2022-10-29

Üvegszálas szúnyogháló az ágyásokon

A hagymát, a sárgarépát és a retket hálóval védjük a legyek ellen, hogy ne legyenek kukacosak.
Egy korábbi bejegyzésben már írtam ezekről a hálókról: 
Most egy rövid videóval szeretném megmutatni, milyen jó, hogy lecseréltem a korábbi gyenge rovarhálókat üvegszálas szúnyoghálóra.


Időnként mind a három macskánk a hálókon mászkál, de eddig olyankor sose volt nálam a telefon. Egyszer talán még lesz olyan videó is...

Úgy tűnik, a a hálók meztelencsigák ellen is védenek.
A karórépát és a Müncheni sör retket a fokhagyma helyére vetettem. A fokhagyma nem volt takarva, a hálót csak a répa és a retek vetése után tettem föl. A karórépa sor egy része eltűnt, a maradék erősen rágott, és a reteknek is csupa lyuk a levele.
A Húsvéti rózsa és a japán retek a vöröshagyma helyére került. A hagymát háló alatt neveltem, és a hálót hagymaszedés után is az ágyáson hagytam. Itt a retkek jó állapotban vannak, a sor nem hiányos, a lomb alig rágott.
Ételek hullott almával és birssel

Az édes, sárga almánkból kb. 8 rekesszel eltettem télire, ezek egy-két apró benyomódástól eltekintve épnek látszottak. Teljesen hibátlan kevés van, mert a fa nagyon magas, a föntről lehulló almák esés közben nyomot hagynak az alsókon.

A hullott almából rengeteget elajándékoztam, folyamatosan sütök-főzök belőle, naponta 4-5 darabot megeszem, és igyekszem minél többet befőzni. Jövőre valószínűleg nem lesz ilyen bőség, a fa csak kétévente terem sokat.

Gyakran sütök puha almás kekszet.
Hozzávalók két tepsinyi adaghoz:
0,5 kg liszt
15 dkg puha vaj
15 dkg porcukor
3 tojás
1,5 zacskó sütőpor
1 zacskó vaníliás cukor 
csipet só
1 púpos tányérnyi hámozott, apróra vágott alma
ízlés szerint mazsola

Először meghámozom és fölvágom az almát, ennyit:


Összegyúrom a tészta hozzávalóit, az almát a végén adom hozzá. Lágy tészta lesz:


Két kanál segítségével kivajazott tepsire adagolom, majd vizes kézzel szabályosabb formára igazítom. Sütés előtt mindkét tepsit tele szoktam rakni, így az esetlegesen kimaradó tészta elosztható a már kiadagolt sütemények között, biztosan nem kell harmadik tepsit is megkezdeni. 


175 °C-on kb. 25 perc alatt megsütöm.


Készült lekvárréteges kevert tészta is.
Az ötletet ez a videó adta:
Az eredeti recept hozzávalói egy 14x22 cm-es formához:
3 tojás
10 dkg cukor
vaníliás cukor
800 ml olaj
13 dkg joghurt
25 dkg liszt
1 kanál sütőpor
sárgabarack lekvár
Nem volt itthon minden hozzávaló, így a recept is módosult. Dupla adagot készítettem, mert a tepsim nagyjából kétszer akkora, mint a receptben szereplő.
Tehát:
6 tojás
20 dkg cukor
15 dkg olvasztott, langyos vaj
bő 3 dl tejföl (több kellett, mint amennyi az eredeti receptben joghurtból szerepel, különben túl sűrű lett volna a tészta)
szűk 0,5 kg liszt
2 sütőpor
És most jön a lényeg: sárgabarack lekvár helyett néhány birset és almát megpucolva, fölaprítva kis cukorral mikróban megpároltam, villával összetörtem, és összekevertem a nyár óta a hűtőben aszalódó kb. két kanálnyi fekete ribizli-josta dzsemmel. Így szép színe lett, és az ízén kissé érződött a fekete ribizli aromája.
Az eredmény ilyen lett:


Valamivel munkaigényesebb, de ünnepi süteménynek is tökéletes lehet az almás-birses-diós sütemény.
Hozzávalók:
20 dkg (félliteres tejfölös pohár tele) pucolt dió durvára törve
Annyi alma és birs fele-fele arányban, amennyivel földarabolva és megpárolva jól be lehet teríteni a tészta felületét. Ez most kb. 4 vagy 5 nagy birskörte volt (kukacos, nagyjából a harmada hulladék) és 5-6 édes alma a 40x23 cm-es tepsihez.
A gyümölcsréteghez 20 dkg, a tésztához 15 dkg kristálycukor
A gyümölcsréteghez 5 dkg, a tésztához 10 dkg vaj
25 dkg liszt
1 zacskó sütőpor
2 nagy vagy 3 kicsi tojás
2 dl tej
Először a 20 dkg cukorból karamellt készítettem. Ezt nem írom le, hogy hogyan, mindenki nézzen utána maga. Én nem jól csináltam, az edénybe ragadt, nehezen oldódott, de azért végül nem lett rossz. 
A karamellhez hozzáadjuk a felaprított gyümölcsöt és a vajat, és addig pároljuk, amíg elfő a leve és a karamell feloldódik.
A tésztához a puha vagy felolvasztott vajat kikeverjük a cukorral és a tojással, majd apránként hozzáadjuk a tejet és a sütőporral elkevert lisztet. 
A tésztát kivajazott tepsibe simítjuk, elrendezzük a tetején a gyümölcsöt, rászórjuk és finoman belenyomkodjuk a diót, majd kb. 170 °C-on megsütjük. Nagyjából 40 perc alatt sült meg, addigra a dió kicsit megpirult a tetején. 
Ilyen lett:


A rengeteg hullott almához képest elhanyagolható az a mennyiség, amit süteményekhez felhasználok. Valamivel jobban fogy az alma, ha gyümölcslevest főzök. Legtöbbször málnával készítem, most még elég sok van.
A gyümölcsleveshez először fahéjjal, kevés cukorral megfőzöm az almát. Ha a sárga almánkon kívül más gyümölcs nem kerülne bele, cukor nem is kellene hozzá. Mikor az alma már puha, hozzáadom a málnát, azzal már csak forralok egyet a levesen. A legvégén belekeverek egy nagy pohár tejfölt, ezzel is felforralom, és kész.
Még van szőlőnk, legutóbb kipróbáltam, milyen a gyümölcsleves Otelló szőlővel. A szőlő lombját már megviselte a fagy, de a bogyók még épek, apránként eszegetjük:


A szőlőt kimagozva tettem a levesbe. Két kis fürt szép lilásra színezte a 3 literes adagot:


Üvegekbe is raktam el a birsből és a hullott almából:


Mindent befőző automatában tartósítottam 85 °C-on.
Tisztán birsből készült 8-8 üveg lekvár és kompót.
Almát tettem el előfőzés nélkül 26 db 1700 ml-es üvegben, üvegenként 1 evőkanál cukorral és némi fahéjjal, ebből télen szeretnék gyümölcslevest főzni. 
Készült 6 nagy üveg kompót birsből és almából vegyesen, fahéjjal és szegfűszeggel. Ez végül kompótnak túl sűrű lett és eléggé szétfőtt, de majd kitalálom, mi legyen belőle. El tudom képzelni, hogy fagylaltos kehelybe merve, egy kis rummal ízesítve, tejszínhabbal a tetején például nem lenne rossz.
Az alma-birs feliratú üvegben párolt alma-birs kombináció van. Ezt süteménytölteléknek szánom, ebből 9 üveggel lett.

Még mindig van egy csomó alma. Sütni még fogok, gyümölcslevest is főzök, de a befőzést már abbahagyom, mert nem haladok a kerti munkákkal.

2022-10-28

Diószedés

Tavaly és tavalyelőtt egyáltalán nem termett diónk. Tavaly a fa nem is virágzott, idén viszont bőséges a termés.

2018-ban tapasztaltuk először a nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa) kártételét, akkor már nyáron, éretlenül lehullott egy csomó termés. Így is bőségesen lett diónk, de gyakorlatilag mindre rá volt rohadva a megfeketedett burok. Nagy munka levakarni, de a normál súlyú diók belseje legtöbbször ép, ezért érdemes időt szánni rá.

Idén későn jelentek meg a fúrólegyek, éretlenül alig hullott le dió. Már éppen kezdtem örülni, hogy talán nem is lesz fertőzés, mikor felnézve a fára felfedeztem az első legyet.
Az állat elég nagy, messziről, szabad szemmel is észre lehet venni, ha ez ember tudja, hogy mit keres. 


Idén valamivel jobb a helyzet, mint 2018-ban, a diók egy kis része tisztán hullott le, és elég sok legalább részben tiszta. Kb. így néz ki az idei termés:


Mikor elkezdett hullani a dió, a burokban sok helyen még láthatóak voltak a nyugati dióburok-fúrólégy lárvái. Ekkor nem volt időm fényképezni, rengeteg hullott le egyszerre, aztán jött egy pár napos eső, igyekezni kellett a pucolással, hogy meg ne penészedjenek. Mikor írom e sorokat, már kevés lárvát lehet találni, nem nagyon volt mit fotózni. Egy báb itt látható:


Némelyik dió burkában karcsúbb, hegyes orsó alakú, vörösesbarna bábok is vannak, ezek valószínűleg a dióburok-gabonalégy (Polyodaspis ruficornis) bábjai.

A nyugati dióburok-fúrólégy lárvái és bábjai csak a burokban fordulnak elő, a dióburok gabonalégy lárvái és bábjai időnként a dió belsejében is megtalálhatók. 


A két említett légyfajjal kapcsolatban érdemes elolvasni:




A buroktól megszabadított diót szétterítem a padláson, ott szoktuk tárolni. Kb. két évig jól eláll, aztán egyre több aszalványmoly telepszik meg benne. Ilyenkor még nem kezd el megavasodni, de a molyok miatt sok a veszteség.