Rovarbarát kert

Az első gyümölcs: mézbogyó

A mézbogyó (Lonicera kamtschatica) termése már a földieper előtt szedhető. A neve megtévesztő, mert nem mézédes, hanem egy kellemes ízű, de savanykás, kicsit áfonyára emlékeztető gyümölcs. 

Lassan növő bokor, nem fagyérzékeny és az átlagos kerti talaj megfelel neki. Vízigényesnek tartják, és öntözés nélkül nyár végére valóban csúnya lesz, a levelei részben elszáradnak, de tavasszal szépen kihajt és terem.

Nálunk a diófa közelében él félárnyékban. Már nem emlékszem, mikor ültettük, kb. 15 évvel ezelőtt. Nem tudjuk, milyen fajta. A magányos bokron is volt termés, de később vettünk mellé egy másik fajtát, mert azt mondják, többet terem, ha két különböző fajta van egymás mellett. Az újabb bokor fajtáját sem tudjuk, de tényleg más, mint az első. Gömbölyűbb a termése, valamivel később virágzik és érik, és sajnos enyhén dohszagú. Ezért ezt a második bokrot erősebben visszavágom, elég, ha segít a beporzásban, a termését csak jobb híján fogyasztom.

Idén március végén, virágzáskor ilyen volt a két bokor (jobbra az újabb):

Virágzó mézbogyó (Lonicera kamtschatica)

Az első gyümölcsöket május második felében már lehet eszegetni. Nagy mennyiség nincs rajta, a kertben el szoktam csipegetni a termést. Mindig addig eszem, míg el nem kezdi csípni a nyelvem, így elég hosszú ideig kitart. 

Az alábbi felvétel május 24-én készült, akkor már pár napja eszegettem.

Mézbogyó(Lonicera kamtschatica) termésekkel

Később egy kis adagot leszedtem dobozba is: