Zöldfűszeres-paprikás kenyérfelfújt madárlátta kenyérből

A férjem pár napot vidéken töltött, hazahozta az ott vásárolt kenyér maradékát. Én közben sütöttem itthon zsömlét, az a kenyér nem fogyott.

Végül ez a jobb ötlet híján felfújtnak nevezett étel készült belőle.

Hozzávalók:

40 dkg szikkadt kenyér

4-5 dl tej (amennyit maradék nélkül beszív a kenyér)

6 egész tojás (zömmel kicsik)

6 dkg reszelt sajt (kis maradék darabka)

Snidling, petrezselyem, metélő fokhagyma és majorranna

2-3 pirosra érett paprika apróra vágva

mokkáskanálnyi só

őrölt bors

A kertből szedett hozzávalók:

Balról jobbra: snidling, metélő fokhagyma (Allium tuberosum), bocskor paprika, Gigante d'Italia fajtájú petrezselyem, majoranna

Snidling és metélő fokhagyma több helyen van a kertben, innen-onnan csipegettem össze a felhasznált mennyiséget.

A majorannát ládába ültettem, most így néz ki:

A Gigante d'Italia fajtájú levélpetrezselyem a nevének megfelelően nagyon nagyra nőtt. Idén sok van belőle (cserepekben, magaságyásban, a ház mögötti keskeny sávban), érdekes módon keveset rágtak le belőle a csigák. A magaságyásban és az egyik cserépben ilyen:

Kíváncsi vagyok, hogy ugyanolyan télálló lesz-e, mint az eddig ültetett sima levélpetrezselyem.

Visszatérve a recepthez:

A kenyeret kis kockákra vágtam és ráöntöttem a tejet. Kb félóráig hagytam állni, ekkor még nem tűnt elég nedvesnek, öntöttem hozzá még egy kis tejet. Belekevertem a többi hozzávalót és még egy órára (amíg megetettem, babusgattam és szórakoztattam az ólban lakó Röfi cicát) félretettem. Ezután vastagon kivajazott formába töltöttem és kb. 175 fokon addig sütöttem, míg a "tészta" megemelkedett, majd kicsit megpirult. Kihűlve összeesett, de azért nem lett rossz.

Még a formában:

Tálra borítva:

Felszeletelve:

Természetesen ízlés szerint lehetne fűszerezni.

Fokhagyma ültetése

November másodikára sikerült fölásnom a krumpliágyás letaposott sorközeit, és kialakítottam az ágyásokat a következő szezonra. Egy-egy ágyás a köztük levő úttal együtt 1 m széles. Valamivel szélesebbet is tudnék művelni, két oldalról 1,2 m-ig kényelmesen átérem, de akkor eggyel kevesebb ágyás férne el, kevesebb zöldségfajt tudnék elhelyezni. Kettőnk szükséglete ezekben a keskeny ágyásokban is elfér.

November másodikán két ágyásba elültettem a fokhagymát.

10 fajtát ültettem, ezek közül csak egy nem növeszt virágzati szárat. Tavaly még volt másik két ilyen fajtám is, az egyiket Makói ősziként, a másikat Messidrome-ként kaptam ajándékba. Ez a két fajta volt a legkevésbé tárolható, és idén mindkettőt rossz állapotban szedtem föl, nagy részük tönkre is ment. Úgy döntöttem, ezeket a továbbiakban nem ültetem, azt a keveset, ami maradt belőlük, inkább elfogyasztottuk.

Egyetlen virágzat nélküli fajtánk maradt, ez hosszúkás, apró fejeket képez. Nem kiadós, nehéz pucolni, de az összes fajtánk közül ez a legjobban tárolható. Ebből se termett sok, mert eleve keveset ültettem. Most az összeset eldugdostam.

Így néztek ki az ágyások az ültetéshez kikészített gerezdekkel:

A beszurkált botok az egyes fajtákat választják el egymástól.

Mire elkészültem az ültetéssel, a szétszedett fokhagymafejekről a földre hulló burokleveleken kicsapódott a pára, szép mintázatok alakultak ki:

A felső kép jobb felső sarkában látható fekete zsákokban a szomszédból kapott cseresznyelomb volt, ültetés után ezzel takartam be az ágyásokat. A lomb kb. két hétig állt a zsákokban. Mikor kiöntöttem, az egyik zsák tartalma finom gombaillatú volt, a többi zsákban lévő lomb pedig kellemes cseresznyeillatot árasztott, ezt az ágyások közelében még pár óra múlva is lehetett érezni.

Miután elrendeztem a lombot, az ágyásokra csirkehálót terítettem, hogy ne kotorják szét a macskák és a rigók. Így a szél sem fogja lefújni a leveleket.

A csirkehálók nagyon hasznosak, egy korábbi bejegyzésben is szerepeltek már macska elleni védelemként: Macskaháló

A macskáinkat természetesen nagyon érdekelték az új szagok, a megváltozott környezet. Ők és a lombbal és csirkehálóval takart ágyások az alábbi videóban láthatók: