Pár szó a komposztról
Tegnap széthordtam a régebbi komposztkupacunkat arra területre, ahová hétvégén szeretnénk elültetni a krumplit.
Nincs épített komposztálónk, a növényi hulladék halomban gyűlik. Úgy lenne a legjobb, ha a nitrogénben gazdag friss zöldeket és a nagyobb széntartalmú fás részeket megfelelő arányban raknám a komposztra, de ezt a tudományos alapokon nyugvó rézegezést a gyakorlatban nehéz megvalósítani. Olyan sorrendben rakok mindent a komposztra, ahogy keletkezik a hulladék, illetve ahogy kapom a szomszédból.
Két komposztkupacunk van. Az ősszel levágott száraz kórókat még ráteszem az abban az évben tavasszal megkezdett komposzthalomra, de amit következő tavasszal vágok le, azt általában félreteszem, míg az egy évvel korábban készült kupacot szét nem hordom a kertben. Ekkor ezzel a félretett száraz anyaggal új kupacot kezdek, az előzőt pedig hagyom még egy évig érni.
Valószínűleg több és jobb minőségű komposztot tudnék kitermelni, ha rendes, keretekkel körülvett komposztálónk lenne. Így a széleken sok a lebomlatlan anyag, ebben gyommagvak is vannak, de annyi érett komposzt így is mindig összejön, amennyire szükségünk van. A kupacokba be szoktak költözni a sünök, ezért átrakni sem szoktam. Úgy tapasztaltam, hogy a frissebb halmot részesítik előnyben, de biztonság kedvéért a régebbit is mindig csak április végén bontom meg, ilyenkorra már vége a telelésnek. Egérfészket már találtam ilyenkor, sünt eddig még nem.
A komposzt teljesen érett részében nem szoktam sok rovart találni, itt már giliszták is alig vannak. A kevésbé érett részben viszont nagy élet van, a gilisztákon kívül százlábúak, ászkák, pókok és természetesen rovarok nyüzsögnek. Lapátolás közben lehet találni lótücsköket is, most róluk nem írnék bővebben, legyen elég annyi, hogy az összes többi kimenekített élőlénnyel és lebomlatlan növényi résszel együtt átrakom őket a frissebb kupacra. Néha sok van, idén csak két lárvaállapotú példányt találtam.
A komposztban talált rovarok közül a legnagyobb riadalmat az időnként rettentő nagy mennyiségben jelenlévő pajorok szokták kelteni. Sokan cserebogárpajornak gondolják őket, és féltik tőlük a növényeiket, pedig a komposztban nem él cserebogár, nem is találna benne ehető friss gyökeret. Ilyenkor virágbogár lárvákat láthatunk, nagy részük aranyos rózsabogár (Cetonia aurata). Nagyban hozzájárulnak a komposztálódáshoz, munkájuk nyomán finom, porhanyós anyag keletkezik.
Ezeket a lárvákat csak azért kell kiválogatni a talicskából, hogy ők ne pusztuljanak el a talajban.
Ha mégis kétségeink támadnának, legkönnyebben lábaik hossza és mozgásuk alapján különíthetjük el őket a cserebogarak lárváitól. A cserebogárpajor lábai hosszabbak. Egy korábban a kertben talált cserebogárpajor képén látható, ahogy számunkra normálisnak tűnő helyzetben, hassal lefelé, lábait használva közlekedik:
 |
| Cserebogár lárva |
A következő videón megfigyelhető ez a mozgás:
A különböző pajorok megkülönböztető bélyegei itt jól össze vannak foglalva:
 |
| Rózsabogár pajorok ürüléke a komposztban |
A képen lépték gyanánt pirossal bekarikáztam egy borostyánlevelű veronika (Veronica hederifolia, gyakori kora tavaszi gyomnövényünk) magot, ennek mérete kb. 2 mm.
Az idén széthordott kupacunk:
Az előtérben látható a frissebb halom.
A végeredmény:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése