Diós kevert tészta birslekvárral

Korábban itt már tettem föl képet arról, hogy néznek ki a frissen összeszedett diók.

Pár kilónyit már megpucoltam, a zömének ehető a belseje. Az íze a megfeketedett szemek nagy részének is jó, amelyiknek nem, annak a szaga is más, könnyű kiválogatni.

A dióbél átlagos kinézete ilyen:

A képen szereplő diót kevert tészta készítéséhez használtam fel.

Hozzávalók:

23 dkg darált dió (így sikerült, lehetne 20 vagy 25 dkg is)

27 dkg liszt (fél kilóra egészítjük ki a darált dió mennyiségét)

2 tasak sütőpor

20 dkg olvasztott (vagy puha) vaj

30 dkg cukor

4 tojás

4 dl tej

Kikevertem a vajat a cukorral és a tojással, majd apránként, a tejjel felváltva hozzáadtam a liszt-sütőpor-dió keveréket. Kivajazott tepsiben kb. 170 °C-on 3/4 óráig (tűpróbáig) sütöttem.

A kész süteményt birslekvárral töltöttem.

Ilyen lett:

Finom, jó állagú a tésztája. Valószínűleg ki fogom próbálni lekvár nélkül is a tésztához kevert birsalmasajttal, aszalt gyümölcsökkel, darabos dióval a tetején.

Sütőtöktermés és két recept

A kerítésre futtatva termesztett Solor fajtájú sütőtököt október elején szedtem le, addigra tönkrementek a növények. A termés:

A képen látható mennyiség 4 tövön termett. Később találtam még egy termést, az nem szerepel a fotón.

A tököket a hűvös kazánházban tartom. Korábban tároltam a melléképületben is, de ott a párás hidegben nagyon hamar romlani kezdtek, hamarabb, mint a szüleimnek ajándékozott példány a meleg lakótelepi lakásban.

Most jól tartják magukat, egyetlen tökön lettek foltok, ezt gyorsan felhasználtam.

Az a bizonyos foltos tök még egyben:

Ketté vágva:

A folt még nem hatolt mélyen a termés húsába, alig kellett valamit kivágni. 

Ennek a töknek elég vékony volt a húsa, a színe is lehetett volna szebb, nem is volt igazán édes. Egyetlen példány alapján még nem lehet a fajtáról nyilatkozni, de egyelőre úgy tűnik, a Solor nem jobb, mint a sok helyen kapható, hasonló kinézetű Uchiki Kuri. Korábban már termesztettem azt a fajtát, annak ennél valamivel vastagabb volt a húsa. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a többi tavalyi, Solor fajtájú tök.

Ezt a kicsi, vékony húsú tököt nem érdemes sütőben sütni. Vékonyan meghámoztam, kockákra vágtam, a mikróban puhára pároltam majd villával pürévé nyomkodtam.

A tökpüré szűk felével tökmagos zsömlét sütöttem.

Hozzávalók:

0,5 kg liszt

1 tasak szárított élesztő

1 teáskanál só

2 teáskanál porcukor

5 dkg olvasztott vaj

a tökpüré

20 dkg sós, pirított tökmag

2,5 dl langyos víz

annyi tej, hogy a tészta megfelelő állagú, csak kissé ragadós, lágy tészta legyen

A hozzávalókat összegyúrtam, bő félórára betettem kelni a 40 fokra állított sütőbe. Miután megkelt, a tálból lisztezett munkalapra borított tésztát 8 fele vágtam, a háromszög alakú darabokat kivajazott tepsire rakosgattam és ismét a sütőben kelesztettem további nagyjából fél órát. Mikor úgy láttam, hogy eléggé megkelt, fölcsavartam a hőmérsékletet 200 °C-ra és kb. 30 perc alatt megsütöttem.

Az eredmény:

A tökpüré másik felét sütemény tésztájába kevertem.

Hozzávalók:

20 dkg olvasztott vaj

4 tojás

30 dkg cukor

a tökpüré

kb 0,5 kg liszt (nem mértem meg, lehet, hogy valamivel kevesebb volt)

2 zacskó sütőpor

1 dl dió ledarálva

annyi tej, hogy megfelelő, kevert tészta állagú masszát kapjunk, legalább 2 dl lehetett

birsalmasajt

aszalt szilva

mazsola

0,5 liternyi pucolt dió apróra vágva

A hozzávalók közül a birsalmasajt alapanyaga, a tök és a dió származik a kertből. A darált dió nem szerepelt az eredeti elképzelésben, de pucolás közben előkerültek jó ízű, de megfeketedett szemek is, ezeket nem akartam a sütemény tetejére szórni, inkább ledarálva kevertem a tésztába. A mennyiséggel lehet variálni, ha több a darált dió, kevesebb lisztet lehet használni.

Először kikevertem a vajat, a cukrot és a tojást, majd beletettem a tököt, ezzel is kevertem egy kicsit a masszát. Utána hozzáadtam a darált diót, a sütőport és apránként a lisztet és a tejet. Mikor megfelelő sűrűségűnek találtam, belekevertem az apróra vágott birsalmasajtot, aszalt szilvát és a mazsolát, kivajazott tepsibe öntöttem és a tejére szórtam az apróra vágott diót. Kb. 170 °C-on tűpróbáig sütöttem.

A mostani sütemény alja kicsit megégett, de azért finom. Ilyen:

Sárgarépás zsömle és sütemény

Láttam egy videót sárgarépás zsömléről, és kedvet kaptam, hogy süssek valami hasonlót. A videó ez volt:

Sárgarépás zsömle

Innen csak az ötletet merítettem, a receptet kicsit leegyszerűsítettem, és az én változatom kevesebb hozzávalóból készült.

Még mindig volt a pincében a gyors felhasználásra félretett répákból, most ezeket használtam fel:

 

A zsömle hozzávalói:

0,5 kg liszt

1 csomag szárított élesztő

kb. 2,5 dl langyos tej

kb. 0,5 dl repceolaj (Olajbogyó volt benne eltéve, abból maradt. Ha ez nincs, 5 dkg olvasztott vaj.)

kb. 25 dkg tisztított sárgarépa

1 kávéskanál só

20 dkg sózott, pirított napraforgómag

Először megpucoltam és botmixerrel finomra aprítottam a képen látható összes répát. Nem mértem le, mennyi volt, a zsömléhez valamivel több, mint a felét használtam föl.

A hozzávalókat összegyúrtam, és a tésztát bő félórára betettem a 40 °C-ra állított sütőbe kelni. Utána kivajazott tepsire kiszaggattam a zsömléket, és a tepsit visszatettem a meleg sütőbe. Mikor újra megkelt a tészta (kb. háromnegyed óra múlva), a hőmérsékletet átállítottam 200 °C-ra és nagyjából félóráig sütöttem a szömléket.

A kész zsömlék ilyenek lettek:

Valamit kezdeni kellett a megmaradt sárgarépapéppel. Éppen fogytán volt a sütemény, így aztán másnap egy kevert tészta alkotórészeként hasznosult.

A sütemény hozzávalói:

60 dkg liszt

4 tojás

30 dkg kristálycukor

1 vaníliás cukor

4 dl tej

2 csomag sütőpor

23 dkg sárgarépapép (lemértem!)

kis kockákra vágott birsalmasajt összekeverve a liszt egy részével

kb. 15 dkg mazsola

Most a liszt egy része helyett egy bő evőkanál krumplipüré port használtam, de azt hiszem, ennek nincs jelentősége, lehet így is, úgy is.

Először robotgéppel összekevertem az olvasztott vajat a cukorral, a vaníliás cukorral és a tojásokkal. Hozzáadtam a sárgarépát, a liszt egy részét, aztán a tejet, majd apránként hozzákevertem a maradék lisztet (és a krumplipüré port) és a sütőport. Végül belekevertem a birsalmasajtot és a mazsolát, és kivajazott tepsibe öntve kb. 170 °C-on tűpróbáig sütöttem, nagyjából háromnegyed óráig.

A kész sütemény:

Maradék birs, hullott alma, őszi málna

Mindkét birsalmafánkról leszedtem, amit elértem, készült sok kiló birsalmasajt és 24 db. 720 ml-es lekvár. A fák magasabb részeiről azonban továbbra is potyog a gyümölcs. Egyszerre annyi nem hullik le, hogy érdemes legyen nekiállni befőzni, szükségünk sincs többre.

Az almafákról is hullik a hibás gyümölcs. Idén kevés az alma, ami lepotyog, nem főzöm be, megesszük nyersen vagy süteménybe elhasználom.

Az idén jó a málnatermés, a pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii) kártétele elhanyagolható. Minden másnap szedem, egy-egy alkalommal általában két jégkrémes doboznyi jön össze. Ilyen doboznyi:

Sokat megeszünk frissen, magában, és nagyon szeretem gyümölcsjoghurtszerűen elkészítve. Kb. 20 dkg málnát villával összetörök, keverek hozzá pár kanál mézet és 450 g tejfölt. Joghurttal, kefirrel is el lehetne készíteni, de tejföllel finomabb.

Legutóbb a három gyümölcs kombinációjával készült egy háromrétegű sütemény. A megadott mennyiségek egy 39x23 cm méretű tepsiben készült adagra vonatkoznak.

Először a középső, gyümölcsös réteget készítettem el. Ehhez 4 kisebb birsalmát és ugyanennyi almát megpucoltam, kockákra vágtam és pár kanál cukorral megpároltam a mikróban.

Utána a sütemény tetején lévő vajas morzsa hozzávalóit gyúrtam össze. Ezek:

15 dkg vaj

20 dkg liszt

7 dkg porcukor

Miután összegyúrtam, betettem a hűtőbe, hogy jobban morzsolódjon.

Alulra nagyanyám kakaós lepényének a tésztája került. Ennek a hozzávalói:

5 dkg vaj

20 dkg cukor

25 dkg liszt

1 csomag sütőpor

2 evőkanál kakaó

2 egész tojás

2 dl tej

A kakaós tészta hozzávalóit összekevertem és beleöntöttem a tepsibe. 

A nyers tésztára egyenletesen elosztva rákanalaztam a párolt alma-birs keveréket, ezt még megpöttyöztem málnaszemekkel. Nem mértem, mennyi volt a málna, becslésem szerint 15-20 dkg lehetett. Túl sokat nem érdemes rátenni, mert nagyon savas lesz. A gyümölcsréteg tetejére morzsoltam a vajas tésztát, és kb. 180 °C-on addig sütöttem, míg a tetején a morzsa pirulni kezdett.

A végeredmény:

Szerintem finom lett.

Ha kakaós lepényt készítek, akkor az itt megadott mennyiség duplájából sütöm a tésztát. Legtöbbször birsalmalekvárral töltöm meg, de a korábban leírt málna-arónia-cukkini lekvárral még finomabb.

A hullott birset mások is fogyasztják:

Nagy meztelencsiga (Limax maximus) 

A nagy meztelencsigák (Limax maximus) a rohadt birset szeretik nagyon, az ép részeket nem kezdik ki. Pár hibás gyümölcsöt hagyok itt-ott a kertben, hadd egyenek. Spanyol csigákat nem szoktam látni a hullott birsen, csak ezeket a szép, leopárdmintás állatokat.