Az új szezon kezdete

December 26-án elvetettem a szőrös paprikát, a pulykaorrú keserűfüvet és 6 szem sásliliom magot. A paprikát fűtőtesten tartom, a keserűfüvet és a sásliliomot kiraktam a fűtetlen üvegházba.

28-án egy ládába vetettem Gladiolus communis magokat, ezek kint vannak egy párkányon a kertben.

Vadkamerás tapasztalatok

Mindig van sün a kertünkben, volt már patkány is a melléképületben és a komposztban, nyestek nyomait is szoktuk látni. Szerettem volna ezeket az állatokat megfigyelni, vettünk hát vadkamerát.

Az első kameránkat, a Maginon WK 4 HD-t az Aldiban vásároltuk és 2020 októberében helyeztük üzembe. A képe nem volt igazán jó, túlexponált felvételeket készített. A leírás szerint 3 perces videót lehetett vele készíteni, nappal ezt tudta is, de éjszaka csak 30 másodpercig vett. A használati utasításban nem volt erről szó, azt hittem, hibás a kamera. A szerviz se mondott mást, kicserélték. A cserével jól jártam, mert a következő készüléknek sokkal szebb képe volt, de éjjel ez se vett föl fél percél hosszabb videót. A neten keresgéltem, mi lehet az oka, és valahol megtaláltam, hogy a készülék ilyen, nem hibás. Nappal a beállított hosszúságú videót veszi, éjszaka viszont legföljebb fél percet. Beletörődtem és használtam, míg el nem romlott még a garanciális időn belül.

A készüléket ismét kicserélték. Be akartam kapcsolni, de nem sikerült. Ekkor elegem lett az állandó cserélgetésből, a kamerát dühösen félretettem jó pár hónapra, talán egy évre is, míg egyszer csak meg nem jelent a kertünkben egy borz. A borzot mindenképpen szerettem volna megörökíteni.

A szerviz nagyon rendes volt, a készüléket megint kicserélték, persze mire sikerült a cserét lebonyolítani, a borz eltűnt. Egyelőre működik, pár napja készült is egy felvétel ezzel a kamerával.

A Maginon WK 4 HD típusú kamerákkal készült videók itt láthatók:

Felvételek Maginon WK 4 HD vadkamerával

Vágytam egy üzembiztos készülékre is, ajánlották az UOVision Green 30-at, vettem egyet. Nagy csalódás volt, mert a képe nem éles, az érzékelési tartománya szűkebb, mint a Maginonnak és nagyon közel hozza a beállított területet, sokszor nem tudom úgy elhelyezni a kamerát, hogy elég távol legyen a megfigyelt helytől és ne lógjon be elé semmi a sűrű növényzetből. A külső áramforrás csatlakozója úgy van elhelyezve, hogy ha bedugom a kábelt, nem lehet bármilyen fotóállványra föltenni, kellett venni egy másik állványt, ami keskenyebb felülettel csatlakozik a kamerához. Erre némi kábelpasszírozás után föl lehet tenni. A kamerát csak úgy lehet kinyitni, hogy előbb kihúzom a tápkábelt. Szóval egy kényelmetlenül kezelhető kamera, melynek nem szép a képe.

Éjszaka ez a kamera se vesz föl fél percél hosszabb videót. Az Uovision kamerával készült videók lejátszási listájában szerepelnek ugyan fél percnél hosszabb filmek, de ezeket több felvételből vágtam össze. A listában szereplő videók egy része próbafelvétel, nem a rajtuk szereplő állat a lényeg, hanem a képminőség bemutatása.

Keresgéltem tovább az interneten, és a vadkamerás fórumon láttam egy gyönyörű videót egy rókáról. Megkerestem e-mailben a készítőjét, aki elárulta, hogy a videó Toguard H100 kamerával készült. Kínai kamera, interneten kellett rendelni. Kb két hét alatt megjött, és végre megkaptam álmaim kameráját! Szép éles képe van, a nappali felvételek színhelyesek, sokkal jobbak, mint az előző két kameránál. Mondjuk a nappali kép nekem nem fontos, a kamerával éjszakai felvételeket készítek, de azért jobb, ha nappal is használható. És ami legalább ilyen nagy öröm: éjszaka is lehet vele 3 perces videókat is készíteni. Ez fontos, ha nemcsak az állatok jelenlétét akarom észlelni, hanem a viselkedésüket is szeretném megfigyelni. A jelenlétükről általában különböző jelekből tudok, de a helyszínen csak a sünt sikerült időnként megfigyelni, a nyestekkel még soha nem találkoztam.

A Toguard H100 kamerával készült videók itt láthatók:

Felvételek Toguard H100 vadkamerával

Pár év alatt kitapasztaltam pár dolgot és az interneten is találtam sok mindent, amit jó lett volna hamarabb tudni.

Az első és talán a legfontosabb, hogy ha éjszakai videókat szeretnénk készíteni, mindenképpen kell venni a kamerához hálózati adaptert vagy zselés akkumulátort. Az infravaku rengeteget fogyaszt, a ceruzaelemek (általában 8 db) 2-3 éjszaka után kimerülnek. A zselés akkumulátorral viszont 1-2 hónapig vagy akár tovább is készülhetnek felvételek.

Kerti használatra nem célszerű teljesen láthatatlan fényű kamerát venni. Most, utólag már tudom, hogy az UOVision kamerám képe azért olyan ócska, mert éjszaka 940 nm-es fénnyel világít, és erre kevésbé érzékeny a kamera szenzora, mint a kisebb hullámhosszakra.

Ez a cikk nagyon jól leírja, amit a kamerák éjszakai fényéről tudni kell:

https://www.vadasz-blog.hu/2023/01/15/mi-a-kulonbseg-a-850-nm-es-es-a-940-nm-es-infra-kozott-harom-is-van/

Ha az erdőben akarunk vadakat megfigyelni, fontos lehet, hogy a vad ne vegye észre a kamerát, de egy városi kertben, ahol közvilágításhoz szokott állatokat filmezünk, ennek nincs nagy jelentősége, a felvétel minőségének annál inkább. A környezetben nem látható a 850 nm-es vaku vetített fénye sem, de ha ránézünk a készülékre, halványvörösen világító pontokat látunk.

A Maginon és a Toguard kamerám 850 nm-es fénnyel világít, jobb is a képük, mint az UOVision-nek. 

Kameravásárlás előtt érdemes ezt az írást is elolvasni:

Hogyan válasszunk vadkamerát

Mindegyik kamerán be lehet állítani, hogy milyen időintervallumban működjön. Az időzítést érdemes használni, mert minden készüléken háromállású kapcsoló van (Off-Setup-On), és ez gyenge pont, nem célszerű naponta kapcsolgatni. Az időzítést úgy állítom be, hogy a kamerák sötétedéstől napkeltéig működjenek, napközben nyugodtan lehet mozogni a kertben, nem készülnek fölösleges felvételek. A kapcsolóhoz csak akkor nyúlok, ha a beállításokon akarok változtatni.

Végül mutatok egy videóból kivágott képet, ami egy körtét eszegető nyestről készült a Toguard H100 kamerával:

A kamera elhelyezése:

A vödör alatt a zselés akkumulátort tartom, így esőben is kint maradhat:

Palánták május közepén

A palánták egy része már kint van a szabadban, a legtöbbnél csak a nedves idő miatt várok a kiültetéssel, nehogy egyből lerágják a csigák. Tartós esőzések idején azok a növények is el tudnak tűnni, melyek egyébként nem tartoznak a csigák kedvencei közé.

Először a pulykaorrú keserűfüvet (Persicaria orientalis) raktam ki.  A tavaszi fagyok előtt próbaképpen kiültettem néhány palántát, és bár lekókadtak a fagytól, nem mentek tönkre, csak nagyon lemaradtak a fejlődésben. Időközben helyben kelt magoncok is megjelentek, de el is tűntek, tehát érdemes belőle palántát nevelni, legalábbis nálunk. A nagy edénybe egyenként ültetett palánták már nagyok:

Ezeket még azért nem ültettem ki, mert a melléjük tervezett Leonotis nepetifolia palánták sokkal kisebbek, még az üvegházban laknak. A képen a jobb hátsó sarokban láthatók paprikák társaságában:

Ha jobban megindulnak a Leonotisok, együtt ültetem ki őket a keserűfüvekkel. 

A szabadban tartom az április 14-én vetett magból nevelt Centaurea palántákat is. Ezek lassan nőnek:

Kipakoltam az üvegházból a földicseresznye (Physalis peruviana) palántákat,

a padlizsánok nagy részét

és az összes paradicsomot.

Ha esik az eső, a padlizsánokat, földicseresznyéket és paradicsomokat bepakolom a fóliába. Az újhagymák fölé raktam állványokat, ezekre 2-2 rekesz fér el. Az állványok annak a polcnak az elemei, melyen a mesevirágokat szoktam a szobában hajtatni (itt látható összerakva), és eredetileg palántanevelő fóliának árulták, két 3 polcos fólia lett volna. Hol egyberakom, és öt- vagy hatpolcos állványként használom, hol szétszedem különálló elemekre, a hozzájuk tartozó fóliát még soha nem raktam föl. Polcnak és állványnak rendkívül praktikus.

A kipakolt palánták helyére kihoztam a lakásból a paprikapalántákat, egy részük itt látható:

Az üvegházban vannak még az érzékenyebb tökfélék palántái: Saladin F1 kígyóuborka, keserűuborka (Momordica charantia Baby Bittergourd fajta), Luffa operculata, díszuborka (Cucumis africanus). A képen bejelöltem mindegyik fajból néhány példányt, a többi takarásban van:

Az április 5-én vetett petrezselyem is az üvegházban van még, féltem a csigáktól.

A mesevirágok egy része néhány egyéb palántával:

Az üvegház összképe:

Imádkozó sáskák (Mantis religiosa) az üvegházban

Minden évben laknak az üvegházban imádkozó sáskák. A fém vázhoz tapasztva idén két petecsomót találtam, az egyiken látszik, hogy sok lárva kelt ki belőle:

A kokon felső, középső részén bújtak ki a lárvák, innen lógnak ki a kibújás után egyből levedlett első lárvabőrök, ezek eredményezik a képen látható borzas felületet.

Az imádkozó sáskák (nem csak a hazai fajunk) neveléséről, biológiájáról ez egy nagyon jó írás Paulovkin András tollából:

https://adoc.pub/az-imadkozo-saska-fajok-i-tartasanak-es-szaporitasanak-altal.html

Itt a kelés folyamata is le van írva.

Több fiatal lárvát is találtam, ezek közül az egyik:

Az üvegházba betévedő rovarokból elég táplálékhoz jutnak, néhány példány mindig fel is nő.

Néha még az üvegházban fészkelő darazsakból elkapnak néhányat, ez egy régi fotón látható:

A veteményes május közepén

Az ősszel vetett galambbegy salátát már nem esszük, virágzik:

Fogok tudni magot szedni róla. A helyére fodros kelt szeretnék ültetni, az alatt majd el fognak férni az elszórt magokból kikelő növények.

A március 31-én vetett sárgarépa kikelt, szépen sorolt, majd eltűnt. Újra vetettem sokkal sűrűbben, ez is kikelt, de csak az ágyás kb. 1/3-án maradt meg. Ebbe az ágyásba több répát már nem vetek, a kiürült részekre majd ültetek valami más növényt.

Sárgarépa viszont kell, úgyhogy az egyik magaságyás szélére vetettem egy sort a még tavaly vásárolt Kométa F1 magból, szépen ki is kelt. Itt nem tudom hálóval takarni, úgyhogy valószínűleg kukacos lesz, de legalább biztosan lesz valamennyi.

Az április 14-én vetett Delikett borsó szép egyenletesen kikelt. A sorközöket vastagon betakartam fűnyesedékkel és körbekerítettem az ágyást a csirkehálóval, ami eddig a talajra fektetve takarta a pasztinákkal együtt. A háló egyrészt támasztékul szolgál a borsónak, másrészt valószínűleg elveszi a rigók és a macskák kedvét a mulcs szétkotrásától. Most így néz ki:

Kikelt a pasztinák is, de arról fotót nem érdemes csinálni. A gyomok nincsenek sűrűn, de most valamivel nagyobbak a pasztináknál. Nem sokat árnyékolnak, még nem zavarják a veteményt, de a terület be van annyira nőve, hogy a macskákat már nem csábítja porfürdőzésre, nem hempergik ki a gyenge pasztinákokat. Ha kicsit megerősödtek, majd kigyomlálom.

Április 30-án egy kis területre vetettem velőborsót, Kelvedon csodáját. Ez nem kelt olyan szépen, mint a Delikett, de a kettő együtt talán elég lesz.

A kép jobb szélén a nefelejcsek fölött egy nyaláb fokhagyma is látható. Ilyen bent felejtett fokhagymafejekből és szétszóródott sarjhagymácskákból nőtt nyaláb sok helyen van a kertben, ezeket esszük újfokhagymának.

Az ágyásokban megnőttek a fokhagymák:

Növöget a magaságyásba ültetett római saláta:

A fóliában már megnőtt a Húsvéti rózsa retek, az újhagyma és a Kobak saláta, mindegyiket esszük.

Új szamócaágyás

Tavaly vettünk egy kertészeti vásárban két tő folytontermő földiepret fajtanév nélkül. Tényleg a fagyokig termett, finom is volt, de kiderült, hogy olyan fajta, amelyik nem hoz indát. Tavasszal szét akartam osztani a töveket, de ahhoz még nem elég fejlettek.

Ősszel kaptam ajándékba két tövet egy indás fajtából, ezek cserépben teleltek az üvegházban.

Pár hete egy bevásárlóközpontban elénk került egy hatos csomag folytontermőnek címkézett szamóca, nem tudtuk otthagyni. A fajta sajnos nem volt feltüntetve rajta, azt se lehet tudni, hogy hoz-e majd indákat.

Később, mikor elmentünk a helyi faiskolába virágföldért, találtunk 10 darabos egységben Mara de Bois kétszer termő földiepret. Erről a fajtáról már sokat olvastam, különlegesen finomnak írják. Ezt is meg kellett venni.

Az összegyűjtögetett folytontermő fajták már megérdemeltek egy külön ágyást. A két tavalyi, indátlan tő az üvegház mögötti keskeny, a talaj többi részénél kissé magasabb ágyásban volt. Innen elhordtam a föld egy részét, így szélesebbre tudtam venni az ágyást. Hordtam oda komposztot és egy kis macskaalmot, és elültettem oda a kis gyűjteményt. 

A tavalyi lombbal takart ágyás most így néz ki:

Karórépák átültetése, komposzthordás, krumpliültetés

Tavaly a bolhainvázió miatt későn vetettem a karórépát, nem nőttek meg akkorára, hogy érdemes lett volna főzni belőle. Bent maradt az összes az ágyásban, azon a részen, ahová idén a krumplit szántuk. Mivel évek óta nem sikerült magot fognom róla, nem a komposztra hordtam a töveket, hanem átültettem. Csak egy sornyi volt az egész, nem is kellett nagy tőtávolságot tartani, így az új ágyás nem foglalt sok helyet.

A magfogás azért nem szokott sikerülni, mert a karórépát tavasszal ellepik a kártevők: tetvek, ormányosbogarak, poloskák. Mindegyikből hirtelen nagyon sok szokott megjelenni, leszedegetni lehetetlen, ráadásul a csigák is nagyon szeretik a karórépa levelét. Mivel a Müncheni sör retekkel egy ágyásban voltak, szúnyogháló védte őket, nem is volt rajtuk semmilyen kártevő. Átültetés után a hálót is átraktam rájuk.

Eredetileg azt terveztem, hogy mikor kezdenek nyílni a virágok, leveszem róluk a hálót, hogy a beporzó rovarok hozzáférjenek. Aztán láttam, hogy a háló alatt sok kis légy van, így rájuk bíztam a beporzást és a háló maradt. Úgy néz ki, működik, már látszanak a fejlődő becők.

A virágzó karórépák a háló alatt:

Egy fejlődő becő a rajta pihenő léggyel:

Miután kitisztítottam a krumplinak szánt területet, kihordtam oda a tavalyelőtt óta érlelődő komposztot. A tetejéről sokat át kellett rakni, de végül elég lett.

Az új kupac jól megnőtt

A régiből annyi maradt, amennyit majd a paradicsomoknak szeretnék adni a magaságyásba és az állványok mellé abba a sorba, ahonnan kiástam a szamócákat.

Idén nem kerültek elő szerszámok a komposztból, az egyetlen lelet egy tökéletes állapotban lévő villa volt, melyet elmosva vissza is lehetett tenni az evőeszközös fiókba.

Május elsején a férjem rotációs kapával bedolgozta a talajba a komposztot és elültettük a krumplit. A talaj pont jó volt, se nem száraz, se nem sáros, jó porhanyós lett az ágyás.

Idén kisebb volt a terület, mint tavaly - 8 sor helyett csak 6 sor fért el - de több fajtát ültettünk, mivel egy bevásárlóközpontban váratlanul rábukkantunk Hópehely és Démon vetőgumóra. Hat fajtát ültettünk, minden sorba mást.

A saját tavalyi termésből ültettem vissza az ismeretlen fajtájú, lila héjú, fehér húsú, sötétlila virágú krumplit, ez a szép virága miatt szokás szerint az út melletti sorba került. Szintén saját termésből ültettük a Százszorszépet (más néven Rioját) és a Bakonyi kéket.

Vásárolt vetőgumó volt az Agria, a Hópehely és a Démon.

A sorokba berakosgatott gumók:

Ültetés után rögtön beraktuk a csöpögtető csöveket.