Ólengyel érlelt mézeskalács

A süteményben nincsenek kerti hozzávalók, de annyira finom, hogy itt is  érdemesnek tartom közreadni.

A receptet a Youtube-on találtam, több videó és leírás is van róla lengyelül. A tészta elkészítéséről ez például egy jó videó:

Domowa przyprawa do piernika oraz przepis na pierniczki - długo dojrzewające ciasto -przepyszne!

A sütésről és díszítésről:

PIECZEMY PIERNIK STAROPOLSKI długo dojrzewający z powidłami i dekorujemy bakaliami

A fűszerkeveréket nagyjából úgy állítottam össze, ahogy itt írják, csak kihagytam belőle a csillagánizst.

A karácsonyi sütemény elkészítéséhez már novemberben hozzá kell fogni, mert a nyers tésztát legalább 4 hétig érlelni kell, és a sütés után is kell még várni néhány napot, míg fogyasztható lesz.

Mielőtt kikeverjük a tésztát, összeállítjuk a fűszerkeveréket:

50 g őrölt fahéj

20 g őrölt gyömbér

15 g őrölt szegfűszeg

15 g őrölt kardamom

10 g őrölt szerecsendió

10 g őrölt szegfűbors

10 g őrölt fekete bors

10 g őrölt csillagánizs - ezt kihagytam.

Őrölt kardamomot Herbária szaküzletben lehet kapni, érdemes ott bevásárolni fűszerekből. A fűszerkeverék több adag tésztához is elég, a maradékot csavaros tetejű befőttes üvegben tárolom.

A tészta hozzávalói:

500 g méz

1,5 bögre (kb. 280 g) cukor

250 g vaj

1 kg liszt

3 nagy vagy 4 kicsi tojás

3 lapos kávéskanál szódabikarbóna

125 ml tej

4 dkg a fent leírt fűszerkeverékből

Először a vajat, a mézet és cukrot addig forraljuk, míg a cukor elolvad és homogén keveréket kapunk. Én ezt egy akkora fazékban csináltam, amibe utána kényelmesen belefért az egész tészta, nem öntöttem át másik edénybe, hogy ne pazaroljam el az edény falára tapadó masszát.

Vigyázat! A vajas-cukros-mézes keverék kevergetéséhez használt főzőkanalat lenyalás előtt jóval hosszabb ideig kell hűlni hagyni, mint a leves kóstolásakor használtat! Én csak keveset vártam, és alaposan megégettem a nyelvemet. A keverék nagyon forró!

A mézes keveréket hagyjuk kihűlni, majd hozzákeverjük a tojást, a lisztet, a tejben feloldott szódabikarbónát és a fűszereket. Ehhez kézi mixert használtam.

A kész tésztát letakarjuk és legalább 4 hétre hideg helyre tesszük. Frissen még elég híg és ragacsos, de az állás során besűrűsödik, gyúrhatóvá, nyújthatóvá válik.

4 hét múlva elővesszük a tésztát, 3 egyenlő részre osztjuk és lapokat sütünk belőle. Ne várjuk meg, hogy megmelegedjen, hidegen kevésbé ragad, könnyebben kezelhető. Célszerű lisztezett sütőpapíron tepsiméretűre nyújtani. Előre berajzoltam a papírra a tepsi körvonalát, így a konyhapulton könnyű pontos méretre nyújtani, aztán csak ráemelem a tepsire.

170 °C-on 15-20 percig sütjük. Sülés közben nagyjából a duplájára emelkedik a tészta.

A kész lapokat szilvalekvárral ragasztjuk össze, ehhez kb. 1 kg lekvár kell. A megtöltött süteményt letakarjuk sütőpapírral, egyenletesen lesulykoljuk és 3-4 napra hűvös helyre tesszük.

Miután összeérett a sütemény, szép egyenletesre körülvágjuk a széleit. Ezeket a leeső csíkokat már az ünnep előtt megehetjük. A nagy tésztát 3 egyforma darabra vágjuk. Az így keletkező téglatesteket bevonjuk csokoládémázzal és tetszés szerint díszítjük. Csokoládé helyett cukormázat is kenhetünk rá, én most mindet csokoládéval vontam be.

Csokoládémáz:

20 dkg csokoládé

10 dkg vaj

5 dkg édes sűrített tej vagy méz

Bevásárláskor megfeledkeztem a sűrített tejről, így a mézes változatot próbáltam ki. Bevált. A máz megszilárdulva nem ragad, de jól vágható és a díszítésül rászórt durvára vágott diót jól megtartotta. Keserű csokoládét szokás használni, én most fele-fele arányban kevertem a keserű és a tejcsokoládét.

A videóban az olvasztott vajba szórják a csokidarabokat, és ott meg is olvad. Nekünk van gőzölő edényünk, abban olvasztottam össze a máz hozzávalóit.

A 20 dkg csokoládéból főzött máz a 3 darabhoz kevés, másfél adag kell, ha vékony réteggel megelégszünk. Ha vastag csokiréteget szeretnénk, valószínűleg érdemes dupla adagot főzni, de azt még nem próbáltam ki, most szűk 1,5 adagot kentem szét. Kissé hiányos lett a bevonat, de azért megfelelő.

A kész sütemény:

A sütemény keresztmetszete közelről:

A tésztából puszedliket is süthetünk, vagy vékonyabbra nyújtva festett mézeseket is készíthetünk belőle. Mi maradunk ennél a lekváros változatnál, festett mézeseket más recept alapján szoktam sütni.

Ez a legfinomabb mézes, amit valaha ettem, érdemes kipróbálni.

Sárgarépa és retek

Napok óta sokat esik az eső. December 8-án éppen se nem esett, se nem fagyott, úgyhogy kora délután gyorsan kiszedtem a sárgarépát. A sár miatt nehézkes volt, ráadásul egy félórán keresztül hiába kerestem az ásót, felszívódott. Végül a melléképületből előkotortam "Karcsi ásóját". Ez egy ismerősünk telkéről származik, nehéz, életlen, malterfoltos, de legalább megtaláltam, és azzal ki tudtam bányászni a répákat. Azóta eltelt két nap, dolgozgattam is a kertben, de a rendes ásó nem került elő.

A répák között találtam viszont egy gyomkiszúrót.

Az aszályos nyár és a sűrű vetés ellenére a termés elég szép lett. Az üvegszálas szúnyogháló megfelelőnek bizonyult, nem árnyékolt túlságosan és jól bírta a macskák rohamait. 

Sajnos a termés nem fog sokáig elállni, mert rengeteget megrágtak a csigák. Egy darabig külön raktam a rágottakat, aztán feladtam, mert a legtöbb répán volt kisebb-nagyobb sérülés. Gyakran át kell majd válogatni és sok sárgarépás ételt kell főzni.

A termés:

A rekeszben lévő répákat levittem a pincébe, a vödörben lévőket pedig igyekszem gyorsan felhasználni. 

Néhány rágott sárgarépa a sok közül, rajtuk tetten ért csigák és tojások:

A sárgarépa ágyáson lévő szúnyoghálót egyelőre csak félrehúztam, valamennyire talán védi a mögötte lévő Müncheni sör retket, és kedvem se volt sárosan, vizesen fölszedni és elcsomagolni.

A retkeken már egy ideje fönt van egy réteg fátyolfólia a szúnyoghálón tetején. Ha jó idő van, napközben félrehúzom, hogy érje a növényeket a nap, de pár napja folyton esik, éjjel pedig gyakran fagy, így inkább egész nap fönt hagyom.

A két retekágyás és a sárgarépák helye most ilyen:

A képen a jobboldali ágyásban van a Húsvéti rózsa és a Japana F1 japán retek, a baloldaliban a Müncheni sör és egy sor karórépa. A karórépát nem kellene takarni, de csak a retekkel egy ágyásban fért el, így most az is be van takarva.

A Húsvéti rózsa és a japán retek sorában végigvezettem egy-egy terráriumi fűtőkábelt, hogy télen sokáig ehessük. Ezek zsenge, vizes húsú fajták, a tartós fagyokat már nem bírják takarva sem. Annyi energia ráfordítást, amennyit a két fűtőkábel fogyaszt, szerintem megér a téli friss zöldség. 

A kábelek csatlakozását vödör védi az esőtől:

A Müncheni sör retek tömörebb húsú, valószínűleg jobban bírja a fagyot, és a nagyobb példányok kiszedve pincében jól tárolhatók, ezért ezek csak takarást kaptak. Ha beköszönt a hideg tél, föl fogom szedni.

Ahhoz képest, hogy a földibolha áradat miatt majdnem egy hónappal később vetettem, mint szerettem volna, néhány retek egész nagyra megnőtt. 

Egy ilyen szép, nagy példányt már kihúztam, itt látható Emília mellett:

Mivel a Müncheni sört sűrűn vetettem és csak akkor mertem kiritkítani, mikor a csigák már nem tudtak bennük végzetes kárt tenni, nagyon sok ceruzavastagságú maradt, és már valószínűleg nem is lesznek nagyobbak.

A Húsvéti rózsa pont ideális méretűre nőtt. A japán retek nem szerette az árnyékos helyet és a zöme nem lett nagy, de van köztük ehető méretű. Ezeket a fajtákat ritkábban vetettem, mint a Müncheni sört, nem kellett ritkítani. Az ágyás kora tavasztól folyamatosan takarva volt szúnyoghálóval. Sokkal kevesebb csiga lett ott, mint a másik retekágyásban, ami a csak a retek kelése után lett letakarva.

Japán retket még nem húztam ki, Húsvéti rózsát igen, de nem volt időm lefényképezni. Majd később teszek föl róluk képet.

A fólia kiürítése és hagymaültetés

A fóliába tettem ugyan fűtőventilátort, de túl alacsony fokozatra kapcsoltam, és az október 21-i fagy megcsípte a növényeket. A termés nem ment tönkre, de az éretlen paprikák már nem nőttek tovább.

Amíg nem jött újabb fagy,  a töveken hagytam a termést, úgy jobban elállnak, mint rekeszben. A maradékot november 25-én szüreteltem le, ennyi lett:

Máskor ennél sokkal több szokott lenni. Idén nyár közepén megtetvesedtek a paprikák, a lombjuk egy része lehullott. A mézharmattól ragacsos növényekre özönlöttek a darazsak. Később leették ugyan a katicák és a zengőlégy lárvák a tetveket, de a növények visszamaradtak a fejlődésben, kevesebb lett a termés.

Rendszerint közvetlenül kiültetés után szoktak tetvesedni a paprikák, olyankor hamar letisztulnak a növények, a termés mennyiségére nincs hatása a tetvesedésnek. Idén sokáig fönt hagytam a fólián a szúnyoghálós ajtót, úgy tűnik, nem lett volna szabad.

Miután kihúztam a paprikatöveket, kiástam az Oxalis tuberosa gumókat. Az októberi fagy ezeket is eléggé megviselte, sokkal kevesebb gumó termett, mint tavaly. Ültetni bőven elég lesz, főzni nem nagyon érdemes belőlük, mert a zöme apró. Ennyi lett:

28-án a középső ágyásba elültettem az emeletes hagyma virágzati hagymácskáit. Később szoktam ültetni, de idén későn szedtem össze a növényekről a sarjakat, és a nedves időben kihajtottak, nem mertem tovább tárolni. Az újhagymának meg nem evett és megszárított hagymákból is ültettem próbaképpen egy sort az egyik szélső ágyásba. Eredetileg úgy terveztem, hogy ezeket elteszem vésztartaléknak, hátha nem lesz elég a Stuttgarti hagyma, de elkezdtek ezek is hajtani. Tavaszig tönkrementek volna, és így talán korán lesz belőlük újhagyma.

Ültetéskor fotók nem készültek, siettem.

Díszpaprika szüret

Október 21-én volt az első fagy, ekkor takarással védtem a cserepes paprikákat. Utána jött egy hosszú fagymentes időszak, majd november második felére újra fagyokat jósoltak. Ekkor már a paprikák egyébként is kókadoztak a hidegtől, nem számítottam több érett termésre. Nem volt értelme takargatni, inkább leszedtem mindet, először a tulipánpaprikát, az Etna jellegűt és a szőrös paprikát, később a nappali ablakában lévő lila díszpaprikákat is.

A tulipánpaprika és szőrös paprika (Capsicum pubescens) 4 nagy cserépben volt, cserepenként 2-2 tő szőrös és egy-egy tulipán. Október végén ilyenek voltak a növények:

November 25-re ennyi termés lett rajtuk:

Idén minden cserepes paprika Florasca B virágföldben volt. Az Etna jellegű paprikák különösen szépek lettek. Október végére már majdnem az összes termés megérett, de mivel elsősorban dísznek ültettem, csak november végén szedtem le. A növények így néztek ki:

A termés leszedve:

Black Pearl paprika több helyen is volt, például a melléképület ablakában:

Ezekről és a nappali ablakában lévőkről leszedett termés:

Eddig a termés kb. egyharmadát sikerült elajándékoznom, a többi egyelőre a kamrában várja a sorsát. A tulipánpaprikát, az Etnát és a lila díszpaprikát meg lehet szárítani, a szőrös húsosabb, azt vagy bele kell valamibe főzni, vagy le kell fagyasztani, ha nem talál gazdára. Paprikakrémet nem csinálok, nem kell, kevés erőset eszünk.

Később még leszedtem 3 cserép lila díszpaprika és egy cserép Etna termését, melyet az üvegházba vittem a fagy elől, ezekről nem készült fotó.

Zöldfűszeres-paprikás kenyérfelfújt madárlátta kenyérből

A férjem pár napot vidéken töltött, hazahozta az ott vásárolt kenyér maradékát. Én közben sütöttem itthon zsömlét, az a kenyér nem fogyott.

Végül ez a jobb ötlet híján felfújtnak nevezett étel készült belőle.

Hozzávalók:

40 dkg szikkadt kenyér

4-5 dl tej (amennyit maradék nélkül beszív a kenyér)

6 egész tojás (zömmel kicsik)

6 dkg reszelt sajt (kis maradék darabka)

Snidling, petrezselyem, metélő fokhagyma és majorranna

2-3 pirosra érett paprika apróra vágva

mokkáskanálnyi só

őrölt bors

A kertből szedett hozzávalók:

Balról jobbra: snidling, metélő fokhagyma (Allium tuberosum), bocskor paprika, Gigante d'Italia fajtájú petrezselyem, majoranna

Snidling és metélő fokhagyma több helyen van a kertben, innen-onnan csipegettem össze a felhasznált mennyiséget.

A majorannát ládába ültettem, most így néz ki:

A Gigante d'Italia fajtájú levélpetrezselyem a nevének megfelelően nagyon nagyra nőtt. Idén sok van belőle (cserepekben, magaságyásban, a ház mögötti keskeny sávban), érdekes módon keveset rágtak le belőle a csigák. A magaságyásban és az egyik cserépben ilyen:

Kíváncsi vagyok, hogy ugyanolyan télálló lesz-e, mint az eddig ültetett sima levélpetrezselyem.

Visszatérve a recepthez:

A kenyeret kis kockákra vágtam és ráöntöttem a tejet. Kb félóráig hagytam állni, ekkor még nem tűnt elég nedvesnek, öntöttem hozzá még egy kis tejet. Belekevertem a többi hozzávalót és még egy órára (amíg megetettem, babusgattam és szórakoztattam az ólban lakó Röfi cicát) félretettem. Ezután vastagon kivajazott formába töltöttem és kb. 175 fokon addig sütöttem, míg a "tészta" megemelkedett, majd kicsit megpirult. Kihűlve összeesett, de azért nem lett rossz.

Még a formában:

Tálra borítva:

Felszeletelve:

Természetesen ízlés szerint lehetne fűszerezni.

Fokhagyma ültetése

November másodikára sikerült fölásnom a krumpliágyás letaposott sorközeit, és kialakítottam az ágyásokat a következő szezonra. Egy-egy ágyás a köztük levő úttal együtt 1 m széles. Valamivel szélesebbet is tudnék művelni, két oldalról 1,2 m-ig kényelmesen átérem, de akkor eggyel kevesebb ágyás férne el, kevesebb zöldségfajt tudnék elhelyezni. Kettőnk szükséglete ezekben a keskeny ágyásokban is elfér.

November másodikán két ágyásba elültettem a fokhagymát.

10 fajtát ültettem, ezek közül csak egy nem növeszt virágzati szárat. Tavaly még volt másik két ilyen fajtám is, az egyiket Makói ősziként, a másikat Messidrome-ként kaptam ajándékba. Ez a két fajta volt a legkevésbé tárolható, és idén mindkettőt rossz állapotban szedtem föl, nagy részük tönkre is ment. Úgy döntöttem, ezeket a továbbiakban nem ültetem, azt a keveset, ami maradt belőlük, inkább elfogyasztottuk.

Egyetlen virágzat nélküli fajtánk maradt, ez hosszúkás, apró fejeket képez. Nem kiadós, nehéz pucolni, de az összes fajtánk közül ez a legjobban tárolható. Ebből se termett sok, mert eleve keveset ültettem. Most az összeset eldugdostam.

Így néztek ki az ágyások az ültetéshez kikészített gerezdekkel:

A beszurkált botok az egyes fajtákat választják el egymástól.

Mire elkészültem az ültetéssel, a szétszedett fokhagymafejekről a földre hulló burokleveleken kicsapódott a pára, szép mintázatok alakultak ki:

A felső kép jobb felső sarkában látható fekete zsákokban a szomszédból kapott cseresznyelomb volt, ültetés után ezzel takartam be az ágyásokat. A lomb kb. két hétig állt a zsákokban. Mikor kiöntöttem, az egyik zsák tartalma finom gombaillatú volt, a többi zsákban lévő lomb pedig kellemes cseresznyeillatot árasztott, ezt az ágyások közelében még pár óra múlva is lehetett érezni.

Miután elrendeztem a lombot, az ágyásokra csirkehálót terítettem, hogy ne kotorják szét a macskák és a rigók. Így a szél sem fogja lefújni a leveleket.

A csirkehálók nagyon hasznosak, egy korábbi bejegyzésben is szerepeltek már macska elleni védelemként: Macskaháló

A macskáinkat természetesen nagyon érdekelték az új szagok, a megváltozott környezet. Ők és a lombbal és csirkehálóval takart ágyások az alábbi videóban láthatók:

Üvegszálas szúnyogháló az ágyásokon

A hagymát, a sárgarépát és a retket hálóval védjük a legyek ellen, hogy ne legyenek kukacosak.

Egy korábbi bejegyzésben már írtam ezekről a hálókról: 

Új rovarháló az ágyásokra

Most egy rövid videóval szeretném megmutatni, milyen jó, hogy lecseréltem a korábbi gyenge rovarhálókat üvegszálas szúnyoghálóra.

Időnként mind a három macskánk a hálókon mászkál, de eddig olyankor sose volt nálam a telefon. Egyszer talán még lesz olyan videó is...

Úgy tűnik, a a hálók meztelencsigák ellen is védenek.

A karórépát és a Müncheni sör retket a fokhagyma helyére vetettem. A fokhagyma nem volt takarva, a hálót csak a répa és a retek vetése után tettem föl. A karórépa sor egy része eltűnt, a maradék erősen rágott, és a reteknek is csupa lyuk a levele.

A Húsvéti rózsa és a japán retek a vöröshagyma helyére került. A hagymát háló alatt neveltem, és a hálót hagymaszedés után is az ágyáson hagytam. Itt a retkek jó állapotban vannak, a sor nem hiányos, a lomb alig rágott.

Ételek hullott almával és birssel

Az édes, sárga almánkból kb. 8 rekesszel eltettem télire, ezek egy-két apró benyomódástól eltekintve épnek látszottak. Teljesen hibátlan kevés van, mert a fa nagyon magas, a föntről lehulló almák esés közben nyomot hagynak az alsókon.

A hullott almából rengeteget elajándékoztam, folyamatosan sütök-főzök belőle, naponta 4-5 darabot megeszem, és igyekszem minél többet befőzni. Jövőre valószínűleg nem lesz ilyen bőség, a fa csak kétévente terem sokat.

Gyakran sütök puha almás kekszet.

Hozzávalók két tepsinyi adaghoz:

0,5 kg liszt

15 dkg puha vaj

15 dkg porcukor

3 tojás

1,5 zacskó sütőpor

1 zacskó vaníliás cukor 

csipet só

1 púpos tányérnyi hámozott, apróra vágott alma

ízlés szerint mazsola

Először meghámozom és fölvágom az almát, ennyit:

Összegyúrom a tészta hozzávalóit, az almát a végén adom hozzá. Lágy tészta lesz:

Két kanál segítségével kivajazott tepsire adagolom, majd vizes kézzel szabályosabb formára igazítom. Sütés előtt mindkét tepsit tele szoktam rakni, így az esetlegesen kimaradó tészta elosztható a már kiadagolt sütemények között, biztosan nem kell harmadik tepsit is megkezdeni. 

175 °C-on kb. 25 perc alatt megsütöm.

Készült lekvárréteges kevert tészta is.

Az ötletet ez a videó adta:

https://www.youtube.com/watch?v=NqAOZkuIZKg&t=22s

Az eredeti recept hozzávalói egy 14x22 cm-es formához:

3 tojás

10 dkg cukor

vaníliás cukor

800 ml olaj

13 dkg joghurt

25 dkg liszt

1 kanál sütőpor

sárgabarack lekvár

Nem volt itthon minden hozzávaló, így a recept is módosult. Dupla adagot készítettem, mert a tepsim nagyjából kétszer akkora, mint a receptben szereplő.

Tehát:

6 tojás

20 dkg cukor

15 dkg olvasztott, langyos vaj

bő 3 dl tejföl (több kellett, mint amennyi az eredeti receptben joghurtból szerepel, különben túl sűrű lett volna a tészta)

szűk 0,5 kg liszt

2 sütőpor

És most jön a lényeg: sárgabarack lekvár helyett néhány birset és almát megpucolva, fölaprítva kis cukorral mikróban megpároltam, villával összetörtem, és összekevertem a nyár óta a hűtőben aszalódó kb. két kanálnyi fekete ribizli-josta dzsemmel. Így szép színe lett, és az ízén kissé érződött a fekete ribizli aromája.

Az eredmény ilyen lett:

Valamivel munkaigényesebb, de ünnepi süteménynek is tökéletes lehet az almás-birses-diós sütemény.

Hozzávalók:

20 dkg (félliteres tejfölös pohár tele) pucolt dió durvára törve

Annyi alma és birs fele-fele arányban, amennyivel földarabolva és megpárolva jól be lehet teríteni a tészta felületét. Ez most kb. 4 vagy 5 nagy birskörte volt (kukacos, nagyjából a harmada hulladék) és 5-6 édes alma a 40x23 cm-es tepsihez.

A gyümölcsréteghez 20 dkg, a tésztához 15 dkg kristálycukor

A gyümölcsréteghez 5 dkg, a tésztához 10 dkg vaj

25 dkg liszt

1 zacskó sütőpor

2 nagy vagy 3 kicsi tojás

2 dl tej

Először a 20 dkg cukorból karamellt készítettem. Ezt nem írom le, hogy hogyan, mindenki nézzen utána maga. Én nem jól csináltam, az edénybe ragadt, nehezen oldódott, de azért végül nem lett rossz. 

A karamellhez hozzáadjuk a felaprított gyümölcsöt és a vajat, és addig pároljuk, amíg elfő a leve és a karamell feloldódik.

A tésztához a puha vagy felolvasztott vajat kikeverjük a cukorral és a tojással, majd apránként hozzáadjuk a tejet és a sütőporral elkevert lisztet. 

A tésztát kivajazott tepsibe simítjuk, elrendezzük a tetején a gyümölcsöt, rászórjuk és finoman belenyomkodjuk a diót, majd kb. 170 °C-on megsütjük. Nagyjából 40 perc alatt sült meg, addigra a dió kicsit megpirult a tetején. 

Ilyen lett:

A rengeteg hullott almához képest elhanyagolható az a mennyiség, amit süteményekhez felhasználok. Valamivel jobban fogy az alma, ha gyümölcslevest főzök. Legtöbbször málnával készítem, most még elég sok van.

A gyümölcsleveshez először fahéjjal, kevés cukorral megfőzöm az almát. Ha a sárga almánkon kívül más gyümölcs nem kerülne bele, cukor nem is kellene hozzá. Mikor az alma már puha, hozzáadom a málnát, azzal már csak forralok egyet a levesen. A legvégén belekeverek egy nagy pohár tejfölt, ezzel is felforralom, és kész.

Még van szőlőnk, legutóbb kipróbáltam, milyen a gyümölcsleves Otelló szőlővel. A szőlő lombját már megviselte a fagy, de a bogyók még épek, apránként eszegetjük:

A szőlőt kimagozva tettem a levesbe. Két kis fürt szép lilásra színezte a 3 literes adagot:

Üvegekbe is raktam el a birsből és a hullott almából:

Mindent befőző automatában tartósítottam 85 °C-on.

Tisztán birsből készült 8-8 üveg lekvár és kompót.

Almát tettem el előfőzés nélkül 26 db 1700 ml-es üvegben, üvegenként 1 evőkanál cukorral és némi fahéjjal, ebből télen szeretnék gyümölcslevest főzni. 

