Krumpliszedés

Szeptember 27-én és 28-án kiszedtem a krumplit.

Miután kihúzgáltam a szárak maradványait és a gyomokat, felszedtem a csepegtető csöveket. Ültetés után nem volt időm lefotózni az öntözést, most megmutatom.

Az út mellett beásott fővezetékhez egy csappal csatlakozik a cső, amiből a csepegtető csövek kiágaznak.

A sorokba lefektetett csepegtető csövek

Egy csepegtető cső csatlakozása

Hat sor krumpli fért el. Régebben ugyanerre a területre 8 sort ültettünk, de közben átnőtt a szomszédból egy rettentő erős növekedésű málna, és elfoglalja a helyet. A málna melletti két sor nem volt kedvező helyzetben. A csepegtető öntözést ábrázoló középső kép a krumpliágyás egész szélességét mutatja, de csak 4 sor látszik. Kettőt a nyár folyamán betakart a málna, a képen még ott hevernek a hajtások a sorokon. A szélső sorok kiásásakor ideiglenesen felkötöztem, ahogy az az alábbi, már a krumpli kiásása után készült felvételen látható.

A felszedett krumpli helye

Itt a sorközöket fel fogom ásni, majd elgereblyézem a talajt és kijelölöm a jövő évi ágyásokat. Ide fogom ültetni az őszi fokhagymát, és tavasszal a borsót, vöröshagymát, sárgarépát.

Az idei krumplitermés nem volt túl jó. Nem is vártam sokkal többet, nem elég napos a terület. Az úttól a kerítés felé haladva mutatom az egyes fajtákat.

Indexes fórumtárstól kapott, lila héjú, fehér belsejű krumpli, a ládában egy sor termése van. Sajnos a lombja már kezd vírusfertőzésre utaló tüneteket mutatni, nem is terem igazán jól, de a szép, kékeslila virága miatt egyelőre megtartom. Mindig az út melletti sorba ültetjük, hogy érvényesüljön a virága.

Százszorszép, újabb nevén Rioja, másfél sor termése. Keszthelyi fajta, sajnos már nem lehet kapni, pedig nekünk bevált. Lisztes húsú, jó ízű, bőtermő, egyetlen hibája, hogy a húsa szürkülésre hajlamos. Idén kevesebbet termett, mint amennyit vártam tőle. Sokadszor ültettük újra, a lombja most is egészséges volt, de lehet, hogy nem ártana új vetőgumót szerezni, ha lehetne kapni. Jövőre valószínűleg még egyszer elültetem, és meglátjuk, mit produkál.

Egy magcserén kaptam ezt a fajtát Bakonyi kék néven. A ládákban másfél sor termése van, idén ez termett legjobban. A virága lila, de világosabb, vörösesebb, mint a másik lila héjú fajtánknak. A húsa ennek is fehér.

Agria, a málnától távolabbi sor termése. 

Agria, a málnával erősen betakart sor termése. Ez a fajta hatalmas gumókat szokott hozni, az idei termés a fajtához képest apró és kevés. 

Az ágyás közepén, a Bakonyi kék krumpli között kikelt és megnőtt 3 tő dália, ezek csepegtető csöveket ábrázoló képen is láthatók. Virágot még nem hoztak, de a gumójuk talán átteleltethető. 

A krumpli között talált dáliák gumója

Nincs szükségem ugyan több dáliára, de sajnáltam komposztálni, leraktam őket a pincébe.

Dáliák címkézése

A vízakna melletti Mignon dáliás ágyás nincs nagyon szem előtt. Az elnyílt virágokat nem szoktam leszedegetni, és a sűrű ültetés miatt nagyjából augusztus közepétől már gyomlálni sem kell. Ezek a dáliák sok magot érlelnek, idővel egyre kevesebb virág lesz rajtuk, és ha közvetlenül a fagyok előtt akarom megjelölni a töveket, kiderül, hogy már alig van rajtuk virág, ami alapján azonosítani lehetne őket. 

Most időben eszembe jutott, és megjelöltem, amiről tavasszal tudni szeretném, milyen színű volt. Ezek a sárga és piros Mignon dáliák, ezekből az évek során egyre kevesebb lett, kiszorította őket a strapabíróbb bíbor virágú fajta. A bíbor nagyon szép, de nem szeretném, ha a más színek teljesen elfogynának, esetleg véletlenül pont azokat ajándékoznám el tavasszal. Ezekről a Mignon dáliákról van szó:

A bíbor színű Mignon dália, amelyikből a legtöbb van

A félig telt és egyszerű virágú dáliákat nagyon szeretik a méhek. A dáliák virágait időnként megrágják a gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera) hernyói. Nagy kárt nem okoznak, a rágott virágok is szépek egy darabig, és hamar nyílik helyettük másik.

Piros Mingnon dália

Sárga Mignon dália.

A címkézéshez vízálló és lehetőleg UV-álló filctollal szigetelő szalagra írom a nevet, és a szigetelő szalagot ráragasztom a szár alsó részére. Papírra nem érdemes írni, mert tavaszig elkorhad a pincében.

Felcímkézett dáliaszár

Az ágyásban van néhány tő egy magasabb, magról kelt fajtából is:

Magról kelt dália

Cserepekben is vannak egyszerű virágú magoncok. Ezek közül néhány:

Egyszerű virágú piros magonc, magától kelt ki egy Mirabilis longiflora cserepében.

Rózsaszín virágú magonc

Élénkpiros virágú magonc

Idén magától kelt ki a magaságyásban:

Magról, helyben kikelt dália

A cserepeseket és a magaságyásban növő töveket idén nem hagytam magot érlelni, így több virág van rajtuk.

Szeretem ezeket az egyszerű virágú dáliákat. Rengeteg rovart vonzanak, és az elnyílt virágok lehullatják a szirmaikat, nem rothadnak el a virágfejek, mint pl. a pompondáliáknál. 

Érdemes magvetéssel is próbálkozni. Nagyon szép növények is lesznek a magoncok között. Legtöbbször már első nyáron megmutatják a virágaikat, akkor is, ha nem nevelünk palántát, hanem helybe vetjük a tavaszi fagyok után.

Birs

Két birsalmafánk van. 

Az egyiket a melléképület előtti gyepbe díszfának ültettük kb. 20 évvel ezelőtt, ennek nagy, körte alakú termése van. Alma alakúnak vettük, de nem az lett. A gyümölcse nyersen nem illatozik, de feldolgozva finom és kiadós.

Díszfaként nagyon bevált, virágzáskor gyönyörű, akár Magnolia helyett is ültethető, majdnem olyan mutatós. Díszítőértékét növeli az idősebb fák platánszerűen hámló kérge.

Idős birs kérge

A másik fánk a kert végében található a komposzt mögött. Ezt gyökérsarjként kaptuk egy alma alakút termő fa alól. Illatos a gyümölcse, de sokszor már a fán romlani kezd, mert kissé barázdált, és a barázdák mentén gyakran megreped.

A melléképület előtt lévő fán sajnos komoly károkat tud okozni a diplokarponos betegség (Diplocarpon soraueri). A tünetek kora nyáron szoktak megjelenni az alsó, árnyékban lévő leveleken. Ha nem avatkozunk be, már nyáron lehullanak a levelek a fáról, ekkor a termés is lepotyog. Ezért ezt az egy fát permetezzük. Ha június elején lefújjuk Cuproxáttal, a foltok csak lassan terjednek, a lomb nagy része őszig a fán marad, és be tud érni a gyümölcs. Most így néznek ki a levelek:

Birs diplokarponos betegsége

Jól láthatók rajtuk a jellegzetes, barna foltok, fekete ponttal a közepükön.

A komposzt mögött lévő fánkon is megjelenik a betegség, de levélhullást nem okoz, az a fa sokkal ellenállóbb. Azt nem permetezzük.

Az újrafertőződés elkerülése végett a lombot el kellene távolítani a fa alól, ennek egyszer neki is álltam. Ekkor azonban egymás után kerültek elő egy avarcsótány faj (Phyllodromica latipennis) példányai. Máshol is találkoztam már velük a kertben, de nem fordultak elő ilyen tömegesen.

Phyllodromica latipennis
Erről és a kertünkben élő többi csótányfajról további képek itt láthatók: Csótányok

Így aztán azóta az avar helyben marad, megalkuszunk az évi egyszeri rezes permetezéssel.

Idén sok gyümölcs termett mindkét fán. A körte alakú elkezdett nagyon hullani, és mivel minden termésben van legalább egy kukac, gyorsan romlik. Ezért a fáról is leszedtem, amit elértem, és igyekeztem minél előbb feldolgozni.

Birsalmasajt és lekvár készült.

Az első munkafolyamatok azonosak. Miután lemostam a gyümölcsökről a szőrt, kivágtam a magházat és a kukacos részeket, a birsdarabokat kuktában a szelep forgásának kezdetétől számított 25-30 percig főzöm. A telepakolt kuktába elég 2,5 dl vizet önteni. Az edényt dugig lehet tömni, fővés közben nagyon összeesik a gyümölcs. 

A vödörben mindkét fáról vannak gyümölcsök, jól látszik a méretkülönbség az alma és körte alakú termések között.

Ennyire meg lehet tömni a kuktát, 

és ennyire összeesik, mire megfő.

A megfőtt gyümölcsöt átpasszírozom. Munkaigényesnek tűnhet ezzel a tekerős szerkezettel, de nem az, hamar megvan.

Főtt birs passzírozása

A masszát lemérem, és a sajthoz kilónként 70 dkg, a lekvárhoz 60 dkg cukrot adok.

Ha lekvár készül, nem főzöm tovább, csak üvegekbe kanalazom, és befőző automatában 90 °C-on kb. 1 óráig sterilizálom. 

A birsalmasajtot mikróban készítem. Egy-egy adagot jénai tálba merek, az alkalmazott teljesítmény attól függ, hogy mennyire akar a pép kifutni, ezt mindig ki kell tapasztalni, ahogy azt is, hogy mennyit lehet a tálba merni ahhoz, hogy rövid időre felügyelet nélkül lehessen hagyni. Egy teli kuktányi gyümölcsből általában kb. 3,2 kg massza lesz, ehhez jön még a cukor. Nagyjából 5-6 adagra lehet osztani, persze ez a tál méretétől is függ. 

Az idén nagyon habzott a birsmassza, 350 W-on főztem adagonként nagyjából 30 percig. 8-10 kanálnál többet nem lehetett egyszerre a tálba tenni, különben kifutott. A korábbi években nagyobb teljesítményen többet tudtam egyszerre főzni, nem tudom, mi okozta most az erős habzást.

A kész masszát szilikonformákba töltöm, majd a kihűlt sajtokat kiveszem és sütőpapírra rakosgatom. További szárításra, forgatásra nincs szükség, ezzel a módszerrel egészen szilárdra be lehet sűríteni a masszát.

Diót sosem teszek bele, mert ha jó a termés, sok készül, megavasodna, mire elfogy. Tárolható kell, hogy legyen, mert nem biztos, hogy következő évben lesz miből főzni.

A kész birsalmasajtok egy része:

Birsalmasajtok

Eddig három lap lett tele birsalmasajttal, és készült 16 üveg lekvár. 

Galambbegy saláta vetése és retekpalánták kiültetése

Szeptember 11-én rendbe tettem a borsó helyére vetett kapor körül az ágyást. A kapor már nagyon megfogyatkozott (nem mi ettük ki, hanem a csigák), azt a keveset meghagytam, két-három uborkasalátához még elég lesz. Mire elfogy, valószínűleg uborka sem lesz már.

Az ágyás mögött növő csalán szélét levágtam és egy részét kiástam, a kerítés mellől is levágtam néhány amarántot, hogy valamivel több fényt kapjanak a sorok. Holländischer breitblättliger fajtát vetettem, mint mindig. A magot Németországból szereztük be. Ennek hosszabbak a levelei, mint az itt kapható fajtának, könnyebb levelenként szedni.

Valamivel korábban szoktam vetni, de remélem, késő őszig megnő. Előbb úgysem akarjuk szedni.

Vetés után az ágyás:

Galambbegy saláta (Valerianella locusta) ágyás

Az Acord retekpalántákat a két hátsó paradicsomsor közé ültettem ki. A hely árnyékos, csak abban bízhatok, hogy nemsokára elkezd hullani a környező fákról a lomb, és addig kihúzzák így is. Ha netán nem lesz belőle semmi, nem nagy baj, van jobb helyen retek, ezeket inkább csak kíváncsiságból vetettem.

Kiültetés után jól belocsoltam, és rögtön letakartam rovarhálóval.

Retekágyás

Az üvegház augusztusban

Az üvegházban augusztusban voltak a legszebbek a mesevirágok. Ekkorra a mennyezetet is elérte a kígyóuborka, árnyékolt egy kicsit, de hamarabb kellett volna. Jövőre már májusban föl kell szerelni valamilyen árnyékolót a déli oldalra, idén sok növény megégett.

Az összhatás azért szép volt:

A polcokon mesevirágok (Achimenes) vannak, a hálón Ritmo F1 uborka fut. Az üvegház talajában Bonita Carmen büdöske (Tagetes patula), Begonia grandis és majoranna (Majorana hortensis) nő. A majoranna nem való ide, nem kap elég fényt, de fűszernek így is bőven elég, ami terem. Még nem használtam belőle, lehet, hogy megszárítom, és télen kísérletezem vele.

