Egy egresszerű bokor: Ribes divaricatum (Schwarze Honigbeere) – pár éves dugványok kiültetése és egy levéldarázs
Néhány éve Németországból vettem a címben szereplő bokrot, ezt, innen:
Eredetileg a porzópartnert igénylő, kiránduláson gyűjtött szamócámhoz (Fragaria moschata) kerestem porzós növényt. Ha már kifizetem a drága szállítást, csak egyetlen növényt nem érdemes rendelni, így aztán többek között vettem egy ilyen bokrot, és nem bántam meg.
A gyümölcs íze valahol az egres és a josta között van. Nem annyira édes, mint az érett egres, de kevésbé savas, mint a josta. Finom, nagyon bőven terem, gyorsan nő és nem érzékeny a lisztharmatra. Furcsa, hogy nincs szélesebb körben elterjedve. Talán egyetlen hátránya, hogy nagyon tüskés, de némelyik egres is szúr ennyire.
Mikor már második éve megvolt a bokor, és volt néhány erős hajtása, kipróbáltam, lehet-e dugványozni. Lehet, a dugványok majdnem mind megeredtek, így lett egy csomó cserepes bokrom. Néhányat elajándékoztam, a többi a ház és a melléképület közötti betonozott részen állt a növények méretéhez képest meglehetősen kicsi cserepekben. Ha fújt a szél, gyakran felborultak, és sok tüske miatt keserves volt felállítgatni a őket.
A paradicsomok után eredetileg a dáliagumókat akartam kiültetni, de aznap viharos szél volt, az összes bokor felborult, és reménytelen volt újra felállítani az egymásba gabalyodott növényeket. Így aztán újraterveztem a programot, és gyorsan kiültettem ezeket a bokrokat a korábban már kiszemelt helyre, a veteményes alsó és fölső része közötti félárnyékos sávba. A hely nem biztos, hogy megfelelő, de annál valószínűleg jobb, mintha a növények továbbra is cserépben nyomorognának.
Mivel a bokor hajlamos szétdőlni, ágai ívesen lehajlanak egészen a földig, mindegyik növény mellé bevertem egy magas akáckarót, hogy valamennyire kordában tudjam majd tartani a kis sövényt.
Kiültetve így néztek ki:
Meglátjuk, mennyi érik be belőle és milyen ízük lesz ezen az árnyékos helyen.
A kerteben lévő eredeti bokorral soha semmi probléma nem volt, se gombabetegség, se rovarkártevő nem okozott gondot.
A cserepes növények néha megtetvesedtek, de a tetveket hamar el is fogytak róluk. Nagy kárt tudtak viszont okozni a levéldarazsak. Míg nem tudtam, hogy figyelni kell rájuk, egy-egy ágat szinte tarra rágtak a lárváik.
Az álhernyók (a valódi hernyók és az álhernyók közötti különbséget egyszer itt érthetően elmagyarázták nekem) a levelek szélén rágnak.
 |
| Ribiszke levéldarázs álhernyók. Az alsó képen megfigyelhető a valódi hernyókénál több álláb. Elöl látható a 3 pár karcsúbb, világosabb valódi láb, hátrébb a tömzsibb állábak. |
Később az ágakra tapadva meg lehet találni zöldesfehér szövedékbe burkolt bábjaikat:
3 évvel ezelőtt néhány bábot befőttes üvegbe zártam, és kineveltem a levéldarazsakat, ilyenek:
Szerencsére a kerti növényeknél nincs észrevehető kártétel, valószínűleg jobban hozzáférnek a ragadozók. Remélem, a most kiültetett bokrokról se kell többet álhernyókat szedegetnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése