Az első fagy

Minden nap figyelem az előrejelzést a met.hu-n. Meg szoktam nézni, milyen értékeket írnak városunkra, és ebből elég jól megbecsülhető, mi várható a kertünkben. Egy hideg patakvölgyben lakunk, szélcsendes, derült hajnalokon több fokkal is hidegebb lehet nálunk, mint a város magasabban fekvő részein. Ezért nem egy az egyben fogadom el az előrejelzett minimum értéket, hanem ha derült idő várható, levonok belőle hármat. Borult idő esetén nálunk is a városra megadott érték várható, akár pár fokkal melegebb is lehet. Ez a módszer bevált, nem szoktak kellemetlen meglepetések érni. 

Egy hétnél távolabbi előrejelzésekkel nem foglalkozom, ahogy telnek a napok, még az egy hetes is változni szokott.

Október 9-én is volt némi esély a hajnali fagyra, ezért már 8-án bepakoltam a fagyérzékeny cserepes növények egy részét melléképületbe vagy az üvegházba. A kertből az összes Achimenes az üvegházba került, ezeket már nem locsolom, hogy télre jól ki tudjon száradni a földjük. Befért még az üvegházba a tulipán paprika és egy cserép szőrös paprika (Capsicum pubescens) is. Zsúfolt lett, de még éppen hozzáférek mindenhez. Betettem egy fűtőventilátort is, fagyveszély esetén éjszakára alacsony fokozaton bekapcsolom. Az üveg önmagában nem sokat véd.

Végül 9-én még nem lett fagy.

Október 15-re Gödöllőre 0 fokot jósoltak, így -3 °C-ra számítottam. Előző nap leszedtem az összes paradicsomot (nem volt már sok), tomatillót, a kertben elszórtan növő díszpaprikák termését. Ezeket nem tudtam volna betakarni, nem is lett volna érdemes.

A tomatillót két részletben szedtem le, 8-án az éretteket: 

Tomatillo (Physalis ixocarpa) és néhány Aurija paradicsom

14-én újra átnéztem a töveket, és mindent leszedtem, ami ha nem is teljesen érett, de már használható volt.

A fagy előtt leszedett nem tejesen érett tomatillók (Physalis ixocarpa)

Ilyen sok termésem a korábbi években még egyszer sem volt.

A leszedett paprikát, paradicsomot nem fotóztam le, sietnem kellett a növények takargatásával.

A cserepes paprikákat és dáliákat csoportokba pakoltam, közel húztam egymáshoz és fátyolfóliával betakartam. A képeken a takarás már elrejti a növények karóira húzott flakonokat és tejfölös poharakat. Ezekre azért van szükség, hogy a karók ne lyukasszák ki a fóliát.

A fólia alatt szőrös paprika (Capsicum pubescens), Oxalis tiangularis és Oxalis deppei van

Fátyolfóliával letakart dáliák és Etna jellegű díszpaprikák

Néhány kevésbé érzékeny növényre csak újságpapírt terítettem.

A papír alatt Tradescantia fluminensis van. 

Félig betakart Oxalis lasiandra. Ezeket már nem locsolom, azért fonnyadtak.

A nappali ablakában lévő díszpaprikákat az ablakrácshoz erősített nejlonnal takartam.

Black Pearl jellegű díszpaprikák betakarva

A fóliába betettem egy fűtőventilátort és becsuktam az ajtót.

Paprikák és az előtérben virágzó Oxalis tuberosa tövek a fóliában

A fagyérzékeny dísznövényeknek megszedtem a magját, mert az elfagyott romokon már nem mindig lehet megkülönböztetni az egészséges, érett magokat az éretlenül kihullóktól. Ilyen a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), a bókoló és bíbor amaránt (Amaranthus caudatus és A. cruentus), a csodatölcsér (Mirabilis jalapa) és a Mirabilis longiflora.

Másnap a ház előterében -2,2 °C-ot mértünk. A kertben ennél valamivel hidegebb lehetett.

Minden a várakozásoknak megfelelően alakult. A fátyolfólia takarás alatt nem lett bajuk a növényeknek. Az újságpapír alatt sem fagyott meg semmi, de ezek nem voltak nagyon érzékeny növények, a takaratlan példányok sem fagytak el.