Idén ezek a mesevirágok virágoztak legszebben az üvegházban:

Electra

Forget Me Not

George Houche

Peach Blossom

Kékeslila: Cattleya Light, sárga: Yellow English Rose

Ambroise Verschaffelt

A zöldséges rekeszek azért maradtak az állványokon, mert tavasszal, míg le voltak takarva ágymelegítőkkel, fészket építettek rájuk a déli papírdarazsak. Az ágymelegítők eltávolítása után szabadon álltak a fészkek, a darazsak nem érezhették magukat biztonságban, és emiatt én sem. Ezért a fészkek fölé vízhatlan csomagolópapírokat terítettem, ezt kora reggel biztonságosan meg lehetett csinálni, ilyenkor az állatok dermedten ülnek a fészkükön. Így egész nyáron nyugodtan tudtam tenni-venni az üvegházban, nem zavartuk egymást a darazsakkal.

Az egyik fészek a rekesz oldalán, a papír alatt:

Déli papírdarázs (Polistes dominula) fészke

Augusztusi kerti séta

Júliusban a ház előtti nagy, vegyes ágyásban lángvirágok nyíltak a rózsaszín különféle árnyalataiban. Magról, maguktól kelt növények, majdnem mind különböző.

Az ablakpárkányon a cserepekben Black Pearl díszpaprikák vannak.

Lángvirágok (Phlox paniculata)

A kocsibeálló mellett egy magról kelt napszemvirág (Heliopsis) egyre jobban eluralkodik. Keskeny szirmaival különbözik a kertben lévő többi példánytól, ezért sajnálom kiásni, pedig eredetileg csak Mignon dáliákat szántam oda. A dáliák közül a képen is látható, félig telt, bíborszínű fajta bizonyult a legszívósabbnak, más szín már alig van.

A kocsibeálló melletti keskeny ágyás

Az előkert nagy ágyása és a betonkerítés előtti ágyás között nagy betonfelület van. Itt kocsival nagyon ritkán szoktunk behajtani, meg lehetett hagyni a beton réseiben megtelepedő növényeket. Augusztusban ilyen volt ez a terület:

A kokárdavirág (Galliardia) a beton réseiben érzi legjobban magát. Az öntözött ágyásban rövid életűnek bizonyult, itt viszont már évek óta megvan.

A betonkerítés melletti ágyásban kinőtt néhány tő csodatölcsér (Mirabilis jalapa). Nem én ültettem oda, valahogy odakerült a magja. Volt már ilyen növényem, de máshol, a régi növénynek ugyanilyen színű virága volt, mint ezeknek. Örülök, hogy mind egyformák, így valószínűleg nem lesz cirmos virágú növényem később sem. Nem tetszenek a cirmosak.

Csodatölcsér (Mirabilis jalapa) bíbor virágai egy Black Lace bodza alatt.

Egyik kedvenc növényem a Clematis heracleifolia, több helyre is ültettem belőle. Ha jól érzi magát, 1,5 m magasra is megnő, sajnos nálunk az utóbbi években alacsonyabb maradt. A virága illatos. A legtöbb virág idén a betonkerítésünk mellett lévő példányon volt.

Clematis heracleifolia

Az előkertben a ház felé fordulva ezt láttuk:

Az út mellett látható növények a beton réseiből nőttek ki, vagy cserepesek. A járda befordul a ház mögé.

Az előtér párkányán virágoztak a mesevirágok.

Balról jobbra: George Houche, Kim Blue és Snow Princess fajták

Középen Vivid fajta

Az előző lakótól örökölt, 200 literes kuka régen a melléképület és az üvegház között állt, víztárolásra használtuk. Sajnos megrepedt, és a magaságyások készítésekor útban is volt, ezért tavasszal előre hoztuk a ház mellé. Lomtalanításkor szeretnénk megszabadulni tőle, addig növények vannak a tetején. Augusztusra szépen megnőtt és virágzott ott egy petúnia. Ugyanaz az utcán gyűjtött magból származó, magától kelő fajta, mint a korábban már mutatott cserepes növény. Korábbi években néhányszor vettünk petúnia palántákat, ezek újonnan nagyon szépek voltak, de hamar megnyúltak, elvirágoztak, valószínűleg le kellett volna csipkedni róluk az elnyílt virágokat. Ezt nyugodtan lehet hagyni magot érlelni, akkor is bőven virágzik, és finom, erős illata van.

A ház előtti betonon talán augusztusban a legszebbek a cserepes növények.

A fehér virágú díszdohány (Nicotiana sylvestris) tavasz vége felé kelt magról. Évelő, de nem télálló növény. Mellette díszpaprika (valószínűleg Etna fajta) és Oxalis triangularis van.

A ház sarkánál álló cserepekben magról nevelt dáliák virágoznak. Itt inkább az összképet szerettem volna megmutatni, a növényfajok felsorolása hosszú és bonyolult lenne. 

A ház mellett vezető járda a gyep mellett fordul be a ház mögé. A nyíratlan gyepünk augusztusban ilyen volt:

A képen virágzó szurokfű (Origanum vulgare) és Knautia macedonica látható. 

Virágzó szurokfű (Origanum vulgare), Knautia macedonica és vadmurok (Daucus carota) érőfélben lévő terméses virágzata

Közönséges gyíkfű (Prunella vulgaris)

A sárga virág: réti bolhafű (Pulicaria dysenterica). Terjedő tövű növény, magától jelent meg a gyepben.

A járda mellett, a gyepből leválasztott félkör alakú ágyásban több tűzeső is virágzott, de legfeltűnőbbek a Heuchera villosa apró, fehér virágú, hosszú bugái voltak. A sárga pillangóvirágból csak 3 növényt hagytak meg a csigák, ezek szépen virágoztak.

Tűzesők (Heuchera), sárga pillangóvirág (Cosmos sulphureus), Black Pearl díszpaprika. Hátul lángvirág (Phlox paniculata). A kis piros virágok az égőszerelem (Lychnis chalcedoniaca) késői virágai.

Az ágyás birsalmafa alatti, árnyékos részén kivirágzott egy pletykám, ami ott helyben telelt át. Egy utcai virágtartóból loptam évekkel ezelőtt egy hajtást, így csak tippelni tudok, milyen faj lehet, talán Tradescantia fluminensis. Már másodszor telelt át a szabadban, igaz, mind a kétszer nagyon enyhe tél volt. Nem látványos a virág, csak érdekesség. 

Az alsó kép előterébe egy cserepes Solanum pyracanthum hajtásai nyúlnak be.

Solanum pyracanthum ág virágokkal és egy éretlen terméssel

A sziklakertben virágzott a sudárzsálya (Perovskia). Szép, illatos levelű növény, de erősen elkezdett gyökérről terjedni, és a fölösleget nehéz kigyomlálni. A kaktuszok közül kihúzni nem is tudom, időnként benyúlok közéjük ágvágóval, és tőből kivágom.

Sudárzsálya (Perovskia) kék virágai a sziklakert tetején.

A sziklakert és a diófa közötti ágyásban most aránylag kevés volt a virág. 

Az előtérben orvosi zsálya (Salvia officinalis) fehéren molyhos változata. A napszemvirág (Heliopsis) itt is megtelepedett, és most virágzott. Elkezdtek nyílni az őszirózsák (Aster novae-angliae), kimagaslanak közülük a pulykaorrú keserűfüvek (Persicaria orientalis). A diófa előtt egy szellőrózsa (Anemone) embermagasságú virágzatai láthatók. A hosszú növénysáv egyetlen tőből alakult ki az évek során.

Szellőrózsák (Anemone)

Az ágyás sziklakert felőli szélén a zsályaszegély mellett bíbor kasvirág (Echinacea purpurea) nyílt.

A kerten végigfutó, betonlapokkal kirakott útról keskeny ösvény vezet a diófa mögé. 

A diófa mögé a bőrlevelek mellől indul az ösvény.

Ha bekanyarodunk, és elmegyünk az előző képen látható sötétvörös levelű bodza (Black Lace fajta) mellett, ezt látjuk:

Az előtérben metélő fokhagyma bimbós virágzatai láthatók, az út mellett a nagy, sárgászöld folt Heuchera Caramel. Elöl Pinky Winky fajtájú bugás hortenzia (Hydrangea paniculata) rózsaszínesedő virágzatokkal, jobboldalon Annabelle cserjés hortenzia (Hydrangea arborescens) zöldülő virággömbjei. A távolban itt-ott Verbena bonariensis apró, lila virágzatai magasodnak.

Pinky Winky bugás hortenzia (Hydrangea paniculata)

Ha kicsit tovább megyünk, jobban rálátunk az Annabelle hortenzia fehérből zöldre váltott virágzataira, többféle tűzesőre és árnyliliomra.

