2021-09-07

Tomatillo (Physalis ixocarpa)

A tomatillo (Physalis ixocarpa) a gyümölcsként fogyasztott földicseresznye (Physalis peruviana) és a dísznövényként ültetett (és vadon is termő) zsidócseresznye (Physalis alkekengi) közeli rokona. Ezeken kívül még sok egyéb  Physalis faj van, a kertünkben ez a három fordul elő. 
Kezdetben a tomatillo termését a másik két fajéhoz hasonlóan beborítja a csészelevelekből kialakuló felfújt burok, de ahogy nő a bogyó, kitölti, majd felrepeszti a burkot. A teljesen érett termés a zöld fajtánál, ami nekünk van, sárgás árnyalatú lesz, de van lila termésű fajta is. Az érett bogyón a burok elsárgul, száradni kell, végül a bogyó lepottyan. Ilyenkor a legfinomabb, nyersen is ehető, de szósz és lekvár készítéséhez az éretlen termés is használható, akkor savanyúbb lesz a végeredmény.
Minden évben sok tomatillo terem a kertünkben. A termések egy részét mindig kirágják a csigák, ezek elrothadnak, de gyakran van bennük csíraképes mag. Ha a rothadó terméseket ott hagyom, ahová lehullottak, egy részüket pedig szétdobálom a kertben, mindig rengeteg mag kikel. A magoncokat legjobb ott hagyni, ahol kikeltek, ekkor számíthatunk a legszebb termésekre, de az átültetést is elviselik. Palántát nevelni nem érdemes, a tavaszi fagyok után maguktól kelt növényeknek is beérik a termése a őszig. A magoncok sokkal gyorsabban fejlődnek, mint rokona, a földicseresznye (Physalis peruviana), a korán vetett növények hamar kinövik a palántanevelő edényt, és utána kiültetésig csak sínylődnek a szűk helyen. A lemaradást soha nem szokták behozni. Ráadásul az üvegházban tartott palánták nálam nagyon hamar beatkásodtak, az atkák pedig átmentek a paradicsompalántákra is. 
Idén a magaságyásokban és az üvegház környékén kelt ki nagyon sok növény, kissé háttérbe szorítva az eredetileg oda tervezett padlizsánt és paradicsomot. 

Tomatillo (Physalis ixocarpa) a magaságyásokban
Az első terméseket sok-sok éve kaptam az Őrségből, ugyanonnan, ahonnan a karórépánk magját. Ez egy apró bogyójú fajta volt. Akitől kaptuk, nem ette, sokáig mi sem. Az íze elég semleges, éretten ropogós, édeskés, de gyümölcsként nem állja meg a helyét. Ha van sok paradicsom, paprika, később retek a kertben, ez zöldségként is háttérbe szorul. Egyszer egy növényvásárban vettem egy nagyobb termést, és abból is neveltem növényeket. Most már ez a nagy termésű fajta vált uralkodóvá a kertben.
Ha nem szurkálják össze a poloskák, az érett termések hetekig-hónapokig is tárolhatók. Az ősszel leszüretelt bogyók télen már felértékelődnek, nyersen fogyasztva hagymás-sajtos melegszendvicshez például kimondottan illenek. Tojástartókba szoktam berakosgatni, így a romlásnak indult daraboktól nem megy tönkre a többi.
Mióta megjelentek és elszaporodtak a vándorpoloskák, alig lehet ép, tárolható bogyókat találni. Mivel mindig sok van ebből a növényből a kertben, kellett keresni valami konzerválási lehetőséget, hogy ne vesszen kárba a mindig bőséges termés.
Az interneten böngészve találtam egy receptet, amiben mazsola is szerepelt. Nem követtem pontosan az utasításokat, de ötletet adott, a tomatillóból mazsolás-csilis lekvárféleséget szoktam készíteni.
A legutóbbi adag hozzávalói:

Az összevagdosott tomatillót, a mazsolát és az elfelezett paprikát 20 percre betettem a mikróba. Miután megpuhult és a lé nagy része elpárolgott, botmixerrel nagyjából összeturmixoltam.

Kész tomatillo lekvár
Ha nagyobb mennyiséget készítek, nem a mikróban, hanem a tűzhelyen főzöm. A pontos mennyiségeket nem tudom. Legutóbb kicsit sok lett a mazsola és kevés a csili, de azért ízlett. Ha kevés benne a mazsola, meg is szoktam cukrozni, most nem kellett bele. Ősszel, ha egyszerre sokat főzök, a kész lekvárt üvegekbe töltöm és kidunsztolom. Mustár helyett használjuk, vagy csak magában kikanalazom. Gondolom, tésztába is lehetne tölteni, ezt még nem próbáltam, de tervezem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése