A veteményes augusztusban

Augusztus 16-án kiültettem a pótlólag vetett karórépa palántákat. Két 40 cellás vetőtálcányi palánta volt, éppen elfértek az ágyásban a kevés megmaradt, helybe vetett növény között. 20-án így néztek ki:

A rovarhálóval takart sárgarépa- és hagymaágyás között a kisebb növények a karórépák, a nagyobbak cukorrépák.

22-én vetettem a hagymák helyére Japana F1 és Húsvéti rózsa retket. Az ágyást alaposan belocsoltam, majd visszahúztam rá a rovarhálót. Pár nap alatt kikeltek, majd egy szeptemberi bejegyzésben lesznek róluk képek.

A magaságyásokban felmagzott az összes saláta. A zömét kihúzgáltam, de az üvegház felőli ágyás szélén meghagytam magnak néhány tövet. 

Az üvegház mögött, a szedermálna között és pár cserépben kikelt néhány tő Little Gem saláta a tavalyi növények elszórt magjából. Ezeket nem ettük meg, felmagzottak, magot érleltek.

Mindkét fajta salátáról gyűjtöttem magot, és a karórépák kiültetése után felszabadult vetőtálcákba 20-án vetettem belőlük. Eddig nem sikerültek az ilyen késői salátavetéseim, nem szoktak ehetőre megnőni a fagyokig, de eddig ládába vetettem, és szálas palántaként helybe tűzdeltem. Talán így földlabdával kiültetve szebbek lesznek, ha nem, annyira mindenképpen megnőnek, hogy lássam, megtartottak-e a magok a fajta tulajdonságait, vagy esetleg kereszteződött a kettő.

Salátapalánták augusztus 31-én. Fönt Little Gem, lent római saláta.

Még tavasszal vettünk Acord nyári retekmagot. Előszedtem még egy tálcát, és ebből is vetettem. Még nem volt ilyen fajtám, kíváncsi vagyok, milyen lesz.

Acord retekpalánták aug. 27-én.

Sajnos kevés olyan helyem van, ahol kiültetés után le fogom tudni takarni rovarhálóval, ezek nem elég naposak. Nem biztos, hogy az árnyékban meg fognak nőni, de vesztenivalóm nincs. Hátha lesz belőle valami.

A Joker F1 uborka nem termett sokat, de azon az árnyékos helyen nem is vártam többet. Pár adag salátát tudtam belőle csinálni, többre nem is volt szükségünk. A fajta bevált, finom, és a lombja sokáig egészséges maradt.

Joker F1 uborka

A borsó helyére vetett kapor kevés és ványadt lett, de uborkasalátába elég. Szépen, egyenletesen kelt, de árnyékos helyen van, és a csigák is ritkították.

Kapor a csalán és a sárgarépa között

A cukkini sem szép, nem is terem sokat, ami nem meglepő, mert annak sem jutott napos hely. Néhány termést azért hozott, készült belőlük cukkinis lecsó, és sütőben sült vegyes zöldség egyik összetevője volt. Két termést lekvárba is felhasználtam, erről külön bejegyzés lesz később. Néhány termést kirágtak a csigák.

Valószínűleg jövőre sem szánok a cukkininek jobb helyet, mert elég volt, amennyi termett.

Cukkini a paradicsomok előtt, hátul málnával keveredve. A felvétel 30-án készült, ekkor már a lomb eléggé beteg volt.

A krumpli már teljesen lefeküdt és itt-ott száradni kezdett.

Krumpliágyás. A háttérben a zsidócseresznye (Physalis alkekengi) érett termései piroslanak.

A veteményes fóliasátor melletti része így nézett ki augusztusban:

A fölső, hálóval takart ágyás út felőli szélén, a hálón kívül díszpaprika tövek vannak, a többi ágyás mellett menta, pillangóvirág (Cosmos bipinnatus, közönséges cickafark (Achillea millefolium), ánizsillatú izsópfű (Agastache foeniculum), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) virágzik. Középen a magas, fehér virágú növény egy magától kelt és meghagyott díszdohány (Nicotiana sylvestris), az ágyások és a  kerítés között bókoló amaránt (Amaranthus caudatus) és bíbor amaránt (A. cruentus) tövek magasodnak.

Az ágyások a kerítés felől nézve

A kerítést befutotta az apró termésű szivacstök (Luffa operculata), és elkezdtek érni a termései.

A kerítésen Luffa operculata fut. Az előtérben mirigyes őszirózsa (Aster novae-angliae) bontja első virágait, mellette és mögötte bókoló és bíbor amaránt (Amaranthus caudatus és A. cruentus) látható.

Luffa operculata érett termése

Még egy kép az amarántokról. Középtájon látható egy köracélra tűzött mikroszórófej, melyhez fekete műanyag cső csatlakozik. A legtöbb helyen ezekkel oldjuk meg az ágyások öntözését. Homokos a kútvizünk, a csepegtető csövek eldugulnak, ezért csepegtető öntözést csak a krumplinál alkalmazunk, ott máshogy nem tudjuk elkerülni, hogy vizesek legyenek a levelek. Nem eldőlő, magas növényeknél a talaj közelébe telepített mikroszórófej is jó megoldás.

Az emeletes hagymáink újra kihajtottak, a virágzati szárak elkezdtek száradni. A fotózás után pár nappal le is szüreteltem a sarjhagymákat.

Emeletes hagymák az ól mellett. Körülöttük Diamante fajtájú szamóca, amit folyton termőnek vettem, de csak egyszer terem. 

Az emeletes hagymák sarjai. A fotó szedés után pár héttel készült.

A földicseresznyéken (Physalis peruviana) beérett pár szem termés. Sajnos idén nagyon keveset fogunk enni róluk, alig hoztak virágot. Ugyanaz volt a helyzet az ágyásokban és a cserepekben is, pedig tavaly hasonló bánásmód mellett nagyon sok volt rajtuk. Valószínűleg érdemes lett volna rendszeresen adagolni nekik a fekete nadálytőből készült trágyalevet, de ellazsáltam, csak egyszer kaptak. Majd jövőre.

Földicseresznye (Physalis peruviana) az üvegház mögötti kis ágyásban

Földicseresznye (Physalis peruviana) cserepekben a melléképület és kerítés között

Földicseresznye (Physalis peruviana) érett termése. A száraz csészelevelekből álló burkot a fotózáshoz szakítottam föl, magától nem reped meg.

Az üvegház mögötti területet sűrűn benőtték a növények. A szedermálna kúszik a földön, majd ősszel a hálóra igazítom. Most a hálón keserűuborka (Momordica charantia "Baby Bittergourd") és kétféle paradicsom osztozik. A kerítésre Botkerti koktélparadicsomot kötöztem, ezt a szomszédokkal közösen eszegetjük. A kerítés mellé ültetett 3 tő Leonotis nepetifolia már 2 méter fölött jár, a háttérben láthatók emeletesen elhelyezkedő, narancssárga virágok alkotta gömbjei.

Az üvegház mögötti terület

Az ólkert kerítését is befutotta a keserűuborka és két tő szilvaparadicsom hajtásait is a kerítésre kötöztem. 

Az ólkert kerítése

Évekkel ezelőtt vettem Solanum burbankii magot. A növény hasonlít a fekete csucsorra (Solanum nigrum), de ehető termése van. Elég volt egyszer palántát nevelni belőle, azóta mindig kikel egy csomó növény a lepotyogó termések magjaiból. Állítólag nagyon finom lekvárt lehet főzni belőle, de annyi bogyót sose tudtam egyszerre leszedni, hogy ezt ki lehetett volna próbálni. Néhány tő számára van csak helyem, ezeknek nyersen megeszegetem a termését. Kellemes ízű, édes. Akkor érdemes leszedni, mikor a csésze már sárgul, és a bogyó könnyen a kezünkben marad.

Hibája, hogy erősen tetvesedik, és a vándorpoloskák is szeretik. A szívogatott növényeken kicsik és rosszízűek lesznek a bogyók. Néhány tövet szemmel lehet tartani, és le lehet időben vadászni róluk a kártevőket, de lekvárkészítéshez elegendő számú növényről nem.

Solanum burbankii tő cserépben

Solanum burbankii termése

A magaságyásokban érett a paradicsom. A hónap végére sok tő túlnőtte az állvány tetejét. A büdöskék szépek lettek, de nagyon elterebélyesedtek. 

A római saláta kiszedése után az üvegháztól távolabbi ágyás két szélére vetettem céklát. Ez vetéskor még jó ötletnek tűnt, de a hónap végére teljesen beárnyékolta őket a büdöske és az ágyás feltöltéséhez használt földből kikelt tomatillo (Solanum ixocarpa), amit sajnáltam kigyomlálni. Így aztán idén valószínűleg alig lesz céklánk, legföljebb az ágyás végén lévő néhány tő tud megnőni.

Két magról kelt dáliát is meghagytam, az egyik nagyra megnőtt és szép, élénk színű virága lett.

A szomszédból kapott pici borsikafű palánták nagyra megnőttek, az árnyék sem gond nekik, lecsüngenek az ágyás szélén.

A magaságyások és környékük

A magaságyások több nézetből, bennük paradicsom, felmagzott római saláta, tomatillo (Physalis ixocarpa), büdöske, díszpaprika és padlizsán. A padlizsánt eltakarják az elterebélyesedett tomatillok, de így is elég sok termést leszedtünk róluk.

Az üvegház felőli ágyás széle borsikafüvekkel

A paradicsom sokkal jobban termett itt, mint a régi ágyásokban az állványok mellett. Azt tervezzük, hogy jövőre a másik ágyáshoz is készítünk állványt, és oda is paradicsomot ültetek, a padlizsánnal pedig megpróbálkozom cserépben. Az összes nagy termésű fajta itt lenne, a koktélparadicsomok pedig a régi, árnyékosabb ágyásokban, azok ott is megfelelő termést hoztak.

A kert alsó részén, az állványok mellett a legtöbb paradicsom levele már beteg lett, de a Phytophtora szerencsére eddig még nem jelentkezett rajtuk. A többi gombabetegséggel nem foglalkozom, ha sínylődnek is a tövek, annyi termés mindig szokott lenni rajtuk, amennyire szükségünk van.

A paradicsom szélső sora és a kerti út között Thuriga szamóca van, mely kissé benőtt a paradicsom közé is. A szamóca között itt-ott fokhagymák nőnek, a képbe belógnak a már elszáradt magszáraik. Az ágyásban a lila virágú növény magától kelt Verbena bonariensis.

Az út széle a szélső paradicsomsorral

Paradicsomágyások a sorközben póréhagymával. Elöl felmagzott római saláta, a fehér virágú növény metélőfokhagyma (Allium tuberosum).

Érdekes, hogy az állványok melletti, árnyasabb paradicsomágyásokban soha nem volt problémám a vándorpoloskákkal se idén, se a korábbi években, legföljebb egy-egy példányt szoktam ott találni. A napos magaságyásokban és a kerítés melletti, szintén napos területen azonban állandóan vadásznom kellett rájuk, különben ellepték volna a növényeket.

A teljesség igénye nélkül megmutatom néhány paradicsomunkat. Mindet nem fotóztam, egy tavaszi bejegyzésnél tettem be linkeket a fajtákról készült korábbi képekről.

Az Aurija nagy csalódás. Jellegtelen ízű, és nem bizonyult ellenállónak. Ráadásul nagyon érzékeny a kalciumhiányra. Hiába bőtermő, ha a bogyók jelentős részén keletkezik csúcsrothadás. Biztosan ki lehetne küszöbölni a körülmények módosításával vagy lombtrágyával, de mivel a többi fajtánál ez nem probléma, nem küszködöm vele. Talán mutatóba lesz egy tő, de több nem.

A Batyus paradicsom bőven termett a magaságyásban.

A Botkerti koktélparadicsom uborkahálóhoz kötözve

Fuzzy Wuzzy. Főleg fiatalon mutatósak a fehéren molyhos levelei, és jópofa a csíkos, csúcsos termése. Csak dísznek jó, a termése ízetlen.

Godkrone. Finom, és félárnyékban is elfogadhatóan terem.

Ezt a halványsárga bogyójú paradicsomot egy magkeverékkel kaptam, a fajtáját nem tudom. Az egyik kedvencem. Édes, és különleges íze van. Rettentő nagyra nő, augusztusra elérte a kétméteres állvány tetejét. Félárnyékban elfogadhatóan terem, mélyebb árnyékban savanyú marad. Sajnos a bogyók éréskor szinte mindig kirepednek.

Jobboldalon az előző halványsárga fajta, mellette sárga körteparadicsom. Jól látható a színkülönbség. 

Ezen a három képen szintén magkeverékből származó, kissé málnaszínű, ismeretlen fajta látható, az utolsó képen keserűuborka levelével. Nagyon finom, édes, zamatos. Hibája, hogy erősen reped, ráadásul ez a alá tő alá beköltöztek a csigák, és az érett terméseket gyakran kirágták.

Bőtermő, narancsszínű paradicsom. Van ilyenem a már említett magkeverékből, de a Big Rainbow magjából is ugyanilyen lett, és utólag már nem tudom, ez melyik volt. Idén nem teszek el róla magot, jövőre a tavalyelőtti, rendesen felcímkézett magokból fogok vetni, és felírom, mit hová ültettem. Idén nem írtam fel, azt gondoltam, meg fogom ismerni a fajtákat. A többit mind meg is ismerem, de ezeket nem lehetett megkülönböztetni se a magaságyásban, se lent az állványoknál.

Ötszögletű. A két tő nem lett teljesen egyforma, a képeken a jellegzetesebb alakú, de kevésbé finom tő termése látható. Sokáig kell a tövön hagyni, akkor az íze nem rossz, de a héja nagyon vastag. Ennek ellenére időnként reped, a repedt bogyók viszont nem romlanak gyorsan. Bőtermő, mutatós, de nem elég finom ahhoz, hogy tegyek el belőle magot. Ezeket le fogom fagyasztani, főzni jó lesz. A fagyasztott bogyó meleg víz alá tartva könnyen hámozható, így nem számít a vastag héj.

A paprika alakú paradicsomunk kényes, de finom.

Red Fig. Elég jellegtelen ízű, de nem túl kényes. Az érett bogyók sokáig a tövön tarthatók.

Ahhoz képest, hogy milyen nyamvadt palánták voltak, egész jól megnőttek a póréhagymák:

Póréhagyma a paradicsomsorok között

Szépek lettek a káposzták, a portugál káposzta már több, mint 1,5 m magas. Elsősorban dísznek ültettem őket, de nincs kizárva, hogy ősszel meg is kóstolunk pár levelet. 

Portugál káposzta (a világosabb, magas) és Nero di Toscana, körülöttük málna, dáliák, egy beteges orvosi ziliz, felmagzott petrezselymek, magról kelt földieper és egyéb növények. A portugál káposzták körül félkörben pasztinák is van, ez a képeken nem látszik.

A fóliasátor augusztusban

Megnőttek a fóliában a paprikák, augusztusban már érett a paradicsompaprika és a kápia is. Addigra a talajt is sikerült betakarni a szomszédból kapott fűnyesedékkel.

A fólia összképe augusztus második felében

A legtöbb termés a Bocskor paprikákon volt. Ez a fajta nemcsak bőtermő, nagyon jóízű is. Akkor a legfinomabb, mikor már majdnem teljesen piros, de nyomokban még egy kis zöld szín is van rajta. Túlérve veszít az édességéből.

Bocskor paprika

Bevált a Fehér kos is. Vékony húsú, de jóízű a termése és nagyon bőtermő.

Fehér kos, alattuk Oxalis tuberosa hajtásai

A Topepoból csak 5 tő lett idén. Mindnek egyforma a termése annak ellenére, hogy már másodszor szedtem meg a magját. Vastag húsú, sötétpiros, intenzív ízű, igazi finom paradicsompaprika. Külön nem fotóztam, a fóliáról készült képen a középső sor elején látható.

Kevésbé nyerte el a tetszésemet a Bronco F1 paprika. Hatalmas növények lettek, azért nem teszek be róluk fotót, mert nem fértem normálisan hozzájuk a lombtól. A termése is nagyon nagy, emiatt elég lassan érik. A húsa nem annyira vastag, mint amilyet várnánk egy ilyen monstrumtól, és világosabb piros, mint a Topepo. Az íze is gyengébb. Nem rossz persze ez sem, jóízűen meg fogjuk enni, de többször nem veszem ezt a fajtát.

Az újonnan kipróbált fajták közül a Rezigo F1 sem igazán vált be. Lettek rajta szép, nagy, finom paprikák, korai volt, de augusztusban már alig hoztak új termést. Jövőre ilyet sem ültetek.

Bevált viszont a Cahuna F1 kápia paprika. Erős, de nem túl terebélyes növények, bőtermő, korán érik, szép, sötétpiros, finom termése van. 

Cahuna F1

Még a hónap elején fölfedeztem egy darázspókot a paprikák között, a bejárat közelében.

Darázspók (Argiope bruennichi)

Augusztus 28-án találtam egy petecsomót a fólia oldalán.

Darázspók (Argiope bruennichi) petéit tartalmazó kokon.

Pár éve már találtam hasonlót, akkor még rajta volt a pók is, így könnyű volt azonosítani.

A pók pár napig még ugyanott ült a hálójában, ahol addig, majd eltűnt. Keresgéltem egy darabig. A pókot nem találtam meg, azonban rábukkantam egy másik kokonra a bejárat melletti paprika mögött, egy díszhagyma száraz, terméses virágzatában.

Darázspók petecsomó egy léggömbhagyma (Allium christophii) száraz virágzatában

A pók hálója és a petecsomók így helyezkedtek el:

A 2. sz. kokon a paprika mögött volt, ebből a nézetből nem látható. Körülbelüli helyét a nyíl jelöli.

A 2. sz. petecsomó felfedezése után pár nappal aztán egy szép, nagy darázspók hálót szőtt a fólia közepén a paprikák fölé, e sorok írásakor is ott volt még. Azt nem tudom, hogy az előző pók költözött-e át, vagy ez egy másik.

Darázspók (Argiope bruennichi) a paprikák fölött

Az viszont biztosan egy másik állat, akit kívül, a fólia tövében találtam. Egyidejűleg meg lehetett figyelni mind a kettőt, és a színűk is egy kicsit más volt.

Darázspók a fólia mellett

Sok más pókfaj is él és vadászik a fóliában. Egy kis ugrópók, melyet fajra nem tudok meghatározni, éppen akkor eszegetett egy vándorpoloska lárvát, mikor öntöztem a paprikákat. Nem túl jó a felvétel, de érdekes a pók és a zsákmány mérete közti különbség, úgyhogy megmutatom.

Ugrópók vándorpoloska (Nezara viridula) lárvát eszik.

A fekete ribizli felhasználása

Kétféle fekete ribizlink van, az egyik Silvergieters, a másiknak nem emlékszem a fajtájára. A bokrokat észak felől árnyékolja egy körtefa és egy eperfa, ezért erősen dél felé dőlnek, az ágak lehajlanak és legyökeresednek. Így az eredetileg ültetett két különálló bokorból két bokorkomplexum alakult ki. Minden évben kiások és elajándékozok néhány tövet, abban a reményben, hogy áttekinthető bokraim lesznek, de a szüret idejére mindig újra kialakul a szokásos áthatolhatatlan bozót. A bozót viszont szépen terem, csak kicsit kényelmetlen szüretelni.

Idén sikerült időben leszednem a fekete ribizlit. Legtöbbször addig várom, hogy teljesen megérjen, míg egy része lepotyog vagy összeaszalódik, a maradékra meg rákapnak a rigók, de most jobban figyeltem. Először csak egy fél fagylaltos doboznyit szedtem le, hogy kipróbáljam a ribizlis túrótortát.

A receptkeresgélés során a magyar oldalakon talált receptekben mindenütt zselatinos rétegbe zárták a gyümölcsöt, ezeket nem szeretem. Végül találtam egy lengyel receptet, ami úgy tűnt, olyan, amilyennek szeretem a túrótortát. 

Ez volt az eredeti leírás:

ribizlis túrótorta

Hozzávalók a torta aljához:

18 dkg teljes kiőrlésű lisztből készült csokoládés keksz

6 dkg olvasztott vaj

Nekünk nem volt itthon csokis keksz, egy csomag Zabfalatokat daráltam le és dolgoztam össze a vajjal. A masszát sütőpapírral bélelt, 23 cm átmérőjű tortaformába nyomkodjuk, és félórára a hűtőszekrénybe tesszük.

Túrós massza:

75 dkg túró

2,5 dl 30%-os tejszín (A recept említ 36 %-osat is, ilyet én még nem láttam.)

3 nagy tojás

1 bögre (2,5 dl) finom szemű cukor, én porcukrot használtam

2 evőkanál keményítő

1 evőkanál búzaliszt

1 kiskanál vaníliakivonat, vagy 1 zacskó vaníliás cukor

Az összes hozzávaló szobahőmérsékletű legyen.

A túrót szitán áttörtem. A receptben háromszor átdarált túró szerepel, receptolvasás közben az a benyomásom alakult ki, hogy Lengyelországban lehet ilyet kapni. Itt ilyenről nem tudok, megelégedtem az egyszeri átpasszírozással.

Az összes hozzávalót összekeverjük. Nem habosra, csak míg egyöntetű masszává áll össze. A masszát a lehűlt kekszalapra öntjük és elegyengetjük. Kiskanállal rápöttyözzük a gyümölcspépet, ebből mintákat is kialakíthatunk. Nekem a minta nem sikerült, de nem baj. 

Gyümölcspép:

25 dkg ribizli

3 evőkanál cukor

1 kiskanál keményítő

1 evőkanál víz

Egy kis edényben addig főzzük a cukorral elkevert gyümölcsöt, míg a cukor feloldódik, és a gyümölcs kicsit megpuhul. Ekkor hozzáadjunk a vízben elkevert keményítőt, kicsit besűrítjük, majd félretesszük hűlni.

A tortát a recept szerint vízfürdőben kell sütni, ehhez vízhatlanra be kellene burkolni a tortaformát alufóliába. Alternatívaként szerepel az is, hogy tegyünk be alá a sütőbe egy, a tortaformánál nagyobb, hőálló edényben vizet. Én ez utóbbi megoldást választottam, be toltam a torta alá egy nagy tepsit vízzel. Egyszerűbb, és nem pocsékoljuk az alufóliát.

150°C-on 60-70 percig sütjük.

Finom lett, így nézett ki:

Fekete ribizlis túrótorta

A tortasütés után nagyjából egy héttel leszedtem a bokrokról az összes gyümölcsöt, 1,5 kg volt még rajtuk. Ebből 7 kis üveg dzsem készült. Pontos receptet nem tudok adni, addig főztem a ribizlit, míg el nem kezdett veszélyesen pöfögni, majd kóstolás alapján adtam hozzá a cukrot és egy kicsit még forraltam rajta. Nem passzíroztam át, csak üvegekbe töltöttem és 90 fokra állított sütőben sterilizáltam.

Virágok, ágyások júliusban

Az előkert betonkerítésére akasztott hálón egy lila virágú klemátisz virágzott, a fajtáját nem tudom. Előtte Blue Paradise fajtájú bugás lángvirág (Plox paniculata) nyílt. Ennek a fajtának a virága hidegben kék, aztán ahogy melegszik az idő, egyre vörösesebb árnyalatot ölt. Hideg reggeleken a két növény virága nagyjából azonos színű.

Az előkertben a betonkerítés előtti ágyásban Heuchera, Safari kardvirág, sárga hagyma (Allium flavum), kokárdavirág (Galliardia), a bodza tövében mocsári orbáncfű (Hypericum tetrapterum) virágzott.

A falra akasztott rácson Sweet Summer Love klemátisz illatos virágai nyíltak. Arra számítottam, hogy idén nagyobb felületet fog befutni, mint tavaly, de kisebb maradt. Előtte a három magas évelő növény keserű édesgyökér (Glycyrrhiza echinata) éretlen termésekkel. A virága nem feltűnő, a szép termése miatt ültettem, mely télen is díszít.

Keserű édesgyökér (Glycyrrhiza echinata) termései

A melléképület előtti ágyásban méhbalzsam (Monarda), tűzeső (Heuchera sanguinea), tigrisliliom, lángvirág (Phlix paniculata), égőszerelem (Lychnis chalcedonica) és sárga pillangóvirág (Cosmos sulphureus) nyílt. A tavasszal kiültetett sárga pillangóvirág palántákból csak három maradt meg, a többit megették a csigák. 

A melléképület fala melletti cserépben a petúnia szépen virágzott és illatozott. A szagos bükkönyön már csak elvétve volt virág, a magok nagy része megérett, és a növények részben elszáradtak. Cserepükben a világoszöld, nagy levelű növény egy díszdohány, Nicotiana sylvestris. A büdöskék egy részét cserépbe ültetve is megették a csigák, a maradék szép volt.