Készült 6 nagy üveg kompót birsből és almából vegyesen, fahéjjal és szegfűszeggel. Ez végül kompótnak túl sűrű lett és eléggé szétfőtt, de majd kitalálom, mi legyen belőle. El tudom képzelni, hogy fagylaltos kehelybe merve, egy kis rummal ízesítve, tejszínhabbal a tetején például nem lenne rossz.

Az alma-birs feliratú üvegben párolt alma-birs kombináció van. Ezt süteménytölteléknek szánom, ebből 9 üveggel lett.

Még mindig van egy csomó alma. Sütni még fogok, gyümölcslevest is főzök, de a befőzést már abbahagyom, mert nem haladok a kerti munkákkal.

Diószedés

Tavaly és tavalyelőtt egyáltalán nem termett diónk. Tavaly a fa nem is virágzott, idén viszont bőséges a termés.

2018-ban tapasztaltuk először a nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa) kártételét, akkor már nyáron, éretlenül lehullott egy csomó termés. Így is bőségesen lett diónk, de gyakorlatilag mindre rá volt rohadva a megfeketedett burok. Nagy munka levakarni, de a normál súlyú diók belseje legtöbbször ép, ezért érdemes időt szánni rá.

Idén későn jelentek meg a fúrólegyek, éretlenül alig hullott le dió. Már éppen kezdtem örülni, hogy talán nem is lesz fertőzés, mikor felnézve a fára felfedeztem az első legyet.

Az állat elég nagy, messziről, szabad szemmel is észre lehet venni, ha ez ember tudja, hogy mit keres. 

Idén valamivel jobb a helyzet, mint 2018-ban, a diók egy kis része tisztán hullott le, és elég sok legalább részben tiszta. Kb. így néz ki az idei termés:

Mikor elkezdett hullani a dió, a burokban sok helyen még láthatóak voltak a nyugati dióburok-fúrólégy lárvái. Ekkor nem volt időm fényképezni, rengeteg hullott le egyszerre, aztán jött egy pár napos eső, igyekezni kellett a pucolással, hogy meg ne penészedjenek. Mikor írom e sorokat, már kevés lárvát lehet találni, nem nagyon volt mit fotózni. Egy báb itt látható:

Némelyik dió burkában karcsúbb, hegyes orsó alakú, vörösesbarna bábok is vannak, ezek valószínűleg a dióburok-gabonalégy (Polyodaspis ruficornis) bábjai.

A nyugati dióburok-fúrólégy lárvái és bábjai csak a burokban fordulnak elő, a dióburok gabonalégy lárvái és bábjai időnként a dió belsejében is megtalálhatók. 

A két említett légyfajjal kapcsolatban érdemes elolvasni:

https://magyarmezogazdasag.hu/2012/10/31/hazai-dioburoklegy-kartetele

A DIÓBUROK-GABONALÉGY (POLYODASPIS RUFICORNIS) (DIPTERA: CHLOROPIDAE) ELŐFORDULÁSA ÉS KÁRTÉTELE

Hazai megfigyelések a Rhagoletis completa terjedéséről, károsításáról

A buroktól megszabadított diót szétterítem a padláson, ott szoktuk tárolni. Kb. két évig jól eláll, aztán egyre több aszalványmoly telepszik meg benne. Ilyenkor még nem kezd el megavasodni, de a molyok miatt sok a veszteség. 

Hullott alma szezon

Idén bőséges az almatermés, különösen a kert alsó részén lévő édes, sárga almát termő fánk roskadozik. A fa hatalmas, az alja terítve van hullott almával. Nagy része már ehető, édes, finom, de nem áll el.

Az almával borított terület a képen láthatónak sokszorosa. Csak annyit szoktam összeszedni, amennyit elfogyasztunk vagy elajándékozunk, mert a fűben jobban eláll, mint rekeszben. 

Folyamatosan sütök, főzök belőle, naponta megeszem 5-6 darabot nyersen, de az összmennyiséghez képest mindez elhanyagolható.

Rekeszszám kapják a szomszédok, barátok, de képtelenség megenni. Azért igyekszünk.

Mindig van valami almás étel, ahogy elfogy, készül a következő. Gyakran van gyümölcsleves málnával, most abból is sok van. A mai termés például:

Ennek egy részét megesszük frissen, ami marad, azt lefagyasztom vagy gyümölcsleveshez felhasználom.

Gyakran sütök almás süteményeket, most a legújabbat mutatom meg.

