Van többféle dísz Oxalisom, és mikor egy kertészeti vásárban árultak Oxalis tuberosa gumókat, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és vettem egy szemet, hogy bővüljön a gyűjtemény.
Utánaolvasva kiderült, hogy a szabadban nem tudom termeszteni, mert csak az őszi napéjegyenlőség környékén kezd gumókat növeszteni. Cserépbe ültettem, hogy ősszel védett helyre tudjam vinni.
Mikor beköszöntöttek az erősebb fagyok, bevittem a teleltetőbe, és csak valamikor a tél végén szedtem ki a gumókat. Szép termés lett volna, ha a nagy részét nem ették volna meg a szálkás gyalogormányos lárvái. Így a kóstoló elmaradt, de rengeteg apró gumóm lett ültetni.
Következő évben a fóliába is ültettem néhány tövet, így néztek ki a növények:
Néhány virág is volt az egyik tövön, magot nem kötött. Ekkor már termett alattuk kóstoló, tavaly pedig ezen a sikeren felbuzdulva két cserépbe ültettem és a fóliába kétoldalt a paprikák mögé is bedugdostam egy-egy sort. Decemberben szedtem föl, a fóliában ennyi termett:
Azt olvastam, hogy napfény hatására csökken a gumók savassága, ezért világos helyen tárolom a fagymentes melléképületben. Nem fonnyad, jól tárolható.
Kipróbáltuk egyben, héjastul kevés olajjal megsütve.
Krumpliszerű, de savanykás, főleg a héja. Sült krumpli mellé kiegészítésnek finom, de egyszerre nem kívántunk belőle sokat enni.
Ma mikróban készítettem vajasan, hagymával. Késsel nagyjából levakartam a gumók héját, és kevés vizet aláöntve, lefedve mikróban puhára pároltam. Utána megszórtam apróra vágott hagymával és vajdarabkákkal, és pár percre visszatettem, míg a hagyma is megpuhult, közben egyszer megkevertem. A végeredmény (egy része, a fotózásig már fogyott belőle):
Nagyon finom lett, krémesen puha, és csak egész gyengén savanykás. Idén is kell majd ültetni.