A gyepben a füvek beérlelték a termésüket. Az előtérben egy fénynyperje (Koeleria) párhuzamos nyalábja látható. A fajnak pontosabban még nem néztem utána. Magától jelent meg a gyepben, örültem neki, várom, hogy jobban elszaporodjon. Az élénk, bíborszínű virág bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria). A képen sajnos nem nagyon látszik, hogy a festő pipitér és lyukaslevelű orbáncfű alkotta sárga virágú növényfolt mögött kivirágzott a szurokfű (Origanum vulgare), mely rengeteg rovart, főleg különböző darazsakat vonzott. 

A képen középen vadmurok (Daucus carota) fehér, ernyős virágzata látható, körülötte a feltűnőbb növények: vastövű imola (Centaurea scabiosa), barátszegfű (Dianthus cartusianorum), fényperje (Koeleria), nagy bakszakáll (Tragopogon dubius), Knautia macedonica, mögöttük kék iringó (Eryngium planum) és kerti ruta (Ruta graveolens), a háttérben pedig a cserszömörce (Cotinus coggygria) laza, tollas virágbugái vöröslenek.

Gyeprészlet a háttérben kányaharangvirággal (Campanula rapunculoides).

Gyeprészlet

A magaságyásokban virágoztak a büdöskék. Előttük az út mellett vadmurok (Daucus carota), szöszös ökörfarkkóró (Verbascum phlomoides) és egynyári szarkaláb (Consolida ajacis) nyílt, melyek maguktól keltek. Az üvegház melletti ágyásban a fotózáskor a római saláta egy része még fejes volt, a korábban vetett sor pedig már magszárba indult.

A ház előtt a párkányon virágoztak a mesevirágok (Achimes). Előttük a sárga virágú napszemvirág (Heliopsis) a beton réseiből nőtt ki.

Az üvegházba is jutott a büdöskékből, itt nem bántották a csigák. A mesevirágok egy része már virágzott, a kígyóuborka elérte a tetőt és bőven termett. 

Még júliusban is virágzott ez a sárga virágú cickafark (Achillea coarctata), és egyszer találkoztam rajta egy sóskaszitkárral (Pyropteron triannuliformis). Ennek a lepkének a hernyója sóskafajok gyökerében él.

Hagymák kiásása, karórépa vetése és a cukorrépa palánták kiültetése

Július elején kiszedtem mindkét ágyásból a fokhagymákat. Egy részüknek már majdnem az összes levele leszáradt, egy részük még zöldebb volt, de már azokat is érdemes volt kiszedni. Ha addig várok, míg az összes levél elszárad, eltűnnek a hagymákról a buroklevelek, kiásáskor gerezdekre hullanak a fejek, nem lehet tárolni. Némelyik fajtával így is elkéstem kicsit.

A kiásott növényeket a szárukkal együtt fajtánként rekeszekbe raktam, és a melléképületben tároltam, míg el nem száradt az összes levelük és a száruk. Ezután levagdostam a hagymákat, a sarjhagymákat tartalmazó virágzati gömböcskéket fajtánként zacskókba tettem a hagymák mellé. A virágzati  sarjhagymácskákat nem szoktam elültetni, de elteszem, hátha valaki szeretne belőle kérni, és a kinézetükből látom, milyen fajta van a rekeszben. A különböző fajtáknál ezek a bulbillik különbözőek, van, amelyik fajta sok aprót hoz, mások kevesebbet, de nagyobbakat. Kiszedéskor nem volt időm fényképezni, csak szeptember elején készült fotó a tárolásra összekészített hagymákról.

Kemény szárú, a virágzatban sarjhagymákat hozó fajták.

Virágzati szárat nem növesztő fajták. A bal fölső sarokban lévő kicsi, hosszúkás hagymájú fajta az összes közül a legjobban tárolható. A képen a jobboldali, kissé lapított hagymájú fajtát Messidromként, a másikat Makói őszinént kaptam. Ez a két fajta áll el a legkevésbé, ezeket kell először megenni.