Először elkészítjük a sütemény tetejére szórandó omlós morzsaréteg tésztáját. Hozzávalói:

10 dkg puha vaj

13 dkg liszt

9 dkg porcukor

Ezt összegyúrjuk és félretesszük.

Utána megpucolunk annyi almát, amennyi 4 részre vágva egy lapos tányéron elfér. Keverhető birssel is. Amelyik almanegyedből sokat ki kell vágni, azt külön rakjuk, abból turmixolt alma lesz a tésztához.

Az alaptészta keresztanyám kakaós lepényének és a reszelt almás piskótának a kombinációja. 

Hozzávalók:

4 nagy vagy 5 kicsi tojás

25 dkg cukor

15 dkg puha vagy olvasztott vaj

Kb. fél kg turmixolt alma, keverhető sült birssel (valószínűleg nyerssel is, de úgy nem próbáltam)

30 dkg liszt

1 tasak sütőpor

+ annyi tej, amennyitől megfelelő sűrűségű (önthető, de nem túl híg) masszát kapunk

Már korábban megpároltam egy lepottyant birsalmát a mikróban, ez is az almapép része lett. A birs összetevő:

Az összes előre megtisztított alma és birs:

Később ez kevésnek bizonyult, a sütemény összeállításakor a tányérban lévő mennyiséghez tettem még egy kisebb almát.

A műanyag edényben lévő almát botmixerrel pépesítettem. A mérlegen látható érték pohárral együtt értendő.

Ezután elkészítettem a tésztát: kézi robotgéppel kikevertem a vajat, a cukrot és a tojást, hozzáadtam az almapépet, majd a sütőporral kevert lisztet és annyi tejet, hogy megfelelő állagú legyen a massza. Ezt kivajazott tepsibe öntöttem és telenyomkodtam a szeletekre vágott almadarabokkal. Ekkor így nézett ki, a sötétebb csíkok birsszeletek:

Erre rámorzsoltam a korábban összegyúrt liszt-vaj-porcukor keveréket, majd előmelegített sütőben kb. 175 °C-on 1 órát sütöttem.

A kész sütemény:

Krumpliszedés

Szeptember 14-15-én kiszedtem a krumplit. Előtte felszedtem és elraktam a csepegtető csöveket. Az öntözőrendszert tavaly már megmutattam, de egy részlet kimaradt. 

Rengeteg homok jön a kutunkból, a csepegtető csövek hamar eldugulnak. Ezt úgy próbáljuk elkerülni, hogy minden cső végére tettünk egy-egy csapot. Mikor be van kapcsolva a rendszer, időnkét egyenként kinyitom a csapokat. Az erős sugárban kispriccelő víz kiöblíti a csőben összegyűlt homokot.

A csappal lezárt csővégek ilyenek:

Idén 7 sor krumplit ültettünk, és összesen 7 rekesznyi gumó termett. 

A terméssel elégedett vagyok, sok nagy gumó is lett. 

Agria:

Néhány gumó csírázni kezdett, vagy pici gumók nőttek a csíra helyén:

A fajta egyébként nagyon jól tárolható, meglátjuk, hogy ezek a kihajtott gumók hogy fognak viselkedni.

Százszorszép (más néven Rioja):

Ezt a fajtát már sokadszor ültettük újra saját termésű gumóból, és még mindig szépen terem, nem romlott le. Sajnos már nem lehet kapni, a fajtát nemesítő keszthelyi Burgonyakutatási Központ kínálatában sem szerepel már. Kár, mert jóízű, lisztes állagú fajta, sütni, tésztába gyúrni kiváló. Bőtermő, pucolni is könnyű, mert sekélyek a gumón a rügyek. Jövőre is fogunk a saját termésből ültetni.

Lila héjú, fehér húsú, lila virágú fajta:

A lombja kissé foltos volt, gyanús, hogy már vírusfertőzött, de az idei gumótermésen nem látszott. Jövőre is lesz egy sor, elsősorban a szép virága miatt.

Bakonyi kék:

Ennek egészséges volt a lombja és szépek lettek a gumók is, de sok gumó már a földben hosszú csírát növesztett, pedig még a szára teljesen el sem száradt.

Tavaly is volt ilyen gumó, de sokkal kevesebb. Azok nem hajtottak tovább, rendesen átteleltek. Remélem, most sem fognak a csírások hamar tönkremenni, de majd azokat fogjuk először megenni.