Retek- és paprikavetés

Február 23-án elvetettem a paprikákat, a következőket:

saját szedett magról egy bocskor jellegű fajta és Topepo, ezeket már többször vetettem újra,

Index fórumos közös beszerzésből a Capsicotól Baklava, Cahuna és Delicado - ezek hibridek, tavaly beváltak,

a Budapesti Kertimagtól 2022-es minősítésű, 2026. 12. lejáratú Bácskai fehér, ezt még nem próbáltuk,

2021-es minősítésű, 2024. 12. lejáratú Cecil F1 (Magrovet), ez sem volt eddig.

Florasca B virágföldbe vetettem, a vetődobozokat kelésig radiátoron tartom.

Az ősszel vetett retkek már fogynak. A Müncheni sörből megettük a jól fejlett példányokat, a Húsvéti rózsából és a japán retekből ennyi maradt:

Kezdenek felmagzani, de még nem fásak, a levelüknek viszont már nincs jó íze.

Fölszedtem az ágyásból a fűtőkábeleket, ha netán erős fagy jön, kihúzom az összeset, ennyi már vödörben is el fog állni, míg el nem fogy. Most már fontosabb, hogy az új vetés időben, egyenletesen kikeljen.

A fóliában vetettem két sor Húsvéti rózsát a december végén duggatott hagymasor két oldalára:

Megöntöztem, vékonyan betakartam és a sorok fölé végighúztam a fűtőkábeleket. 

Végül letakartam fátyolfóliával, a reteksorokat vastagabban, a hagymák fölött vékonyabban.

Felkészülés az erősebb fagyokra

A következő hétre erős lehűlést jósolnak, nem biztos, hogy elég lesz a retkeken az egy réteg fátyolfólia takarás.

Vannak pluszban régi, használt fátyolfóliáink, melyeket az ólban tárolunk, de két cicánk, Brumi és Sarolta gyakran ott alszik, hiányozna nekik, ha kivinném onnan a puha, meleg fóliakupacot. Így hát a rendesen fejlett Müncheni sör retkeket inkább kiszedtem.

Ennyi lett:

Szórtam a tetejükre lombot

és levittem a pincébe. Ez a fajta kiszedve is elég jól tárolható. A vödörben lévő mennyiség valószínűleg elég lesz, míg tart a nagy hideg, nem kell majd hozzányúlni az ágyásokhoz.

A ágyásokon lévő fátyolfóliát átraktam a szúnyoghálók tetejéről közvetlenül a növényekre. 

A Müncheni sör maradékára csak egy rövid szakaszon tudtam duplán rakni a fóliát, de a másik ágyásnak már több, mint a felét kiszedtem. Abban az ágyásban minden sorban van egy-egy terráriumi főtőkábel, amit most már a növények másik oldalán is végig tudtam vezetni, így területegységre dupla teljesítmény jut. A fátyolfóliát is végig duplán tudtam rakni. Bízom benne, hogy így átvészelik a retkek a hideget.

Az ágyások most ilyenek:

Sárgarépa és retek

Napok óta sokat esik az eső. December 8-án éppen se nem esett, se nem fagyott, úgyhogy kora délután gyorsan kiszedtem a sárgarépát. A sár miatt nehézkes volt, ráadásul egy félórán keresztül hiába kerestem az ásót, felszívódott. Végül a melléképületből előkotortam "Karcsi ásóját". Ez egy ismerősünk telkéről származik, nehéz, életlen, malterfoltos, de legalább megtaláltam, és azzal ki tudtam bányászni a répákat. Azóta eltelt két nap, dolgozgattam is a kertben, de a rendes ásó nem került elő.

A répák között találtam viszont egy gyomkiszúrót.

Az aszályos nyár és a sűrű vetés ellenére a termés elég szép lett. Az üvegszálas szúnyogháló megfelelőnek bizonyult, nem árnyékolt túlságosan és jól bírta a macskák rohamait. 

Sajnos a termés nem fog sokáig elállni, mert rengeteget megrágtak a csigák. Egy darabig külön raktam a rágottakat, aztán feladtam, mert a legtöbb répán volt kisebb-nagyobb sérülés. Gyakran át kell majd válogatni és sok sárgarépás ételt kell főzni.

A termés:

A rekeszben lévő répákat levittem a pincébe, a vödörben lévőket pedig igyekszem gyorsan felhasználni. 

Néhány rágott sárgarépa a sok közül, rajtuk tetten ért csigák és tojások:

A sárgarépa ágyáson lévő szúnyoghálót egyelőre csak félrehúztam, valamennyire talán védi a mögötte lévő Müncheni sör retket, és kedvem se volt sárosan, vizesen fölszedni és elcsomagolni.

A retkeken már egy ideje fönt van egy réteg fátyolfólia a szúnyoghálón tetején. Ha jó idő van, napközben félrehúzom, hogy érje a növényeket a nap, de pár napja folyton esik, éjjel pedig gyakran fagy, így inkább egész nap fönt hagyom.

A két retekágyás és a sárgarépák helye most ilyen:

A képen a jobboldali ágyásban van a Húsvéti rózsa és a Japana F1 japán retek, a baloldaliban a Müncheni sör és egy sor karórépa. A karórépát nem kellene takarni, de csak a retekkel egy ágyásban fért el, így most az is be van takarva.

A Húsvéti rózsa és a japán retek sorában végigvezettem egy-egy terráriumi fűtőkábelt, hogy télen sokáig ehessük. Ezek zsenge, vizes húsú fajták, a tartós fagyokat már nem bírják takarva sem. Annyi energia ráfordítást, amennyit a két fűtőkábel fogyaszt, szerintem megér a téli friss zöldség. 

A kábelek csatlakozását vödör védi az esőtől:

A Müncheni sör retek tömörebb húsú, valószínűleg jobban bírja a fagyot, és a nagyobb példányok kiszedve pincében jól tárolhatók, ezért ezek csak takarást kaptak. Ha beköszönt a hideg tél, föl fogom szedni.

Ahhoz képest, hogy a földibolha áradat miatt majdnem egy hónappal később vetettem, mint szerettem volna, néhány retek egész nagyra megnőtt. 

Egy ilyen szép, nagy példányt már kihúztam, itt látható Emília mellett:

Mivel a Müncheni sört sűrűn vetettem és csak akkor mertem kiritkítani, mikor a csigák már nem tudtak bennük végzetes kárt tenni, nagyon sok ceruzavastagságú maradt, és már valószínűleg nem is lesznek nagyobbak.

A Húsvéti rózsa pont ideális méretűre nőtt. A japán retek nem szerette az árnyékos helyet és a zöme nem lett nagy, de van köztük ehető méretű. Ezeket a fajtákat ritkábban vetettem, mint a Müncheni sört, nem kellett ritkítani. Az ágyás kora tavasztól folyamatosan takarva volt szúnyoghálóval. Sokkal kevesebb csiga lett ott, mint a másik retekágyásban, ami a csak a retek kelése után lett letakarva.

Japán retket még nem húztam ki, Húsvéti rózsát igen, de nem volt időm lefényképezni. Majd később teszek föl róluk képet.