak bizonyult, ezeket inkább nem használtam föl. Így a végeredményben a sárgarépa dominált, a káposztalevelek csak egy kis színt vittek a kompozícióba, és fűszerezték a tölteléket.

Hozzávalók:

Töltelék:

Néhány nagy vagy több kisebb sárgarépa (nem tudom a pontos mennyiséget, a hibás répákat használtam föl, sok volt a hulladék)

Egy mélytányérnyi aprított kellevél

1 fej vöröshagyma

Só

Őrölt bors

2 egész tojás

Néhány evőkanál tejföl

Reszelt trappista sajt - annyi, hogy már némileg észrevehető legyen a tojásos keverékben a sűrítő hatása

Tészta:

0,5 kg sima liszt

Kb. 8 dkg olvasztott vaj (bontott vaj maradéka)

Bő 2,5 dl langyos tej

1 tasak szárított élesztő

2 kávéskanál porcukor

1 kávéskanál só

Először a tölteléket készítettem el. Ehhez a kockákra vágott sárgarépákat kis vízzel és sóval a mikróban majdnem puhára megpároltam, majd hozzáadtam a hagymát, és addig főztem tovább, míg az is megpuhult. Végül hozzáadtam a kellevelet, ezzel már csak épp, hogy összeforraltam, hogy a levéldarabok összeessenek. Belekevertem a tejfölt, a fölvert tojásokat és belereszeltem a sajtot.

A kész töltelék így nézett ki:

Utána összegyúrtam a tészta hozzávalóit, rögtön 12 részre osztottam, és a darabokat kb. 16-17 cm oldalú nagyjából négyszögletes lapokká nyújtottam. Az alakjukkal nem nagyon foglalkoztam, kör vagy négyszög, ahogy sikerült. 

A kinyújtott darabokat berakosgattam a kivajazott tepsibe, és a közepükre kanalaztam a tölteléket. Miután sikerült egyenletesen elosztanom a répás keveréket, összecsippentettem a tésztaszéleket, és az egészet betettem a kb. 40 °C-ra állított sütőbe. Az órát nem figyeltem, talán 1-1,5 órát kelt a tészta, majd kb. 180 °C-on megsütöttem.

A kész táskák:

Egy sütemény félbevágva:

Hagymák kiásása, karórépa vetése és a cukorrépa palánták kiültetése

Július elején kiszedtem mindkét ágyásból a fokhagymákat. Egy részüknek már majdnem az összes levele leszáradt, egy részük még zöldebb volt, de már azokat is érdemes volt kiszedni. Ha addig várok, míg az összes levél elszárad, eltűnnek a hagymákról a buroklevelek, kiásáskor gerezdekre hullanak a fejek, nem lehet tárolni. Némelyik fajtával így is elkéstem kicsit.

A kiásott növényeket a szárukkal együtt fajtánként rekeszekbe raktam, és a melléképületben tároltam, míg el nem száradt az összes levelük és a száruk. Ezután levagdostam a hagymákat, a sarjhagymákat tartalmazó virágzati gömböcskéket fajtánként zacskókba tettem a hagymák mellé. A virágzati  sarjhagymácskákat nem szoktam elültetni, de elteszem, hátha valaki szeretne belőle kérni, és a kinézetükből látom, milyen fajta van a rekeszben. A különböző fajtáknál ezek a bulbillik különbözőek, van, amelyik fajta sok aprót hoz, mások kevesebbet, de nagyobbakat. Kiszedéskor nem volt időm fényképezni, csak szeptember elején készült fotó a tárolásra összekészített hagymákról.

Kemény szárú, a virágzatban sarjhagymákat hozó fajták.

Virágzati szárat nem növesztő fajták. A bal fölső sarokban lévő kicsi, hosszúkás hagymájú fajta az összes közül a legjobban tárolható. A képen a jobboldali, kissé lapított hagymájú fajtát Messidromként, a másikat Makói őszinént kaptam. Ez a két fajta áll el a legkevésbé, ezeket kell először megenni.

Miután kiszedtem a fokhagymát, másnap elegyengettem a talajt, és az egyik ágyásba vetettem helybe karórépát. Sajnos megjelentek a földibolhák, és a kikelő növények egy részét tönkrerágták. Mikor már látszott, hogy kevés marad, az időközben kiürült 2 db. 40 cellás vetőtálcába vetettem egy újabb adagot palántának. Ezeket az üvegházban tartottam, hogy ne találhassák meg a bolhák. A melegben gyorsan fejlődtek, az augusztusi kiültetésig utolérték a helybe vetett növényeket. 

A másik ágyásba elültettem a félliteres poharakban nevelt cukorrépa palántákat. Erősen át volt már szőve gyökérrel a földjük, jobb lett volna őket hamarabb kiültetni, de máshol nem találtam helyet, muszáj volt megvárniuk a fokhagyma kiszedését. Azért ültetek mindig őszi fokhagymát, és nem az egyébként jobban tárolható tavaszit, hogy korábban átadják a helyüket a másodvetéseknek, de így sincs mindig elég korán.

A karórépáról és a cukorrépáról júniusban nem készült fotó, majd egy augusztusi bejegyzésben fognak szerepelni.

Július közepén kiszedtem a Stuttgarti vöröshagymát és a lila hagymát. Mindegyik rovarháló alatt volt, a legnagyobb részük külön ágyásban, egy-egy sor pedig a sárgarépa között. 

A rovarháló hasznosnak bizonyult, nagyjából annyi hagymát szedtem ki, amennyit elültettem, és nem találtam egy kukacosat sem. A háló a csigákat is visszatartotta, és idén tücskök sem tanyáztak az ágyás homokos talajában, mint a korábbi években.

Néhány vöröshagyma az alján megrepedt, ezeket félretettem azonnali fogyasztásra. A sárgarépa árnyékában természetesen nem lettek nagyok a hagymák, de a külön hagymaágyásban szépen megnőttek. Én legalábbis elégedett vagyok velük.

A kiszedett hagymákat szárukkal együtt lazán rekeszekbe pakoltam, és a melléképületben szárítottam. Az alábbi képek szeptember elején készültek a tárolásra előkészített hagymákról.

Magról nevelt lila hagymák

Stuttgarti vöröshagyma

Az ágyás az őszi-téli fogyasztásra szánt retek augusztus végi vetéséig üresen maradt, de a hálót visszahúztam rá.

A hagymák közül utolsónak az elefántfokhagymát szedtem ki. Hamarabb kellett volna, elég sok hagyma gerezdekre esett már szét, de olyan szép a viráguk, hogy sajnáltam kiásni. Éppen a szép virágzatuk miatt kerültek a kerti út közelébe, hogy szem előtt legyenek. Mindenütt azt lehet olvasni, hogy vágjuk le a virágzatot, mert úgy nagyobbra nőnek a hagymák, de én nem szoktam levágni se a rendes fokhagymáról, se az elefántfokhagymáról. Mindkét növény díszít a virágzatával, és a kertnek nemcsak hasznosnak, hanem szépnek is kell lennie. A termés így is bőven elég, az egyik szomszédot is mi látjuk el fokhagymával, és másoknak is szoktunk ajándékozni.

Az elefántfokhagymáról is akkor szoktam levágni a szárat, mikor már elszáradt. Ennyit ástam ki:

Elefántfokhagymák

A hagymák fokhagymaízűek, de a fokhagyma (Allium sativum) és az elefántfokhagyma (Allium ampeloprasum) két különböző növényfaj. Az elefántfokhagyma termete, virágzata a póréhagymára hasonlít.

A nagy hagymák alsó részén sok kicsi sarjhagyma nő. 

Elefántfokhagyma, mellette lehullott sarjhagymák, melyek a nagy hagymák tövében nőnek.

Többször is próbáltam már ezekből is növényt nevelni, de eddig még egyszer sem sikerült. Idén már nem foglalkoztam velük, kihúztam a hagymát, ami kijött, azt rajta hagytam a nagy hagymán, ami bent maradt a talajban, az ott maradt. Az ágyások helyén nem sok jövőjük van, ott legközelebb krumpli lesz. Az ólkertben termett hagymák után bent maradtaknak van némi esélyük, hogy kihajtsanak, de nem számítok erre.