Annabelle cserjés hortenzia (Hydrangea paniculata) és Black Lace bodza (Sambucus nigra) egymás mellett.

Az Annabelle hortenzián túl egy tölgylevelű hortenzia (Hydrangea quercifolia) is van az ösvény diófa felőli oldalán, ez az előző képeken nem látszik. Idén a fehér virágzatok rózsaszínes árnyalatot öltöttek, mielőtt megbarnultak volna.

Tölgylevelű hortenzia (Hydrangea quercifolia) virágzatai. Fajtanév nélkül vettem, valószínűleg Snowflake.

Mielőtt az ösvény elkanyarodik a kerítés mellől, az árnyliliomokon túl virágzott a nyári orgona (Buddleia davidii). Nincs fajtaneve, magról nevelt példány.

Árnyliliomok (Hosta) és nyári orgona (Budleia davidii).

Innen az ösvény a diófa koronájának a vonalát követve, a magas szellőrózsák mellett elhaladva visszakanyarodik a betonlapokkal kirakott útra.

Visszanézve ezt láttuk:

A diófa körüli ösvény a fóliasátor felé nézve

A piros körrel jelölt növény Clematis recta purpurea, mely a tavaszi képeken lila lombbal pompázott, majd illatos fehér virágokat hozott. Augusztusra tönkrerágták, a lombja nagy része száraz. Ilyen:

A tettes a bércsebolha (Argopus ahrensii). Nagyon szép, gömbölyded, fényes, piros levélbogár, hátsó lábai ugrólábak. Ha nem szaporodnának el ilyen mértékben, még örülnék is nekik.

Bércsebolha (Argopus ahrensii)

A közelben lévő más Clematis fajokon is rág, de ilyen mértékben csak a Clematis rectán, egyelőre legalábbis. A bogár pár éve jelent meg, eddig még mindig kiheverte a növény a rágást, tavasszal szépen kihajt és virágzik. Remélem, így is marad, és a többi klemátiszomban továbbra sem tesznek nagyobb kárt. Meglátjuk.

A diófával szemben, a betonlapokkal kirakott út túloldalán, az ól mögött lévő ágyásban a növények augusztusban elsősorban a lombjukkal díszítettek. Virágzott ugyan a nadragulya (Atropa belladonna), de virága messziről nem feltűnő. A növény elsősorban szép formájával, szabályos elrendeződésű leveleivel díszít.

Az ól mögötti ágyásban kaukázusi nefelejcs (Brunnera macrophylla) ezüstös és zöld levelű változata, nadragulya (Atropa belladonna), hunyor (Helleborus), japán hölgypáfrány (Anthyrium niponicum) és a korábban tövig visszavágott erdei borkóró (Thalictrum aquilegiifolium) frissen kihajtott levelei.

Nadragulya (Atropa belladonna) virága

Ha az ól felől lenéztünk a kert vége felé, ezt láttuk:

Az út alsó részén, a paradicsom ágyások mellett Verbena hastata virágzott. Szép ott, de jövőre már el fogja nyomni a földiepret, ki kell majd szedni.

Verbena hastata. Évelő, télálló faj, a tavasszal kikelt növények már az első évben virágoznak.

A kertben több helyen előfordul, de a szomszédos növényekkel együtt nehezen fotózható a Leonotis nepetifolia. A növény kb. 2,5 m magas, a virágok alkotta gömböket hosszú, csupasz szárrészek választják el egymástól. Az egész növény csak messziről nézve fér rá a képekre, de így beleolvad a környezetébe, pedig élőben feltűnő, hangsúlyos eleme a kertnek. 

Leonotis nepetifolia virágai

Augusztus végén párosodtak a spanyol csigák (Arion vulgaris). A felvétel a karórépa ágyásban készült, a párocskát fotózás után átdobtam a patakpartra.

Már többször megfigyeltem, ahogy a nagy szentjánosbogár (Lampyrus noctiluca) lárvái eszik a csigákat. Egy ilyen jelenetnek idén augusztusban is tanúja voltam, a lárva a kerti úton ette a még élő, de már nehezen mozgó csigát. Az áldozat később valószínűleg belepusztult a támadásba. A lárvát és zsákmányát átköltöztettem az út melletti növények közé, nehogy később véletlenül eltapossam őket, így a végkifejletet nem láttam.

A jelentről videó is készült. A filmen az is látható, ahogy a lárva a potroha végén lévő szerv segítségével letisztítja magáról a rátapadt nyálkát.