Miután kiszedtem a fokhagymát, másnap elegyengettem a talajt, és az egyik ágyásba vetettem helybe karórépát. Sajnos megjelentek a földibolhák, és a kikelő növények egy részét tönkrerágták. Mikor már látszott, hogy kevés marad, az időközben kiürült 2 db. 40 cellás vetőtálcába vetettem egy újabb adagot palántának. Ezeket az üvegházban tartottam, hogy ne találhassák meg a bolhák. A melegben gyorsan fejlődtek, az augusztusi kiültetésig utolérték a helybe vetett növényeket. 

A másik ágyásba elültettem a félliteres poharakban nevelt cukorrépa palántákat. Erősen át volt már szőve gyökérrel a földjük, jobb lett volna őket hamarabb kiültetni, de máshol nem találtam helyet, muszáj volt megvárniuk a fokhagyma kiszedését. Azért ültetek mindig őszi fokhagymát, és nem az egyébként jobban tárolható tavaszit, hogy korábban átadják a helyüket a másodvetéseknek, de így sincs mindig elég korán.

A karórépáról és a cukorrépáról júniusban nem készült fotó, majd egy augusztusi bejegyzésben fognak szerepelni.

Július közepén kiszedtem a Stuttgarti vöröshagymát és a lila hagymát. Mindegyik rovarháló alatt volt, a legnagyobb részük külön ágyásban, egy-egy sor pedig a sárgarépa között. 

A rovarháló hasznosnak bizonyult, nagyjából annyi hagymát szedtem ki, amennyit elültettem, és nem találtam egy kukacosat sem. A háló a csigákat is visszatartotta, és idén tücskök sem tanyáztak az ágyás homokos talajában, mint a korábbi években.

Néhány vöröshagyma az alján megrepedt, ezeket félretettem azonnali fogyasztásra. A sárgarépa árnyékában természetesen nem lettek nagyok a hagymák, de a külön hagymaágyásban szépen megnőttek. Én legalábbis elégedett vagyok velük.

A kiszedett hagymákat szárukkal együtt lazán rekeszekbe pakoltam, és a melléképületben szárítottam. Az alábbi képek szeptember elején készültek a tárolásra előkészített hagymákról.

Magról nevelt lila hagymák

Stuttgarti vöröshagyma

Az ágyás az őszi-téli fogyasztásra szánt retek augusztus végi vetéséig üresen maradt, de a hálót visszahúztam rá.

A hagymák közül utolsónak az elefántfokhagymát szedtem ki. Hamarabb kellett volna, elég sok hagyma gerezdekre esett már szét, de olyan szép a viráguk, hogy sajnáltam kiásni. Éppen a szép virágzatuk miatt kerültek a kerti út közelébe, hogy szem előtt legyenek. Mindenütt azt lehet olvasni, hogy vágjuk le a virágzatot, mert úgy nagyobbra nőnek a hagymák, de én nem szoktam levágni se a rendes fokhagymáról, se az elefántfokhagymáról. Mindkét növény díszít a virágzatával, és a kertnek nemcsak hasznosnak, hanem szépnek is kell lennie. A termés így is bőven elég, az egyik szomszédot is mi látjuk el fokhagymával, és másoknak is szoktunk ajándékozni.

Az elefántfokhagymáról is akkor szoktam levágni a szárat, mikor már elszáradt. Ennyit ástam ki:

Elefántfokhagymák

A hagymák fokhagymaízűek, de a fokhagyma (Allium sativum) és az elefántfokhagyma (Allium ampeloprasum) két különböző növényfaj. Az elefántfokhagyma termete, virágzata a póréhagymára hasonlít.

A nagy hagymák alsó részén sok kicsi sarjhagyma nő. 

Elefántfokhagyma, mellette lehullott sarjhagymák, melyek a nagy hagymák tövében nőnek.

Többször is próbáltam már ezekből is növényt nevelni, de eddig még egyszer sem sikerült. Idén már nem foglalkoztam velük, kihúztam a hagymát, ami kijött, azt rajta hagytam a nagy hagymán, ami bent maradt a talajban, az ott maradt. Az ágyások helyén nem sok jövőjük van, ott legközelebb krumpli lesz. Az ólkertben termett hagymák után bent maradtaknak van némi esélyük, hogy kihajtsanak, de nem számítok erre.