Az ablakban lévő díszpaprikáknak a fóliához érő hajtásai károsodtak, de a növények lényegében épek maradtak. A rácsról már enyhébb időben sem veszem le a nejlont, csak fölcsavarom és csipeszekkel rögzítem. Így fagyveszély esetén már nincs vele sok munka, este leengedem, napközben fölcsavarom.

Black Pearl jellegű díszpaprikák a fagyok után

A kertben lévő paprikák majdnem mind megfagytak, csak egy tő vészelte át úgy-ahogy a fagyot, melyet a birsalmafa és a melléképület közelsége védett.

Lefagyott díszpaprika a kertben

Megfagytak a tomatillók, a paradicsomok, a földicseresznye (Physalis peruviana), az uborka, a keserűuborka (Momordica charantia), a Luffa operculata, a kertbe ültetett dáliák és azok a dísznövények is, melyeknek a fagyveszély miatt megszedtem a magját. Sajnos a télálló begóniák (Begonia grandis) is megfagytak, ezeknek csak a gumója télálló, a hajtása ugyanolyan fagyérzékeny, mint a többi begóniáé. Éppen virágoztak, most lettek volna a legszebbek. 

Pár kép a lefagyott növényekről:

Paradicsom

Bókoló amaránt (Amaranthus caudatus)

Télálló begónia (Begonia grandis)

dália

A romok eltakarítása után még nem lesz sivár a kert. Nem fagytak még le a petúniák, a díszdohány (Nicotiana sylvestris) is alig károsodott. Az ősszel virágzó évelők még színesek, és a veteményesben teljesen épen maradt a karórépa, a cukorrépa, a retek, a póréhagyma, a leveles kel és a portugál káposzta.

Fokhagymaültetés

Október 10-én elültettem a fokhagymát és az elefánt fokhagymát.

A krumpli fölszedésekor az ágyásban a sorok fel lettek ásva, itt laza volt a talaj. Az ültetés előtti nap felástam a sorközöket is. Idén könnyű volt, nem tömörödött nagyon össze a talaj. Alig volt krumplibogár, nem kellett sokat szedegetni, így nem tapostam le a sorközöket. 

Az ültetés napján simára gereblyéztem a területet, ez is könnyen ment, a föld nem volt se vizes, se túl száraz, a rögök könnyen szétporladtak. Utána kijelöltem a következő évre tervezett ágyásokat.

A terület kb. 5x5 m, 5 db 1 m széles ágyást jelöltem ki. Ritkán méricskélek a veteményesben, az ágyásokban a sorokat mindig szemre húzom ki, de ilyenkor mérek, és U-vasakhoz erősített zsinegekkel jelölök. Az U-vasak nélkülözhetetlen kellékek a kertben, ezek rögzítik az öntözőrendszer csöveit, a fóliaalagutak fóliáinak és a rovarhálóknak a felszerelésénél is szükség van rájuk, és alkalmanként máshol is felhasználom ezeket. 5,5 mm átmérőjű, 60 cm hosszú köracélból készültek, ugyanabból az anyagból, mint a mikroszórófejek tartói. A jelölőzsinórok a paradicsomok használt tartózsinórjai. A műanyag zsinórokat csak egy évig merem tartóként használni, mert nem UV-állóak, és félek, hogy a többéves zsinór leszakadhat a növények súlya alatt. Jelölőnek viszont még jók, és a paprikák támasztékául is használhatók még egy darabig, ott kisebb a terhelés.

Ágyások kijelölése U-vasakkal és használt zsinegekkel

A fokhagymát a két alsó, legkevésbé árnyékos ágyásba ültettem. Júliusban másodveteményként ide kerül majd a karórépa és a cékla vagy a cukorrépa (még nem döntöttem el, melyik), ezért is fontos, hogy elég napos hely legyen.

Dugdosás előtt kirakosgattam a gerezdeket az ágyásokba, hogy ha elsőre nem sikerülne jól felmérnem, melyik fajtából mennyit is akarok ültetni, még módosítható legyen. Az egyes fajtákat földbe szurkált botokkal választottam el. Az úthoz legközelebbi részre ültettem a virágzati szárat nem hozó fajtákat. A Makói őszi és a Messidrome hamarabb el szokott száradni, mint a többi fajta, jó, ha ezek könnyebben hozzáférhető helyen vannak, és hamarabb ki tudom őket ásni.

Ültetés előtt így néztek ki az ágyások:

Ültetéshez kirakosgatott fokhagymagerezdek

Mindig a saját termésből ültetek, a legszebb, egészséges fejek nagy gerezdjeit dugdosom el. 

Az elefánt fokhagyma ültetéséről nem készültek fotók.

Mikor ültetés előtt elővettem a hagymákat tartalmazó rekeszeket, zavarba jöttem. Két rekesz elefánt fokhagymát találtam, és hirtelen nem tudtam eldönteni, melyik a frissebb. Az előző évi termés sem fogyott el, év közben meg is feledkeztem róla, csak a hagyományos fokhagymákat ettük. A két rekesz tartalmában ránézésre alig volt különbség, de gondolom, a frissebb jobb enni, valószínűleg ültetni is. Gondban voltam, mi is legyen a régivel... 

Végül az idén kiszedett hagymákból az ólkertben, a szamócatövek közé dugdostam be a legszebb gerezdeket. Itt minden évben szépek, a homokos talajban jól érzik magukat. A krumpli helyén kialakított ágyások vagy árnyékosak, vagy kötött a talajuk, egyik sem jó az elefánt fokhagymának, ezért ide nem ültettem.

A régi hagymákból igyekeztem minél többet bedugdosni, hogy ne vesszenek kárba, de olyan helyre, ahová nem tervezek semmi mást ültetni. Ne maradjon kihasználatlanul értékes terület, ha netán nem hajtanak ki. Néhány gerezdet elültettem a dísznövények közé, a többiből a ház mögé dugdostam el annyit, amennyi a szomszéd kerítése mellet, viszonylag könnyen megközelíthető helyen elfért. Itt eddig nem volt semmilyen zöldség vagy dísznövény, kényelmetlen bemenni oda, a talaj is elég vacak. A hagymák alá tápanyag gyanánt kevertem a földbe egy-egy marék macskaalmot. Ez faaprítékból készült lebomló alom, melyet a macska nitrogénnel és egyéb elemekkel dúsít. A szilárd anyagcsereterméket nem tartalmazza, az mindig megy a vécébe. Más növényeknél gyakran használom és nagyon bevált.

Meglátjuk, lesz-e ezekből a régi hagymákból valami. Ha netán megnőnek, a szomszéd is gyönyörködhet a szép, halványlila, gömb alakú virágzatokban, jól fognak mutatni a kerítés túloldalán növő pünkösdirózsák mögött.

Virágok és állatok szeptemberben

Az előkertben az uralkodó növény szeptemberben a szálkamenta (Elsholtzia stauntonii) volt. Elszórt magról helyben kelt növényeim vannak, a mostani tövek ősét régi, albertfalvai lakásomból költöztettem ide, ott az erélyen éltek. Albertfalván a parkban, ahol a magját gyűjtöttem, lila virágú bokrok voltak, később nálam fehér virágú példányok is megjelentek. 

Szálkamenta (Elsholtzia stauntonii) lila és fehér virágú változata

A ház előtere és a betonjárda közötti résben is megtelepedett a szálkamenta.

Magról kelt dália (cserépben) és szálkamenta (Elsholtzia stauntonii) bokrok a járda mellett.

A levele megdörzsölve illatos, virágait sok méh látogatja.

Már augusztusban is virágzott a Mirabilis longiflora, de szeptemberre lett igazán szép. Napközben nem mutatós, virágai este nyílnak és illatoznak. Reggel még nyitva vannak, de hamarabb elhervadnak, mint rokonának, a csodatölcsérnek (Mirabilis jalapa) a virágai. A képen egy cserepes növény látható, de a kertbe is kiültettem néhány átteleltetett gyökeret.

Mirabilis longiflora

A szeptember másik uralkodó növénye a metélő fokhagyma (Allium tuberosum) volt. Nagyon sok helyen nő a kertben, elszórt magról rengeteg növény kikelt, sok helyen ki is kell gyomlálni. Időnként érezni a nagy tömegben nyíló virágok illatát, és a közelükben állandóan hallatszik a méhek zúgása. Étkezési célra a leveleit mindig szálanként szedem, hogy ne gyengüljenek le a növények, és bőséges legyen a virágzás.

Metélő fokhagyma (Allium tuberosum) fehér virágai

A diófa mögötti ágyásban a bugás hortenzia (Hydrangea paniculata) virágai sötét rózsaszínre változtak.

Bugás hortenzia (Hydrangea paniculata)

A tölgylevelű hortenzia (Hydrangea quercifolia) virágai pedig megbarnultak és a lombja elkezdett vörösre színeződni.

Tölgylevelű hortenzia (Hydrangea quercifolia)

Az Annabelle cserjés hortenzia virágai megzöldültek, a Verbena bonariensis még teljes virágzásban volt.

A metélő fokhagyma fehér virágai mögött zöldellnek az Annabelle hortenzia virággömbjei. A háttérben láthatók a Verbena bonariensis lila virágai.

A diófa mögött a kerítésre futtatott Schisandra chinensis-nek megérett a termése. Egy szűk maroknyi termett csak rajta, így a bogyóknak tulajdonított gyógyhatást nem lehet tesztelni. Teát még nem próbáltam belőlük főzni, ha nyersen elrágom, rossz ízűek. A leveléből főzött tea viszont ízlik. Megkóstoltam a teából kihalászott levelet is. Nem főztem, csak leforráztam, de már ettől egészen puhára főtt. Kissé savanykás, kellemes íze van, el tudom képzelni, hogy ételek hozzávalójaként nem lenne rossz. Az interneten találtam is rá utalást, hogy felhasználják, de receptet egyelőre nem. Érdemes lenne kísérletezni vele.

Schisandra chinensis termése

Az augusztusban virágzó dísznövények között mutattam egy fehér virágú Tradescantiát, melyet egyszer egy utcai virágtartóból gyűjtöttem. Azon a képen még teljesen zöld a levele, szeptemberben viszont már megjelent rajta a tarkázottság, ami annak idején felkeltette a figyelmemet, és ami miatt begyűjtöttem egy novemberi napon. Ilyen lett:

Tradescantia fluminensis (valószínűleg)

Azt figyeltem meg, hogy a színeződést a hidegre forduló időjárás váltja ki. Akkor a legszebb, amikor a fehér részek rózsaszínné válnak, erre még várni kell. Előfordulhat, hogy ez be sem következik, mert előbb jönnek a fagyok.

A sziklakert előtti gyepben megjelentek a tollborzfű (Pennisetum) bugái. Valamikor régen egy tövet vásároltunk, és elültettük a sziklakert széléhez. Ez a tő nincs már meg, de a gyepben sok növény kikelt magról. Míg nyírtuk a gyepet, bosszantó volt, mert a fűnyíró csak roncsolva tudta levágni, és a zöld fűben csúfoskodtak a rostosan száradó levélcsúcsok. Mióta nem nyírunk füvet, nem zavaró, sőt, szépek a gyepben a szabályos, sötétzöld főcsomók és később a bugavirágzatok. Egyetlen hátránya, hogy a macskák nagyon szívesen helyezik el a fűcsomók közepébe többé-kevésbé szilárd végterméküket. Ilyenkor jól össze is kaparják, így a nemcsak a szaghatás kellemetlen, hanem a növény díszítőértéke is erősen csökken.

Tollborzfű (Pennisetum) a gyepben

Legszebb gyomnövényünk a varjúmák (Hibiscus trionum). Magától jelent meg a kertben, és azóta minden évben kikel az elszórt magokból. Gyomlálásnál mindig ügyelek rá, hogy maradjon belőle . Már augusztusban is virágzott, de a virágát nem sikerült lefotóznom. A reggeli órákban nyílik, és 1-2 óra múlva már be is csukódik, szerencse is kell hozzá, hogy meglássuk. Érdemes figyelni rá, mert nagyon szép:

Varjúmák (Hibiscus trionum) virága

Toktermését beburkolja a szőrös levélerekkel bordázott, díszes csésze, ez is nagyon mutatós.

Az ól mögötti ágyásban elkezdett virágozni egy szellőrózsa. A fajtáját nem tudom, egy kertészeti vásárban vettem évekkel ezelőtt egyetlen cseréppel. Pár év után elkezdett rettentően terjedni, helyenként már gyomlálni kell, ugyanúgy, ahogy a nyáron virágzó szellőrózsánkat.

Szellőrózsa (Anemone)

Virágoztak már a mirigyes őszirózsák (Aster novae-angliae) is. A legtöbb magról kelt, a lila és a rózsaszín sokféle árnyalatában pompáznak. A képeken a növényeknek csak egy része látható, sokfelé van belőlük a kertben.

Mirigyes őszirózsák (Aster novae-angliae) ezüst levelű kaukázusi nefelejcsek (Bunnera macrophylla) mögött

Mirigyes őszirózsák (Aster novae-angliae) a fóliasátor környékén

A kopasz őszirózsák (Aster novi-belgii) októberben lesznek teljes pompájukban, de egy fehér virágú változat már nyílt.

Kopasz őszirózsa (Aster novi-belgii)

A veteményesben szeptemberben voltak a legszebbek a bíbor nebáncsvirágok. Olyan magasak, hogy némelyiknek csak nyújtózkodva érem el a tetejét, viráguk messziről illatozik. Van némi lelkiismeret furdalásom, hogy ilyen invazív növényt tartok, de nagyon szeretjük. Szerencsére a magja csak egy évig csíraképes, és bár az érett magok robbanásszerűen lövődnek ki a termésekből, nem jutnak nagyon messzire, a faj nem szökött ki a kertből. A méhek nagyon szeretik.

Bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera)

A magaságyásokban megjelentek az őszi színek. A Physalis ixocarpa növények egy része sárgulni kezdett, és elkezdtek érni a díszpaprikák.

A magaságyás részlete szeptemberben

Az Etna jellegű paprikákon is pirosodott a termés:

Etna jellegű díszpaprika

A mesevirágok (Achimenes) egész szeptemberben szépek voltak, de az üvegházban a kígyóuborka a hónap végére elszáradt.

Mesevirágok (Achimenes) a melléképület ablakában

Az üvegház szeptemberben

A fóliában élő darázspók pár napra eltűnt, majd találtam egy petecsomót a tető közelében a vázhoz kötözött uborkahálón.

A fóliában élő darázspók (Argiope bruennichi) harmadik petecsomója

A peték lerakása után a pók hatalmas hálót szőtt a fóliasátor közepén.

Darázspók (Argiope bruennichi) a hálójában

Ezen a helyen körülbelül két hétig tartózkodott, majd elhagyta a hálót, és lerakott még egy adag petét. Sikerült peterakás közben megfigyelnem. Élesebb képet nem tudtam készítenem, mert már sötétedett. Este nem tudtam kivárni, hogy befejezze a művét, reggelre készen volt a bejárat közelében lévő paprikán a szövedékbe burkolt petecsomó, és mellette pihent az állat.

Darázspók (Argiope bruennichi) petéi a félkész kokonnal

Darázspók (Argiope bruennichi) a petecsomója mellett

Pár nap múlva a pók összetákolt egy tenyérnyi hálócskát. A bedobott rovarokra alig reagált, és másnapra eltűnt.

Találkoztam egy rablóléggyel, aki éppen egy másik családba tartozó legyet evett. Ha megzavartam, a zsákmányt el nem engedve röppent odébb. A fotó napsütésben, telefonnal készült, így nem nagyítható és nem elég részletgazdag, a faji szintű határozással nem is próbálkoztam.

Rablólégy (Asilidae család) zsákmányával

Szeptemberre kifejlődtek az imádkozó sáskák (Mantis religiosa), két nőstény példányról felvétel is készült.

Imádkozó sáska (Mantis religiosa) paradicsomon

Imádkozó sáska (Mantis religiosa) paprikán

Egy nőstény már petecsomót is rakott a házunk falára ennek a szákamenta bokornak a védelmébe:

Ezt láthattuk, ha félrehajtottuk a bokrot:

Imádkozó sáska (Mantis religiosa) megszilárdult habba ágyazott petéi